Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-26
5 Belgrád, 2004. január 23., péntek (MTI) - Ka sza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke egyetért azzal a felvetéssel, hogy magyarmagyar egyetértésre lenne szükség a határon túli magyarság megmaradását szolgáló össznemzeti konszenzus kialakításához. Markó Béla, a Romániai Magyar Demok rata Szövetség (RMDSZ) elnöke múlt vasárnap tett javaslatot egy magyarmagyar paktumra, mert szerinte nemzeti összefogásra van szükség a határon túli magyarok megmaradását szolgáló nemzetstratégia kialakításához. Kasza egyetért Markó felvetésével, tart azo nban attól, hogy az összefogás írott malaszt maradna. Ha már szó van ilyesmiről, akkor azt nagyon komolyan kell venni, és nem elég csak papírra fektetni az elképzeléseket. A határon túli magyarok rohamos lemorzsolódása, lélekszámának csökkenése és terü letvesztése előbbutóbb amúgy is rávisz bennünket a közös nemzetstratégia kialakítására - mondta Kasza az MTInek. A határon túli magyarok gondjainak megoldásához végbe kell mennie a szemléletváltásnak az anyaországi magyarokban is. Kasza a hozzá érkez ő ellenséges hangú levelek sokaságából és a magyarországi sajtó hasábjain megjelenő, hasonló tartalmú olvasói levelekből is arra következtet, hogy ilyen tekintetben a rendszerváltás sem hozta meg az áttörést. Az anyaországi magyarság most sincs megérté ssel a határon kívül rekedt magyarság problémái és sorsa iránt, s ezért sokszor hamisak a Trianont visszasíró könnyek - mondta. A legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke, szerbiai kormányalelnök egyetért azzal a véleménnyel is, hogy a Magyarországon dú ló politikai viták átcsapnak a határon túli magyar közösségekre. Azt a megállapítást is helytállónak tartja, hogy a magyar pártok igyekszenek szert tenni határon túli szövetségesekre, "csatlós" kapcsolatokat kialakítva velük. A VMSZnek tízéves fennáll ása alatt volt alkalma ezt jócskán megtapasztalni - mondta Kasza, aki szerint a magyarországi pártoknak információkkal és tapasztalatukkal kell segíteniük a határon túli magyar pártokat, de nem erőltethetik rájuk saját akaratukat. A Romániában dúló po litikai vitákkal, illetve a vajdasági magyarság példájának gyakori felemlegetésével kapcsolatosan rámutat arra, hogy sokszor sántítanak a párhuzamok. A vajdasági perszonális autonómiát megtestesítő Magyar Nemzeti Tanács (MNT) megalakulásához a két éve elfo gadott kisebbségügyi törvény adta meg a jogi alapot, s ez a jogszabály határozta meg a kisebbségi önkormányzat hatáskörét is. Fontos az is, hogy Szerbiában előzőleg olyan politikai légkör jött létre, amelyben ki lehetett harcolni a kisebbségek perszonális autonómiáját. A rendszerváltás óta eltelt három év szerbiai tapasztalata azt mutatja, hogy egy politikai szervezet nem harcolhat a kisebbségek jogaiért úgy, hogy közben kizárja magát az államigazgatásból. A VMSZ nem tudta volna megvalósítani a perszon ális autonómiával kapcsolatos elképzeléseit, ha nem harcol együtt a diktatúra ellen a milosevici demokratikus ellenzékkel, és a rendszerváltás után nem vesz részt az államvezetésben. Kasza viszont nem der űlátó a tekintetben, hogy megvalósítható a vajdasági magyarság etnikai alapú területi autonómiája is, amely a VMSZ három szintű autonómiakoncepciójának egyik pillérét képezi. Szerinte a jelenlegi erőviszonyok közepette ez nehezen képzelhető el Szerbiában és Romániában egyaránt. A politikus az európai integrációban látja ennek a kérdésnek a feloldását, megjegyezve: a kisebbségi jogok érvényesítése szempontjából sokkal fontosabb, hogy kiteljesedjen a kisebbségek perszonális autonómiája. Ezt tartja a VMSZ elsődleges feladatának - mondta az MTInek Kasza József. vissza +++ kit/kpj 11.11 LMT 230104 4207 Nem tétova: megfontolt NSZ • 2004. január 23. Miklós Gábor szerint (Tétova baloldal, december 27.) tétova a magyar bal oldal az erdélyi magyar autonómia ügyében. Hiszen sem a kormánykoalíció, sem a miniszterelnök nem szólalt meg jól artikulálva véleményét ebben az ügyben. Márpedig stratégiai hiba az autonómia eszméjét átengedni a jobboldalnak, hogy az a határon túli magyar ok egyedüli hazai képviselőjeként léphessen fel. A szerző jól ismeri a határon túli magyarok ügyét, helyes megállapításokat (is) tesz, de helytelen következtetésekre jut. Egyrészt a meg nem szólalásból még nem következik a tétovaság, másrészt a meg nem s zólalás sem stimmel. Korábban Miklós Gábor maga is megállapította, hogy „a magyar kormány
