Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-12
7 minden szomszédja nem válik az EU tagjává. A képviselő szerint, ha e z a széles körű tagság létrejön, akkor megvalósulhatnak a szimbolikussá váló határokon átívelő régiók. Ezekben már nem fenyegeti a politikailag motivált asszimiláció veszélye a magyarságot, a fennmaradás kulturális kérdés lesz. A Fidesz szóvivője, Révész Máriusz visszakérdez: – Ezentúl tizenhármat vagy tizennégyet kellene mondanunk? – Nem az a fontos – teszi hozzá – , hogy az adatokat tíz- vagy százezres pontossággal kövessük évről évre, hanem az, hogy a magyar politika végre jól látható módon tegyen valam it a fogyás megállítására. Révész nem vonja kétségbe a jelenlegi adatok hitelességét, de úgy látja, hogy ha Magyarország a magyar kisebbség mögé áll, akkor többen vállalják magyarságukat. – Budapestnek támogatnia kell a Székelyföld autonómiáját, amelyre sz ámos európai példa létezik. Később el lehet gondolkodni a bihari területek autonómiájáról is – mondja. Révész úgy véli: Magyarország az EU tagállamaként elérheti, hogy Románia EUkonform megoldásokat elfogadva váljék a közösség tagjává. Az MSZP képviselőj e, Gedei József nem ért egyet azzal, hogy a tizenötmilliós szám olyan lélektani határ, amelyet nem lenne szabad átlépni, és politikai érdekérvényesítés céljából fenn kellene tartani. – Ki kell mondanunk, ha a magyarság létszáma csupán 12,5 vagy 13 millió, mert e nélkül olyan helyeken is területi autonómiát követelnénk, ahol az a létszámból adódóan valójában az EUban sem lehetséges – szögezi le. Gedei szerint a létszám módosulásától nem változik meg Magyarország alapvető törekvése, amely a határon túliak ér dekeinek, jogainak védelmére irányul. – Ha Magyarország az Európa Tanács és az EU tagjaként elérheti a határon túliak területi autonómiáját, akkor azt következetesen támogatni kell. A képviselő szerint a népességszámmal való szembenézés fontossága éppen ab ban áll, hogy felhívja a magyar politikusok figyelmét a határon túliak védelmére szolgáló eddigi törekvések eredménytelenségére. – Veszélyes gyakorlat, hogy a magyarság létszámát politikai kérdésként kezelik a pártok – jegyzi meg Tóth Péter Pál. – Nem tud om, hogy az anyaország képese jelentősen javítani a határon túliak életkörülményein, de nem látok erre vonatkozó komoly elképzelést. Ezért tartom álságosnak, amikor nálunk azt mondják, hogy a szomszédos országokban élőknek a szülőföldjükön kell maradniuk. Ideje eldöntenünk, hogyan is gondolkodjunk a határon túli magyarságról, törekvéseiről és jövőjéről. Amíg van miről gondolkodnunk. vissza Markó nemzetstratégiát sürget Népszabadság • 2004. február 12. • Szerző: Nyusztay Máté Mivel Magyarország előbb csatlakozik az EUhoz, mint több, magyar kisebbséggel rendelkező állam, az ország erős elszívóhatást gyakorolhat szomszédjaira, így az erdélyi magyarságra is. Erről Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszélt a Politikatörténeti Alapítvá ny tegnapi fórumán, amelyet Földes György, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója nyitott meg. Előadásában Markó úgy vélte: ennek a kihívásnak eleve ki kellene kényszerítenie a közös nemzetstratégiát. A határon túli politikus arra is figyelmeztetett, h ogy a szívóhatást erősítheti az egzisztenciális különbségek növekedése és az anyaországi népességfogyás is. Szerinte kérdéses, hogy a határon túli magyarok közösségi életében történt kedvező változások (az oktatás, a kultúra és a nyelvhasználat terén) kell ően gyorsake ahhoz, hogy ellensúlyozzák a negatív folyamatokat. Markó Béla alapvetőnek tartja, hogy a határon túli magyarság kivívja a közös döntés jogát a közös ügyekben, illetve az önálló döntések jogát (autonómiák) a saját ügyekben – mint ahogy azt az RMDSZ szeretné. Markó szerint az autonómia megteremtésére éppen a nemzet újraegyesítése érdekében van szükség, e két fogalom tehát nem mond ellent egymásnak. Az RMDSZ elnöke a közös nemzetstratégia hiányával magyarázza, hogy a határon túli magyarság ügye pártharcok áldozatává válhat – holott szerinte nincsenek igazi „analógiák” a magyarországi és a határon túli politikai viszonyok között. Tévedés azt hinni,
