Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-23
13 Egyre feszültebb légkörben folynak a koalíciós egyezkedések Belgrádban, az úgynevezett demokratikus tömb pártjai képtelenek megegyezni a posztok elosztásáról. A Demokrata Párt (DS) tegnap bejelentette: mint a csoport második legerősebb pártja, igényt tart a házelnöki tisztségre. Ha a miniszterelnökségre számító Vojislav Kostunica és Szerb Demokrata Pártja ezzel egyetért, akkor a DS hajlandó támogatást nyújtani a kisebbségi demokrata kormánynak. Ha ezt elutasítják – fi gyelmeztetett sajtóértekezletén Dragoljub Micunovic – , akkor pártjuk az ellenzékiséget választja. A DSS azonban sietett nemet mondani, közölve, hogy a csoport kedden a parlamentben saját jelöltet állít a képviselőházi elnökségre. A poszt azért rendkívül j elentős, mert a házelnök a meg nem választott államelnököt is helyettesíti, és a kormányalakítás kudarca esetén ő írja ki az új választásokat. A radikálisok is újabb ötlettel rukkoltak ki: Tomislav Nikolic felajánlotta Kostunicának, hogy az SRS és a DSS a lakítson átmeneti technikai koalíciót, hogy leválthassák a Demokrata Párt irányította jelenlegi kabinetet, és utána nyomban benyújtanák lemondásukat. Így lehetővé válna, hogy másfél hónap múlva kiírják az új választásokat. A Nacional című bulvárlap tegnap "bizalmas" értesüléssel keltett szenzációt: elkészült a feketelista azokról, akikre bírósági eljárás vagy akár azonnali letartóztatás vár az új kormány színre lépése után. A tízes listán szerepel négy vezető üzletember, három ismert politikus és egy média tulajdonos neve. vissza Mire képesek a fegyverek? Magyar Hírlap 2004. január 23. Szerző: Bíró Béla A keletközép európai kormányzatokra (talán a trianoni "rendezés" következményeként is) min dig jellemző volt a fegyveres hatalom iránti bénult tisztelet. S nemrég a magyar kisebbség bizonyos "szószólói" is a fegyveres erőszak üdvös voltáról kezdtek áradozni. Pedig azt, hogy mire képesek a fegyverek és mire nem, az elmúlt hónapokban két fontos ne mzetközi színtéren is jól lemérhettük: Jugoszláviában és Irakban. Az amerikai hadsereg azzal a szándékkal törte meg a diktatúra katonai ellenállását, hogy mindkét országot egy csapásra demokratizálja. Gondolatmenet nem is lehetett volna "logikusabb": a de mokrácia a legigazságosabb uralmi forma, szabad emberek tehát csakis a demokráciát választhatják. Sajnos mindkét esetben bebizonyosodott, a valóság ennél jóval bonyolultabb. De korántsem logikátlan. A háborút követő fejlemények azt bizonyították, hogy igaz ságtalan megoldásokat a demokrácia nevében sem lehet fenntartani, sőt annak nevében a legkevésbé. Márpedig a háború célja mindkét esetben a diktatúrát "megalapozó" sérelmek tartósítása (is) volt. Kiderült: ahhoz, hogy a demokratikus struktúrák egyáltalán k ialakulhassanak, azokat a kiáltó társadalmi, nemzeti, gazdasági igazságtalanságokat kell megszüntetni, melyeket diktatórikus beállítottságú csoportok saját hatalmi érdekeik érvényesítése érdekében meglovagolhatnak. Azaz a demokratikus feltételek és látásmó d kialakításához nem csupán fegyverekre, eszményekre is szükség van: nem annyira "realista" Bin Ladenekre és "Dablju" Bushokra, mint inkább "idealista" Gandhikra, Soros Györgyökre. Addig, amíg a mai Jugoszlávia határain kívül rekedt szerb népesség helyzet e rendezetlen, amíg az állam határaitól függ, hogy emberek százezrei vagy milliói az állam önérzetes polgárai vagy megalázott, a többség kényekedvének vagy a gazdasági és erkölcsi összeomlásnak kiszolgáltatott páriák leszneke, az igazi demokrácia elképze lhetetlen. És addig, amíg a zsidó – palesztin kérdés megoldásában az igazság letéteményese a fegyveres erő, s annak van igaza, aki a másikat képes végérvényesen elhallgattatni, aligha alakulhat ki demokrácia. Mert nem csak a palesztin társadalom antidemokrat ikus, de amint azt a Beszélő című folyóirat legutóbbi számában Papp András László Ki a zsidó Izraelben? című írásában felveti, az is kétséges, hogy egy olyan állam állhassa ki a demokratizmus próbáját, melyben a politikai közösségbe való beilleszkedés alap feltétele a vallási hovatartozás. Az iraki veszteségek, a terrorizmus soha nem látott mérvű fellángolása, a testvérháborút kirobbantó szélsőséges nacionalisták jugoszláviai választási sikeressége arra utal, hogy fegyverekkel elérhető siker lehetősége igen csak korlátozott. A győzelem után – igazi méltányosság hiányában – lehet mindent éppen ott folytatni, ahol a háború előtt abbamaradt. A demokratikus háború intézményének súlyos válsága előbbutóbb arra kell hogy kényszerítse a világ urait, hogy a XXI. szá zad legsúlyosabb kérdéseit végre valóban politikai szemszögből gondolják végig. A demokrácia felfüggesztése helyett a demokrácia kiterjesztésével. Megoldás csak akkor lehetséges, ha a
