Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-16
16 hogy az unióhoz való csatlakozási folyamat nem áll le, és rövidesen ők is tagjai lehetnek az anyaországi, felvidéki és szlovéniai magyarságot már tartalmazó közösségnek. A kormányfői beszéd az eredményeket is felsorolta: „A felvidéki Kossuthszobor újra elfoglalta méltó helyét, a román ko rmány közelmúltban meghozott döntése pedig lehetővé teszi, hogy az aradi Szabadságszobor is újra ott hirdesse a szabadság és testvériség üzenetét, ahol Európa kettészakadása előtt is hirdette.” Kezdjük a végével. Attól tartok, hogy az aradi Szabadságeml ékmű sorsa még egyáltalán nem lefutott ügy. A budapesti és bukaresti hatalom igen jó viszonyt ápol mostanság egymással, főként a szimbólumok terén, de ezeket ritkán követik tettek. Bár ne lenne igazam, de attól tartok: Bukarest most, az EUválasztások előt t tett egy baráti szívességet Budapestnek azzal, hogy fűtfát megígért a román – magyar kapcsolatok szakítópróbájának bizonyuló aradi szoborügyben. Május végén azonban lejár a magyarországi kampány, és elkezdődik a román (nyáron helyhatósági, késő ősszel ped ig parlamenti választásokat tartanak keleti szomszédunkban), így nyugodtan el lehet pepecselni a tereprendezéssel kéthárom hónapot, hogy aztán – engedve a belpolitikai nyomásnak – újra leállítsák az építkezést. Így mindkét ország szocialistái jól járnak – Budapesten lehet azzal kampányolni, hogy lám, építkeznek Aradon, Bukarestben pedig majd azt mondják, hogy végül mégsem állították fel a szobrot. A heves romániai reakciók (szoborellenes tüntetések Funárral, a Vatra Romaneasca tegnapi nyílt levele Iliescuh oz) azt sejtetik, hogy Nastasénak engednie kell valamikor. Még akkor is, ha most március tizenötödikén, a magyarokhoz címzett üzenetében arról beszélt: „Az a kötelességünk, hogy előre tekintsünk, kölcsönösen elfogadva és tisztelve egymás múltját, történelm ét, és közös jövőnket egymás megbecsülésére építsük.” A magyar miniszterelnök ünnepi beszéde – sajnos – köszönő viszonyban sincs a tényekkel. A határon túli magyarok a szocialista – liberáliskormány eddigi ténykedése nyomán pontosan megtudhatták, hogy mire is gondolt a kormányfő akkor, amikor arról beszélt: a polgári kormány „túlszerette” őket. A határon túli magyarok támogatása ugyanis folyamatosan csökken a szocialista – liberális kormány alatt: előbb csak értékében, ugyanis a forint leértékelése miatt keve sebbet ért a számszerűen ugyanakkora összeg, aztán a számokhoz is hozzányúltak két lépésben. Először a 2004es költségvetésben kurtították meg a támogatást, azután pedig a Draskovicscsomag vont el milliárdnyit a határon túlra szánt pénzből. A kormány dönt ései nyomán veszélybe került az erdélyi Sapientia egyetem működése – idén a költségvetési vita után, majd a Draskovicscsomag hatására háromszázhatvanmilliót vontak el az intézménytől, mely így kénytelen leállítani minden fejlesztést, miközben bővítenie ke llene a karokat, és ősszel új évfolyam jelentkezik az Orbánkormány támogatásával létrehozott intézménybe. (A korábbi miniszterelnök hiába kérte utódját a Sapientia támogatására, a protokoll felrúgásáról emlékezetes találkozón Medgyessy elzárkózott a költs égvetési kiegészítéstől.) Százmillióval kevesebb jut a felvidéki magyar egyetemnek is, miközben a kormány megspórolta egy teljes év kifizetését az anyanyelven tanuló magyar diákok oktatásinevelési támogatására. 196 millióval csökkent az Illyés Közalapítvá ny támogatása, a Duna Televízióban április elsejétől több határon túliaknak szánt műsor szűnik meg pénzhiány miatt. Az Apáczai Közalapítvány számsora önmagáért beszél: idén hatszázötvenmillió forinttal kevesebbet kapnak abból a szakképzési alapból, amely m egalakulásuk óta évi hétszázmillióval támogatja a határon túli magyar oktatást, s a megmaradt pénzből is elvettek harmincmilliót. Az életmentő műtéteket finanszírozó Segítő Jobb Alapítvány kétszázötvenmillió forintjából százötvenet vontak meg, így számszer űen kimutatható, hány határon túli magyar hal bele a Medgyessykormány gondoskodásába… És szenvedni fognak a legszerencsétlenebbek is: a szociális segélyeket folyósító Mocsáry Lajos Közalapítvány költségvetését gyakorlatilag lenullázták azzal, hogy elvetté k tőlük azt a hatvanmilliót, amennyi korábban jutott erre a célra. Ott tartunk tehát, hogy a magyar költségvetés nem tud hatvanmillió forintot szánni a szó szerint éhező határon túli magyarokra akkor, amikor a Miniszterelnöki Hivatalban több milliárdért v ásárolnak irodabútorokat. A miniszterelnöknek hónapok óta nincs válasza a vajdasági magyar kérésére a kettős állampolgárság kapcsán, de Budapest nem reagál a Székely Nemzeti Tanács európai normák szerinti autonómiaigényére sem. A bankszakember Medgyessy ug yan nagy garral bejelentette, hogy tízmilliárd forinttal feltőkésítik a magyar vállalkozások határon túli jelenlétét segítő Corvinus Nemzetközi Befektetési Részvénytársaságot, de lapunk információi szerint azóta egyetlen forintot sem utaltak az új pályázók nak. Az informatikai minisztériumnál húsz napja képtelenek válaszolni lapunk egyszerű kérdésére, hogy mi történt azzal a háromszázmillió forinttal, amelyet a tárca tavalyi költségvetéséből a határon túli magyarság informatikai fejlesztésére különítettek el . A határon túli magyarok persze tisztában vannak a folyamatokkal. Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői nemrég felemelték szavukat a Sapientia egyetem jelenét és jövőjét veszélyeztető költségvetési
