Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-10
11 mögött, és a többszáz fős parlamenti sajtóközpontb an este tízkor már csak néhány magyar, lett meg spanyol újságíró várt reménykedve arra, hogy esetleg kiszivároghat valami a végső verzióról. De ők kitartottak. Hát igen: a vallási megkülönböztető jegyek viselését éppen most tiltó francia jogalkotás hátte rében – még ha ez persze az iszlámot érinti is első körben – nagyon is aktuális forró téma (hot issue), ha eközben az unió közös alkotmánytervezetében valamely vallást külön is ki akarnak emelni. Ami pedig a spanyolokat illeti: mára már senki által sem vit atott módon EUérett – éppen, hogy intézményesítetten is első vonalba törekvő – országként vannak jelen. Ám maguk is nem kevésbé terhes múlttal (és kényes jelennel…) léptek a tagok sorába. Spanyolországnak is megvan a maga nemzeti kisebbségi dossziéja, és az egykori elnyomó rendszertől való megszabadulás sem történt még olyan régen, mint mondjuk a németeknél. Olyan sebek ezek, amelyek közül néhány mára már többékevésbé begyógyult, néhányat éppen, hogy most igyekeznek újrakötözni. S minden esetben adottsá g, hogy még felszakadhatnak. És akkor jövünk mi, tízen újak. Gyakran olyan problémákkal, olyan konfliktusokkal és igényekkel, amikről a többiek már azt hitték (remélték?), hogy valahogy sikerült túllépni rajtuk. Önkényuralmi múlt örökségeinek kérdése, ne mzeti kisebbségek ügyének kezelése, vallási elkötelezettségek kifejezése – megannyi húsba vágó felvetés. Bőségesen elég társadalmak, nemzetek, netán országok végletekig menő, esetleg évtizedekre szóló megosztására. A jelenlegi tagoknak évtizedekbe tellet t, amíg olyan nyugvópontra jutottak velük, amit közös nevezőnek is el tudtak fogadni. Egyáltalán nem kizárt, hogy akad ezek között, ami inkább áll közelebb a fejek homokba dugásához, mint a nyílt tisztázáshoz. A visszatérő érv ezek mellett – mindenféle k onferenciákon, asztal melletti intellektuális beszélgetéseken – az, hogy fontosabb az említett, végletekig generálható megosztottság kerülése, és ennek érdekében ittott némi megbocsátó (úgymond jótékonyan felejtő) szemhunyás, mint a kérdések végletekig ha jtása – s vele a védekező és támadó szekértáborok megjelenése. Amiből a tanulság, hogy amikor az új országok a meglévők klubjához csatlakoznak, szembe kell nézniük azzal: a mai tagok szemében a legnagyobb vívmány – egy világháborús múlt után – a (társadalm i, politikai, katonai) béke évtizedes megőrzése. Mindaz, ami ezt tovább erősítheti, általánosan üdvözölt tény. Minden, ami ezt szerintük gyengítheti, ösztönös aggodalmat vált ki. Ha úgy tetszik: a konfliktív megközelítés ellentétes a különbözőségek tompítá sának prioritást adó uniós kultúrával. Az eddigi EU lényege nem a végletes álláspontok érvényesítésében, hanem e végletek között a sérülésmentes kompromisszumok kihordásában rejlett – mutatott rá ennek kapcsán az egyik mai tagállam külügyminisztere egy hát térbeszélgetésen. Nem feltétlen jelenti ez azt, hogy mindenütt bele kell törődni az említett struccpolitikába. Főként nem ott, ahol ez elvtelenséget gerjeszt. Az újak megjelenése ennyiből eredményezhet további egészséges megtisztulást a mai tagok körében is. De mindeközben nem árt tudatában lenni a felelősségnek sem. Annak, hogy újabb felvetések óhatatlanul nehezen gyógyuló sebeket is érinthetnek. Másoknál is. A konfliktív megközelítés ellentétes a különbözőségek tompításának prioritást adó uniós kultúr ával. vissza Abszurd vita a munkaerőről Világgazdaság [20040210] Szerző: Urkuti György Lehangoló bizonyítványt állított ki magáról Magyarország és Szlovákia, amikor a nyilvánosság előtt kezdet t abszurd polemizálásba arról, hogy mi lenne, ha... Mi lenne, ha cigánygyerekek potyognának az égből, és Magyarországot tömegesen ellepné a lengyel meg a szlovák munkaerő a csatlakozás után, mert az ismert korlátozások miatt nem tud Németországba menni. Mi lenne? Kemények lennénk, lehúznánk a sorompót – sajnos ez volt Balázs Péter mondandójának üzenete pozsonyi értelmezésben (még ha nem is ezt mondta, így lehetett érteni). Nem csoda, hogy felhorkant a
