Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-30
5 Mit gondol, miért reagált a nagypolitika és a közvélemény olyan érzékenyen a kedvezménytörvény körüli vitára? Ennek az volt az oka, hogy a magyar fél önkényes döntéseke hozott, behatóbb kétoldalú egyeztetés és konzultá ció nélkül. A Velencei Bizottság és más nemzetközi szervezetek fel is rótták nekik ezt. De legyünk realisták, szlovák oldalon is sokan feleslegesen felfújták az ügyet, épp ezért fontos az érdekegyeztetés és a kommunikáció. Ön szerint mi történhetett voln a legrosszabb esetben, ha a törvényt az eredeti formájában fogadja el a szlovák fél? Milyen „veszélyt” kellett elhárítania? Jelentős diplomáciai érzékre volt szükség ama bizonyos katasztrófaforgatókönyv elkerülése érdekében. A legrosszabb az lett volna, ha a magyar fél a szlovák állami vezetés beleegyezése nélkül kezdi el alkalmazni a kedvezménytörvényt Szlovákia területén. Be le se merek gondolni, milyen ellenintézkedéseket vont volna maga után ez a lépés. Térjünk vissza az ön választási kampányához. Decemberben alaposan kitakarítottam a lakást, ablakot mostam, szőnyeget poroltam, mert kaptam öntől egy üzenetet az ajtókilincs re, miszerint „rögtön jön”. Aztán mégsem jött. A szomszédaim is így voltak ezzel, sőt többen előkampánynak tartották a dolgot... Ezzel az üzenettel csupán tudatni próbáltam az emberekkel, hogy érdeklődöm a problémáik iránt, és a jövőben gyakrabban szeret nék találkozni velük. Elnézést kérek mindazoktól, akik úgy érzik, ezzel betolakodtam a magánéletükbe. Nem számítottam rá, hogy kampányíze lesz az akciónak. Márpedig az emberek tudnak számolni, és kétségeik vannak afelől, hogy ön be fog férni a kampányra költhető négymilliós keretbe. Vladimír Mečiar szerint máris jóval túl van a tízmillió koronán... Hangsúlyozom, hogy azokon a bizonyos szórólapokon egy szóval sem szerepelt, hogy elnök akarok lenni, és szavazzanak rám, azaz nem sértettem törvényt. Ez az a kció és a sokat kritizált óriásplakátok is egyfajta politikai reklámnak tekinthetőek. Egyszerűen csak meg akartam mutatni magam. A politikai reklám kategóriája pedig nálunk még nincs törvényileg pontosan behatárolva. Gondolom, tudja, hogy az egyik ellenjel öltem, Jozef Šesták az alkotmánybíróságon támadott meg emiatt, és a testület nem adott helyt panaszának. Megígérhetem, hogy tiszteletben fogom tartani a választási törvényt, amely négymillió koronát engedélyez a hivatalos kampányidőszakban folytatott propa gációs tevékenységre. Ugyanez a törvény kimondja, hogy valamennyi jelölt köteles pontosan elszámolni ezzel a bizonyos négymillióval. Részemről ez így is lesz. A másik érzékeny terület az ön kommunista múltja. A külföldi szlovákok újabban leveleket küldöz nek az amerikai kongresszusba, hogy állásfoglalásra bírják önt az elmúlt rendszerben folytatott tevékenységével kapcsolatban. Köszönöm, hogy szóba hozta ezt, mert lehetőségem van tisztázni a tisztázandókat. Sosem titkoltam, hogy tagja voltam a kommunista pártnak, ám egyszerű pártkatona voltam, nem töltöttem be politikai funkciót. A diplomáciában enélkül nem boldogulhatott az ember. A rendszerváltás után Dienstbier miniszter és Havel elnök írták alá a New Yorki ENSZközpontba szóló megbízólevelemet, és ez a tény szerintem önmagáért beszél, hiszen ők tudták a legjobban, ki mit csinált az előző rendszerben. Az amerikai szlovákok szövetségéről pedig csak anynyit, hogy egy kis csoportnak nincs joga a tengeren túli szlovákság nevében fellépni. Ez a szervezet an nyira súlytalan, hogy nálunk nincs is nyilvántartva. Úgy tudom, az elismert és népes tagságú Amerikai Szlovákok Ligája már tiltakozott is ez ellen a lépés ellen. Nemrég előásták az ön etiópiai nagyköveteskedését is. Egy olyan időszakban „segített szocial izmust építeni” Etiópiában, amikor az afrikai ország élén egy diktátor, Mengistu Haile Mariam állt. Kaphatott az elmúlt rendszerben egy egyszerű pártkatona nagyköveti állást?
