Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-30
13 Aki a múltnak kútjába szédült Népszava 2004. január 30. Szerző: Hegyi Gyula Mélységes mély a múltnak kútja. Vannak, akik tudást me rítenek belől és vannak, akik beleszédülnek. S akadnak olyanok is, akik másokat löknének bele, de közben maguk is ott egyensúlyoznak a kút peremén. Tizennégy esztendő telt el a rendszerváltozás óta, s néhány hónap múlva Magyarország - történelmében először - szabad választásokon delegál képviselőket egy összeurópai parlamenti testületbe. Az Európai Unióhoz való csatlakozás a nyolcvanas évek óta a progresszív és demokratikus erők közös, nagy célja. Öt "posztkommunista" szomszédunk közül rajtunk kívül csak e gynek sikerült ugyanezt elérnie. Az ember nem csak hússal és kenyérrel él. Ez a csatlakozás egészséges közhangulat esetén a magyar társadalom nagy ünnepe lehetne. A magyar társadalom megérdemelne egy ilyen ünnepet. Hosszú évtizedeken át irigykedve gondolt Európa nyugati, fejlettebb és többnyire demokratikusabb felére. A rendszerváltozás igazi célja is a NyugatEurópához való felzárkózás volt, éppen ezért tudta egyesíteni a legkülönbözőbb világnézetű honfitársainkat. Néhány hónap múlva jogilag egyenrangú tag jai leszünk a nyugati demokráciák gazdasági és politikai uniójának. A júniusi szavazáson megválasztott képviselőink egységnyi szavazata ugyanannyit ér majd az Európai Parlamentben, mint egy brit, francia, német vagy osztrák képviselő voksa. Erre sem volt m ég példa hosszú történelmünkben. S mivel szavakban minden parlamenti párt támogatja az uniós csatlakozást, józan ésszel elvárható lenne, hogy az uniós választások a jövőről szóljanak. Arról, hogy ki tudja majd eredményesebben képviselni nemzeti érdekeinket és értékeinket a most formálódó új Európában. Ez nem zárja ki a kemény versengést, s olykor még egymás leszólását sem. A két nagy párt nyilvánvalóan nyerni akar, a két kisebb pedig öt százalék fölé jutni: s a százalékpontokat mindenki csak a másik rovásár a tudja növelni. Más dolog azonban a jövőért való versengés és egészen más a múlt kútja körüli lökdösődés. Ez utóbbi elrontja a nemzet ünnepét, ismét gyűlölködésbe fojtja a kampányt és európai szintre emeli a magyar közélet beteges megosztottságát. Mindig akadnak külhoni p artnerek, akik hajlandók asszisztálni a magyarországi sárdobáláshoz, miközben saját országuk belső vitáiba természetesen eszük ágába sincs belerángatni magyarországi elvbarátaikat. Ez jól jellemzi az Európai Néppárt hazánkkal kapcsolatos állásfoglalásait. A Fidesz kérésére a testület német vagy brit tagjai készséggel megszavazzák a magyar kormányt durván támadó nyilatkozatokat. De egyetlen német kereszténydemokrata vagy brit konzervatív politikusnak sem jut eszébe, hogy az Európai Néppártnál panaszolja be s aját baloldali kormányát. Arra sem volt példa, hogy mondjuk a sok évtizede ellenzékben levő svéd konzervatívok kérjék a Fidesz segítségét saját szociáldemokrata kormányukkal szemben. A kormányzati pozícióban levő nyugati jobboldali politikusok finom félmon datokkal jelezni is szokták, hogy szánalmasnak találják az ilyesfajta fideszes akciókat. Külső szemlélő számára elég bizarr, ha a tegnap még oly magabiztos kormánypárt a választások elvesztése után hetente nyugati elvbarátaihoz szaladgál saját kormányára p anaszkodni. Az Európai Néppárt egyes képviselői e héten újabb kísérletet tettek arra, hogy elrontsák a magyarországi választások ünnepét. Az interneten - miért, miért nem? - e sorok írójának is elküldték véleményezésre a "totalitárius kommunizmust" elíté lő határozattervezetüket. Kérésüknek megfelelően közre is adom a véleményemet, de nem zárt iratban, hanem a Népszava nyilvánossága előtt. Ötvenegy esztendővel Sztálin halála és negyvennyolc esztendővel bűneinek nyilvános leleplezése után igazán örvendete s, hogy az Európai Néppárt is elítéli a sztálinizmus bűneit. A magyar társadalom ezt sokszorosan megtette. Az Európai Néppárt most készül elítélni - mint a bevezető mondja - az észt, a lett, a litván és a magyar példát követve a totalitárius kommunizmust. A dokumentumtervezet a szomorú tényeket felelőtlenül összekeveri a történelemhamisítással és a sanda aktuálpolitikai üzengetéssel, s átlátszó kampányfogássá silányítja a huszadik század egyik nagy tragédiáját. Az Európai Néppárt a nyilatkozat szerint arra szólítaná fel az összes frakciót (mulatságos módon a kommunistákat is), hogy a júniusban törvényesen megválasztott képviselők közül ne fogadják be azokat, akik vezető szerepet töltöttek be volt kommunista rendszerekben. Az Európai Unió intézményeiben pedi g szabályos tisztogatást írna elő annak
