Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-05
16 Elsőként Ausztria és Németor szág küzdött elszántan azért, hogy a friss tagállamok polgárait kizárhassák a munkaerőpiacukról. Később csatlakozott hozzájuk Franciaország, majd Belgium, mostanra csaknem valamennyi tagállam magáévá tette az eredeti érvelést: az olcsó keleti munkások elár asztják a piacot, elveszik a munkát a helyiektől, visszaélnek a bőkezű szociális juttatásokkal. Május 1je után csak azok a magyarok érezhetik magukat a többiekkel egyenjogú, szabad európai polgárnak, akik átszelik a La Manche csatornát. NagyBritannia és Írország egyedüliként biztosítja a friss tagállamok lakóinak az EU egyik legnagyobb vívmányát: a feltétel nélküli, szabad munkavállalás jogát. A pálmát Írország viszi el, amely tavaly áprilisban elsőként hozott jogszabályt munkaerőpiacának teljes és korlá tozás nélküli megnyitásáról. Ezzel a londoni kormány még adós. Hét szűk esztendő Elsősorban német és osztrák sürgetésre a csatlakozási tárgyalásokon megállapodás született arról, hogy a jelenlegi tagállamok legfeljebb hét éven át korlátozhatják a magyaro k (és a többi újonc) munkavállalását. Az átmeneti időszak fenntartása azt jelenti, hogy a friss tagországok polgárai továbbra is csak korlátozott számban, munkavállalási engedéllyel dolgozhatnak az Európai Unió területén. A kormányok maguk határozhatnak ar ról, hogy a bővítés után beengedike őket országukba, vagy sem. Ha a megszorítások mellett döntenek, harmadolhatják az átmeneti időszakot, és már a csatlakozást követő két év után fölszámolhatják az akadályokat. A korlátozást csak akkor hosszabbíthatják me g három, majd újabb két évre, ha bizonyítani tudják, hogy a keletiek "rohama" súlyosan veszélyezteti a hazai foglalkoztatást. Némi rést nyit a becsukódó kapun, hogy a tagállamoknak május 1jét követően a magyar munkavállalókat előnyben kell részesíteniük a z unión kívüli országokból érkezőkkel szemben. Ausztriában és Németországban a csatlakozás után alig változik a jelenleg érvényes rendszer, hazánkfiai csak érvényes munkavállalási engedéllyel dolgozhatnak mindkét országban. A dokumentumot akkor állítják ki az illetékes hatóságok, ha meggyőződtek róla, hogy az állás betöltésére nincs hazai vagy valamely EUtagországból érkezett jelentkező. Törvényesen annyi magyar vállalhat munkát Ausztriában, illetve Németországban, amekkora az évről évre meghatározott kv óta. Követik a bezárkózók példáját Az osztrák és a német példát követi a csatlakozás első két évében Franciaország és Belgium is. Mindkét tagállamban meglehetősen hosszadalmas és bonyolult a munkavállalási engedély beszerzése. A finn kormány idén januárb an döntött arról, hogy két éven át fenntartja a jelenlegi korlátozásokat a kelet- és középeurópaiakkal szemben. Helsinki, akárcsak a többi tagállam, kivételt tett a ciprusiakkal és a máltaikkal, számukra azonnal megnyílnak a munkavállalás korlátlan lehető ségei. Ugyancsak akadályt gördít a frissen érkezettek elé Görögország. Az athéni kormány ezt hivatalosan még nem jelentette be, az ország brüsszeli misszióján azonban a Népszava kérdésére megerősítették: ugyanolyan korlátozásokat fog bevezetni a keleteu rópai munkavállalók beáramlásának megakadályozására, mint Ausztria és Németország. A balkáni országot 1981es csatlakozásakor hasonló "fogadtatásban" részesítették az uniós tagállamok. Nem nyilatkozott még Luxemburg sem, de a jelek arra mutatnak, hogy fon tolgatja munkaerőpiacának legalább részleges lezárását. A kormány valószínűleg figyelembe fogja venni a parlament migrációs bizottságának 2002 augusztusában elfogadott jelentését, amelyben a testület letette a garast bizonyos korlátozó intézkedések beveze tése mellett. Elképzelhető, hogy a nagyhercegség kvótákat fog fölállítani a friss tagállamokból érkező munkavállalók föltartóztatására. Bár egyes felmérések szerint a külföldön szerencsét próbáló keleteurópaiak nem Luxemburgot veszik célba, a kis Beneluxállam kövéleménye tart a bővítés következményeitől. Annak ellenére így van ez, hogy a jelenleg 461 ezer lakost számláló ország 2010re el akarja érni a 780 ezres lélekszámot. Márpedig ehhez ösztönözni kell(ene) a külföldiek letelepedését, bevándorlását. Je lenleg a lakosság 38 százaléka külföldi: portugál, olasz, francia, belga és görög, de szép számmal élnek Luxemburgban a Zöldfoki szigetekről érkezett bevándorlók.
