Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-06
8 Az erdélyi magyarság pol itikai képviseletéről SzentIványi megjegyezte, hogy a kormányzat az RMDSZ megválasztott vezetőit tekinti partnernek. Veszélyesnek tartja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács év végi megalakulását, amely szakadást okozhat az erdélyi kisebbségben, veszélybe sod orva az eddig elért eredményeket. Magyarország iraki és afganisztáni szerepvállalását illetően SzentIványi nem vár változást ebben az évben. – Magyarország elérte teljesítőképességének határát, így csak arra vállalkozhatunk, hogy szükség esetén a jelenle gi létszámmal meghosszabbítjuk a nyáron lejáró iraki mandátumunkat – tette hozzá az SZDSZ politikusa. Az iraki rendezés kérdésében úgy látja, mostanra oldódni látszanak az ellentétek az USA és a NATO európai tagjai között. Magyarország elemi érdeke Európa és Amerika együttműködése. Reméli, hogy az EU alkotmányozási folyamatában sikerül megnyugtatóan rendezni a NATOnak és az EU felállítandó védelmi erejének a viszonyát is. Az Egyesült Államokban az oda érkezőkkel szembeni szigorított biztonsági intézkedés eket illetően SzentIványi szerint elvben nem elképzelhetetlen hasonló magyarországi intézkedés bevezetése az amerikai állampolgárokkal szemben, ám hozzátette, hogy inkább az amerikai szigorítások mielőbbi enyhítését kellene elérni, amire Magyarországnak a z EUcsatlakozást követően több módja lesz. vissza Ny. G. Európában nincs olyan, hogy nacionalista „kisebbségvédelem”! NSZ • 2004. január 6. • Szerző: Hegyi Gyula Kövér László legutóbb a magyar kisebbségpolitika radikalizál ására tett érdekes kísérletet. Vélhető célját rövid távon elérte. A kormánytábort és a balliberális médiát dühödt tiltakozásra, a Fidesz körül szerveződő „eurokonform” szárnyat pedig szégyenteljes hallgatásra késztette. A radikális jobboldalnak ugyanakko r megüzente: öregecske, illetve nyeretlen kétéves minipártok helyett továbbra is érdemesebb a Fideszben bízniuk. A „Szabad Európa” divatos kirakata mögött változatlanul folyik a jobboldali értékek és a szélsőjobboldali demagógia gátlástalan összemosása, a huszadik századi magyar jobboldal tragikus öröksége. Ez szerintem hosszabb távon ellentétes a hazai konzervativizmus érdekeivel, de hát nem én vagyok a Fidesz országos választmányának elnöke. Ami pedig Kövér félelmetes állítását illeti, mely szerint a feg yveres harcot választó kisebbségek többet elértek, mint a békés utat választó határon túli magyarok…: az egykor soknemzetiségű Szarajevó több tízezres szerb lakossága elmenekült, a szerb temető ortodox templomát bokáig emberi ürülék borítja. Feltehetően ne m „szükségből”, hanem a történelmi „célzatosság” okán. Ott voltam, láttam. (A „muzulmán kisebbség konklávéin” kesergő Kövér László és pártja ebben a konfliktusban egyébként a keresztény szerbekkel szemben a muzulmán albánok és bosnyákok oldalára állt.) Mil osevics annak idején Antall Józsefnek arról beszélt, hogy a magyar Trianon példáján tanulta meg: nem kell engedelmeskedni a nyugati hatalmak diktátumának, a fegyveres harccal jobb feltételek kényszeríthetők ki. Az eredmény ismert. Van azonban egy ennél is fontosabb tényező, amely eddig nem jelent meg a kormányoldal kritikájában. Kövér Lászlónak és a Fidesznek láthatóan fogalma sincs arról, hogy a nyugateurópai közegben a kisebbségek kérdése nem a nacionalisták, hanem alapvetően a baloldaliak és a liberáli sok ügye. A határon túli magyar kisebbségekért a magyarokon kívül csak azok a külföldiek állnak ki, akik általában is a legnagyobb figyelmet fordítják az emberi jogokra és az elnyomott kisebbségek védelmére. Akik a törökországi kurdok, a lettországi oroszo k, az oroszországi jehovisták, a görögországi muzulmánok és minden más, a többség által fenyegetett kisebbség mellett egyképp kiállnak. Egy francia vagy olasz nacionalista, aki nemzetállamban gondolkodik, és egyetértően hallgatja Kövér fejtegetéseit a „muz ulmán
