Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-25
13 Az unió köteles pénzügyi szolidaritást vállalni az új tagállamokkal, ám az EU költségvetése nem bôvíthetô tetszés szerint – közölte tegnap Budapesten Jacques Chirac. Szava ival keveseket nyugtatott meg, fôleg, hogy 2003 végén öt másik országgal Franciaország is aláírta az EUbüdzsé lefaragását indítványozó levelet. Az unió hat nettó befizetôje szerint elfogadhatatlan, hogy olyan idôkben, mikor maguk is gazdasági nehézségekke l küzdenek, még másokat is el kell tartaniuk. Ezért a mostani szintrôl, amely a tagországok bruttó nemzeti jövedelmének 1,24 százaléka, 2007tôl egy százalékra csökkentenék hozzájárulásukat. A hatok élénk ellenkezést kiváltó javaslata indította el a 2007 és 2013 közötti uniós pénzügyi keretrôl szóló vitát. Néhány héttel késôbb, az Európai Bizottság – Magyarország által is támogatott – tervezetében nem csupán az 1,24 százalékos elvi plafont hagyta meg, de a most a valóságban 0,98 százalékos befizetés 1,14 s zázalékra emelését javasolta. A játék a számokkal azért problémás, mert a francia – német vezetés még 2002ben kiharcolta, hogy a közös agrárpolitikára fordított több mint 40 milliárd eurós összegeket 2007 után is szinten tartsák. Csökkenteni csakis a másik nagy tételbôl, a felzárkóztatásra szánt pénzekbôl lehet. A franciák szerint az új kulcsszó kohézió helyett a versenyképesség, vagyis a szegények helyett inkább az újítókra kell költeni a pénzt. Chirac a tavaly decemberben kudarccal végződött brüsszeli EUcsúcson két kritériumban fogalmazta meg, milyen körülmények között állhatnak össze egyes tagállamok, hogy élcsapatot alkossanak. Nem kérdőjelezhetik meg a közösségi vívmányokat (ez egyben azt is jelenti, hogy az Európai Bizottság ellenőrzése alatt kell állniuk), és nyitottnak kell lenniük minden más tagállam csatlakozása előtt. Az 1994ben a monetáris unió kapcsán megfogalmazott magEurópa, amelyet ugyanebben az évben Edouard Balladur akkori francia miniszterelnök nevezett "kétsebességes Európának", tav aly áprilisban vált megint kézzelfoghatóvá, amikor az iraki konfliktus után kettéhasadt Európában négy tagállam – Franciaország, Németország, Belgium és Luxemburg – hirtelen négyes csúcsot hívott össze azzal a céllal, hogy közös európai hadsereget, vagy le galábbis annak magját hozzák létre. Egy ilyen kezdeményezés megfelelne éppen Chirac kritériumainak, de mivel a többi tagállam nem tudott róla, nagy felháborodást váltott ki. A közös biztonságpolitika azonban tipikusan ilyen "többsebességes" terep. Az EU lé tre kíván hozni egy hatvanezer fős gyors reagálású erőt, de ebbe a semlegességükre büszke tagállamok magától értetődően nem fognak katonákat delegálni. Tegnap a Parlamentben Chirac is azt fejtegette, hogy tovább kell fejleszteni a földrész katonai kapacit ásait. Szerinte aki az európai védelmen munkálkodik, az a transzatlanti kapcsolat életképességét segíti elő. Leszögezte: Magyarországtól sem várhatja el senki, hogy a NATO és az európai véderő között válasszon. A kérdés az iraki szerepvállalás kapcsán vál t megosztóvá Európában, ezért is volt nagy jelentőségű, amikor február 18án Berlinben az emlékezetes, Amerikát támogató nyolcak levelét kezdeményező NagyBritannia miniszterelnöke találkozott a német kancellárral és a francia elnökkel. Tony Blair, Jacques Chirac és Gerhard Schröder hat hónapon belül háromszor ült össze, így a többi EUtagállam és főleg a most május elsején csatlakozó tíz ország joggal érezhette úgy, hogy az EU három legnagyobb országa megint valami titkos magEurópát tervez, amelynek az ak arata később kötelező lesz. Mint Európában rendesen, most is született egy ellentábor, hat kormányfő emlékeztette a csúcs résztvevőit arra, hogy nincs joguk monopolizálni Európa képét. Az elemzők azonban egész más következtetést vontak le a csúcsból. Azt u gyanis, hogy Franciaország és Németország felismerte: az új, huszonöt tagú Európai Unióban kettejük tengelye már kevés lesz a dolgok irányításához. Különösen egy olyan helyzetben, amikor mindkét gazdaság "köhög". Egyik kormány sem teszi meg a megfelelő meg szorító intézkedéseket annak érdekében, hogy betartsák az euró kritériumait, azaz csökkentsék az államháztartási hiányt, így pedig – a szégyenpadból – nehéz diktálni a kisebbeknek. Tony Blairnek pedig kapóra jött a németek és franciák kinyújtott keze, hisz en ezzel – igaz, elsősorban gazdasági téren – visszatalálhatott oda, ahonnan az iraki háborúban való aktív részvétellel elszakadt. A hármak a márciusi EUcsúcsra az unió gazdaságát felpörgető tervekkel készülnek, de hármuknak összefogva valószínűleg elég e rejük lesz ahhoz is, hogy letörjék a lengyel – spanyol ellenállást, és megváltoztassák a szavazati arányokat. Kétoldalú ügyek: többet adunk, mint veszünk A magyarok jó tanulók Chirac Chirac budapesti látogatását arra használta föl, hogy megpróbálja elos zlatni több új keleteurópai EUtagnak a franciák iránt táplált gyanúját. A magyar Parlament épületében kedden elhangzott beszéde
