Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-20
13 veszély fenyeget: ha nem jutnak megegyezésre, a romániai parl amenti választások vesztese az erdélyi magyarság lesz, mert feltehetőleg elveszti parlamenti képviseletét. - Miért baj ez? - Ha képviselet nélkül maradna egy olyan erős közösség, mint az erdélyi vagy a felvidéki magyarság, melynek lélekszáma Szlovénia, illetve Montenegró lakosságával mérhető, akkor szertefoszlana politikai súlya. Markó Béla okos ember, ezt világosan látja, szerintem ezért folyamodott a nyílt levélhez. Ehelyett azonban önbírálatot végezhetett volna, és a romániai magyar közösségen belül r endezhetné a sorokat. - Van esély a sorok rendezésére? - Tőkésék januárban tárgyalásokat javasoltak, de Markóék elutasították azokat, ami persze nem azt jelenti, hogy Tőkésék a jó fiúk, Markóék a rosszak. Markóék mint birtokon belüliek az erő pozíciójáb ól viszonyulnak az eseményekhez, a Magyar Szocialista Párttal a hátuk mögött, Tőkésék pedig teret akarnak nyerni a Fidesz által támogatva. Anélkül, hogy egyetértenénk ezzel a szembenállással, természetesnek kell vennünk. Ez mutatja, hogy a magyar politikai élet, államhatároktól függetlenül, egy testként lélegzik. - Markó Béla úgy véli, az anyaország politikusai felelősek a megosztottságért. - A nyílt levél azt tanúsítja, mintha szerzője az elmúlt 1314 évben kívül állt volna a Kárpátmedencei magyar poli tikán. Például magyar nemzetstratégiát követel. Mintha nem tudna róla, hogy az elmúlt években számos stratégiai kérdésben megegyezés született - 1996ban az első magyarmagyar csúcson az autonómiát illetően, vagy ugyanebben az évben a Magyarok Világszövets égének tanácskozásán. A korábbi nemzetstratégiai tanácskozások eredményei 1998ban beépültek az Orbánkormány programjába, illetve néhány ilyen elképzelés rögzült a státustörvényben, melynek elvtelen módosításához éppen Markó Béla és Bugár Béla (az MKP eln öke - A szerk.) adott zöld utat 2003 januárjában Szatmárnémetiben az RMDSZ kongresszusán - legalábbis ezt állítja Kovács László külügyminiszter. A nemzetpolitikai egyetértés mai képlékenysége nem abból fakad, hogy Erdélyben szemben áll egymással két tábor, hanem hogy a magyarság két ellentétes értékrend szerint igazodik. Ennek a kettéválásnak semmi köze a pártpolitikához. - Hogyan határozná meg az értékrendeket? - A szemben álló értékrendek egyikét a nemzetorientáltságú politikai elit, a másikat az indiv idumirányultságú elit képviseli, mely az ideológiai és a politikai csoportosulások szerint is behatárolható. A jobboldali konzervatív, a jobbközép, a nemzeti liberális és a történelmi baloldal, vagyis a szociáldemokrácia nemzetközpontú. A nemzetet kulturál is, történelmi és politikai közösségként értelmezi. A neoliberálisok, a szociálliberálisok, a kommunista és a posztkommunista szocialisták pedig a nemzet közösségi mivoltát tagadják. A nemzetet csupán az egy kultúrához tartozó egyének - állampolgárok - hal mazaként értelmezik, úgy, hogy az állampolgári kötődés fölülmúlja a nemzeti köteléket. Ez lényeges különbség, mert míg a nemzetet közösségként értelmező oldal a közösségi érdekek szerint próbálja mozgósítani a társadalmat, addig a másik irányultság a társa dalmat főleg egyéni gazdasági célok vagy csoportérdekek irányában tudja mobilizálni. - A stratégiaalkotás 1998 óta a Magyar Állandó Értekezlet keretén belül folyik, magyarországi és határon túli magyar politikai elitek részvételével. Miért nem lehetett c élravezető ez a munka? - Sokan azt gondoltuk, hogy ez elvezet a célhoz. 1990 óta minden nemzeti műhely a nemzetstratégián dolgozott. Markó Béla elvárása a nemzetstratégia kimunkálására ugyan jogos, de ez a munka már rég elkezdődött. Nemzetstratégiát azonb an a magyarországi politikai élet és a magyarországi kormány részvétele nélkül nem lehet megvalósítani. A Markó Béla által óhajtott receptet viszont nem lehet beváltani. Ő ugyanis magyarmagyar paktumot, közös célokat, a határon túli magyar közösségek egys égének támogatását, a szervezetek önkormányzati és parlamenti küzdelmének támogatását követeli nemzetstratégiaként. Csakhogy ez nem nemzetstratégia, csupán szónoki felvetés. Érdemes feltenni a kérdést, hogy Markó miért támaszt - egyébként nem alaptalan - e lvárásokat a magyarországi közélet szereplőivel szemben. - Miért lennének alaptanok az elvárások?
