Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-17
9 többségükben éppen a most belépő tíz új tag lehet a legtapasztaltabb. A lelépő testületből ugyanis, tudomásom sz erint, csak nagyon kevesen készülnek arra, hogy az újabb terminus idejére itt maradjanak, és ehhez adott kormányuk támogatása is. Azaz novembertől a mostani tízek jelenthetik bizonyos szempontból a folyamatosság zálogát is. Az újak között is lehet változ ás… Elvben nem lehet kizárni. De nagy valószínűséggel az ellentéte lesz a jellemzőbb. Főként, mert azt is látni kell, hogy a nyáron hivatalba lépő új Európai Parlament nem fogja átvenni elődeinek véleményét, hanem az őszi meghallgatásokon a nulláról indul va vizsgálják majd meg az összes akkori biztosjelöltet. És akkor a tapasztalat hirtelen rengeteget számít majd. Igazából szem előtt tartottuk ezt már akkor is, amikor úgy döntöttünk, hogy a most belépő tízek az első pillanattól kezdve teljes jogú tagjai le gyenek a testületnek. Igaz, nincs saját portfóliójuk, de van szavazati joguk. Minden kérdésben ugyanúgy véleményeznek, ugyanúgy döntenek, mint bárki más. Hány kiemelkedő jelentőségű ügyet lát abban az időszakban, amikor még az ön által vezetett bizottság van hivatalban? Az itt folyó munka voltaképpen egy folyamat. Mindig rengeteg ügy van napirenden. A nagy témák közül pedig elég utalni talán a 2007 után esedékes új közös költségvetés előkészítésére, vagy Törökországgal a csatlakozási tárgyalások megkezdé sének kérdésére. És miként látja a majdani utódbizottság működőképességét huszonöt taggal? Van ennyi érdemi munkaterület? Tavaly önök az asztalra tettek egy véleményt, ami egyebek között felvetette a leendő bizottság kisebb csoportokra osztását, témákra szakosodott klaszterek létrehozását. Most is ezt látja a legjobbnak? Nem áll szándékomban beavatkozni a következő bizottság majdani döntéseibe, mi csak kereteket akartunk ajánlani ahhoz, hogy szabadon választhassanak különböző opciók közül. Nyilván sok me goldás lehetséges. Személyes véleményem, hogy a tavalyi bizottsági papírban példaként említett klaszter módszer lehet az egyik út. De az sem lehetetlen, hogy mind a huszonöt biztosnak saját portfóliója legyen, persze a jelenlegi struktúrák és kompetenciák átszervezésével. Tudom, vannak vélemények a bizottság „kezelhetetlen” létszámának veszélyéről. Kérem, dolgoztam én már 2530 fős kormánnyal is! Bízzák csak ránk, mindenre van ésszerű megoldás. Az Európai Unió jövője azonban nemcsak a nagyobb bizottság ké rdését veti fel, hanem általában az uniós intézmények jövőjét is. Elképzelhetőnek tartja, hogy még a jelen bizottság mandátumának idején megszülessen a leendő közös alkotmány végső szövege? Igen. Növekvő bűntudatot, lelkifurdalást érzek a levegőben. A kon vent mégiscsak jó munkát végzett. És növekszik annak felismerése, hogy még mindig jobb, ha van egy jó alkotmány, mint ha híján maradunk egy tökéletesnek. A soros ír EUelnökség pedig láthatóan jól teszi a dolgát. Tárgyal, tárgyal, tárgyal, keresi a komprom isszumot. Ebből még sok minden kijöhet. Dublinban, az ír EUelnökség kezdetén tartott sajtóértekezleten ön kifejezett egyfajta megértést aziránt, hogy ha az alkotmány belátható időn belül mégsem válna valósággá, akkor az integrációban továbblépni akarók megteszik ezt a maguk kezdeményezése alapján. Hogyan kerülhetne erre sor a gyakorlatban? Dublinban egyes újságírók egy kicsit átértelmezték a mondandómat. Én nem valamiféle kétsebességes Európáról akartam ott beszélni. Sokkal inkább olyasmiről van szó, mi nt amit például az euró is kínál. Ha van valami új, integrációs fejlemény, amiben az adott esetben nem minden tagország akar azonnal osztozni, de még mindig jelentős számot tesz ki, amelyek viszont igen – hadd tegyék. De – és ezt nagyon szeretném aláhúzni – Dublinban is hangsúlyoztam, hogy csakis akkor válhat mindez legitimmé, ha egyértelmű és végleges lesz, hogy nincs esély a közös alkotmány ésszerű időn belül történő kihordására. De egyáltalán milyen területen lehet erről szó? Az euró már adottság, a sc hengeni együttműködés szintén. Megállapodás született az esetleges szorosabb védelmi együttműködés lehetséges módozatairól is. Mi maradt még?
