Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-06
17 Január közepén a pozsonyi kormányzat besorolta idei törvényalkotó tervébe a határon túli szlovákokkal kapcsolatos állami politikáról szóló törvény jóváhagyását. Az új jogszabályra azért van szükség, mert a hatályos szlovák státustörvény nem felel meg sem az uniós elveknek, sem a határon túli szlovákok igényeinek, s nagyon nehéz lenne toldozgatásokkal elfogadhatóvá tenni. Egyúttal megszűnnének a szlovákigazolványok is, amelyekből eddig va lamivel több mint tízezret adtak ki. Az új törvénytervezetet február folyamán a kormányban, majd a parlamentben - tisztségéből adódóan - Csáky Pál miniszterelnökhelyettesnek kell előterjesztenie. Csáky nem tart attól, hogy bizonyos politikai erők ezt a sz emélye elleni támadásokra fogják felhasználni. Claude Baláz, a határon túli szlovákokkal foglalkozó kormánybiztos indította el pár hete az 1997ben elfogadott szlovák státustörvény megváltoztatásának folyamatát, azzal érvelve, hogy "néhány rendelkezése ö sszeegyeztethetetlen az uniós értékrenddel, elsősorban a bárminemű etnikai megkülönböztetést tiltó elvvel". Példaként említette, hogy a szlovákigazolványtulajdonosok térítésmentesen válthatják ki a munkavállalási engedélyt, holott a többi külföldinek ezér t fizetnie kell. Január elsején a SITA hírügynökségnek kifejtette: jelenleg körülbelül 2,5 millió határon túli szlovákot tartanak nyilván, azokkal együtt, akik szlovák állampolgárként tartósan külföldön élnek. 2003ban mintegy tízezren költöztek Szlovákiáb ól külföldre, s a májusi uniós csatlakozás után ez a szám várhatóan nőni fog. A szlovák kormánynak velük is törődnie kell, ezért tartja szükségesnek az új, állami politikát rögzítő törvényt. Baláz szerint ennek rendelkeznie kell egy olyan központi hivatal létrehozásáról is, mint a budapesti Határon Túli Magyarok Hivatala, mert jelenleg eléggé szétaprózott a határon túli szlovákok támogatása. Példaként említette azt is, hogy míg Magyarország tavaly mintegy nyolcmilliárd forinttal támogatta a határon túli mag yarokat, addig Szlovákia csak 5 millió koronát (30 millió forintot) fordított ilyen célra. Baláz szerint a pozsonyi kabinetnek ezt az összeget az első lépcsőben meg kellene tízszereznie. Bírálta azt a jelenlegi gyakorlatot is, amely szerint a szlovák állam polgárságért folyamodóknak 20 ezer koronás (120 ezer forintos) illetéket kell fizetniük, mert ez az Ukrajnából vagy a volt Jugoszláviából visszatelepülő szlovákok anyagi lehetőségeit meghaladja. Vonakodó szerb tőkések Szerbia és Montenegrónak csakúgy, mint jogelődjének, az egykori Jugoszláviának, nincs és nem is volt a státustörvényhez hasonló jogszabálya, de ez korántsem jelenti azt, hogy nem segítette a határain kívül élő szerbeket, még saját állampolgárai kárára is. Ez a folyamat a múlt évtized elejé n kezdődött, amikor Belgrád fegyverezte fel a szakadár horvátországi és boszniai szerbeket, abban a reményben, hogy sikerül létrehozni NagySzerbiát. Mint tudjuk, a próbálkozás teljes kudarcot vallott. A háborúban viszont Szerbia annyira tönkrement, hogy a mai napig nem tudott talpra állni. Ebben része lehet annak is, hogy egészen a közelmúltig a Boszniai Szerb Köztársaság tisztjei Belgrádból kapták a fizetést. A belgrádi gondoskodás azonban nem ért véget a háborúk elvesztésével, mivel azok, akik Boszniáb ól, illetve Horvátországból Szerbiába érkeztek, minden különösebb probléma nélkül megkaphatták az itteni álampolgárságot, és az erről szóló törvényt még csak nem is Milosevics, hanem az őt leváltó, magát demokratikusnak nevező hatalom hozta meg. Ugyanebben az időszakban született meg a kettős állampolgárságról szóló kétoldalú megállapodás BoszniaHercegovinával. A szomszédos országokban, így a Magyarországon élő szerbek is, folyamatosan számíthatnak a belgrádi tankönyvekre. Az utóbbi években a koszovói sz erbek felé irányul az anyaország figyelme. Az immár egy hónapja tartó kormányalakítási huzavona után is sokat emlegetik Koszovót és a szórványt, és az elképzelések szerint különkülön minisztériumot hoznak létre mindkét területre. Egyébként Szerbiának a ké t mostani hágai fogoly, Milosevics és Seselj országlása idején már volt a Szerbián kívül élő szerbekkel foglalkozó minisztériuma. Belgrádot egyébként leginkább a saját nyomora akadályozza abban, hogy segítse a határain kívül maradt honfitársait, ezért ne m véletlen, hogy az utóbbi időben éppen egy ellentétes irányú nézet vált felkapottá, nevezetesen az, hogy a Szerbiában befektetők közé hogyan lehet odacsalogatni a külföldön élő szerbeket, akik különböző becslések szerint 2550 milliárd dollárnyi tőkével r endelkeznek. Ennek előmozdítására már
