Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-29
15 Végel László: A zöld és a sárga csillag Via Kelebia Danil o KisŠ zsidó is, magyar is, montenegrói is volt. A szerb irodalom legnagyobb stilisztájának magyar volt az anyanyelve, iskoláskorban sajátította el irodalmi anyanyelvét, a szerbet. Könyveit lefordították több világnyelvre, Európában tisztelték és szeretté k. A hibrid identitás túlérzékenységével az elsők között érzékelte a nacionalizmus előretörését. A nyolcvanas évek végén szenvedélyes pamfletet írt az erősödő szerb nacionalizmusról. Mindent pontosan előre látott. Rövidesen megjelentek a harcfiak, megásták a tömegsírokat, fellángolt a kisebbségellenes hisztéria. Sorra kerültek a zsidók, a romák, a magyarok és természetesen az albánok. Vagyis a Balkán védtelen páriái. A nemzet messiásai nem bocsátottak meg. A Szerb PEN elnöke, KisŠ irodalmi sikereit a zsidó lobbi ügyködésével magyarázta. Ismerős érvrendszer, mi, magyarok is nemrég hallottunk róla, Kertész Imre Nobeldíja ürügyén, amikor a szabadkai sajtó azzal fogadta a hírt, hogy mások jobban kifejezték a magyarság lelkét. De felejtsük el a csúf balkáni sze plőket. Ám a szeplők mindig előjönnek. Ezekben a hetekben Szabadkán az illetékesek közhírré tették, hogy Danilo KisŠ nem méltó arra, hogy Szabadkán utcát vagy teret nevezzenek el róla. Még jó, hogy a tiltakozási hullám hatására a városatyák meggondolták m agukat. Nagylelkűen megkegyelmeztek Ady Endre, Radnóti Miklós és Petri György fordítójának, a Kosztolányiért rajongó utolsó jugoszláv írónak, aki már a nyolcvanas évek elején középeurópai írónak vallotta magát, amikor ez még veszélyekkel járt. A középeur ópaiság vállalása egyenlő volt a nemzetárulással és az idegenszívűséggel, ahogy KözépEurópában rágalmazni szokták a középeurópaiakat. De azok a hangok a maihoz képest ártatlan selypítések, suttogások voltak. Szabadkán immár horvát szobrokat döntögetnek, Újvidéken magyar sírkereszteket. Nemzetárulók, idegenszerűek, nemzetidegenek! A kommunizmus a föld alá szorította őket, a többpártrendszerű demokrácia azonban úgy jött nekik, mint a tavaszi eső. Gombamód szaporodtak. Néha meg kell tizedelni őket. Nehogy elszaporodjanak a gyanús hontalanok. KözépEurópában és a Balkánon (a Balkán rozsdás szablyájával mindig az élre tör, nyomában a "szubtilisabb" KözépEurópa) időnként hajtóvadászatokat rendeznek a nemzetárulók, az idegenszerűek és a nemzetidegenek ellen. Nemrégiben Újvidéken szórólapot terjesztettek, amelyre hatágú zöld csillagot pingáltak, a következő kísérőszöveggel: magyarok, takarodjatok haza, Magyarországra. Ahol, olvasom és hallom, szintén bajok vannak a nemzetidegen elemekkel. Fasiszták, gyilkosok. Mocskos zsidók. Menjenek haza, Izraelbe, takarodjanak az országból, kurjongatnak a pesti ficsúrok a Tilos Rádió előtt. Meg sem fordul a fejükben, hogy pár száz kilométernyire valakik ugyanazt ugyanúgy ugyanazért ordítozzák. Csak éppen egy szót cserélnek ki , zsidó helyett azt mondják, hogy magyar. Pár évvel ezelőtt Esterházy Péter kíméletesen megjegyezte, más dolog magyarnak lenni Budapesten és megint más Kolozsvárott. Újvidéken rémülten rábólintok. Azért rémülten, mert kisebbségben tanulja meg az ember iga zán, hogy milyen közel van egymáshoz a két csillag: a zöld és a sárga. És minden más jel, amely azt üzeni, hogy takarodjatok. A kisebbségi ember pontosan tudja, amit a pesti ficsúrok nem tudnak, azt, hogy milyen könnyű egy szót kicserélni. És azt is tudja, hogy a ficsúrok nagyon hasonlítanak egymásra. Ugyanaz a szótár: ugyanazt a nyelvet beszélik, még ha nem is értik egymás szavait. vissza A szerző író, rovata minden második csütörtökön jelenik meg Európaév és választá s Ez az év minden bizonnyal Európa éve lesz Magyarország jelenkori történelmében: május után az Európai Unió teljes jogú tagjává válunk, júniusban pedig megválaszthatjuk hazánk európai parlamenti képviselőit is. Természetesen taggá válásunk összehasonlíth atatlanul fontosabb esemény, azonban ennek hosszú- vagy akár rövidtávú hatásait meglehetősen nehéz megjósolni. Korántsem világos, hogy mivé válik az átalakulóban lévő Európai Unió, s persze az is kérdéses, hogy hogyan fogunk tudni élni a tagság nyújtotta l ehetőségekkel. Jószerivel csak annyit mondhatunk, hogy május után Magyarország már nem az lesz, mint
