Reggeli Sajtófigyelő, 2003. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-12-09
12 Kovács László ezúttal is felvetette azt az igényt, hogy a gyorsan indítható projektek megvalósítása ne a strukturális és kohéziós alapok terhére, hanem önálló forrásokból történjen. A külkapcsolatok területén az EU és Oroszország viszonyáról folyt vita, amelyben a magyar külügyminiszter úgy foglalt állást , hogy ezt nem az úgynevezett tágabb Európa koncepciójának részeként, hanem önálló témaként kellene kezelni. Irán ügyében nagyfokú óvatosság érzékelhető. Az unió láthatóan kerülni akarja az ország nukleáris programja miatti feszültségek újjáéledését, egyú ttal azonban súlyt helyez arra, hogy Teherán teljesítse e téren vállalt nemzetközi kötelezettségeit. vissza A hosszútávfutó egója Magyar Hírlap 2003. december 9. Mikulás Dzurinda, a lelkes hosszútávfutó eltaktikázta magát. Tavaly, a választások előtt már a vert mezőnyben volt, aztán úgy jött fel, ahogy senki sem hitte volna, nyert, csapatot szervezett, örült és elégedetten fogadta, hogy mások is örülnek neki. Annyira tetszett neki ez az állapot, hogy hirtelen bátor l ett. Ami egyrészt jó, mert e tőle szokatlan lelkiállapotban nekiállt megreformálni a gazdaságot, amitől az meg mûködni kezdett, s Szlovákiát lassan elkezdték KözépEurópa kistigriseként emlegetni. A kormányfőt ettől tovább dicsérték, közben megérkezett a 2 004es belépésre szóló NATO- és az EUmeghívó is, ő pedig még magabiztosabb lett. Egyesek kifogásolták, hogy csak azt hallotta meg, ami neki tetszett - a külföldi elismerést , s nem törődött az otthoni elégedetlenkedéssel a gazdaság átalakításának nehézs égei miatt. Pedig Dzurinda itt még nem hibázott: ha egy kormány komolyan gondolja, hogy országában reformok kellenek, akkor azt egyrészt merje idejében elkezdeni, utána meg vigye végig. A baj azzal van, hogy Dzurinda magabiztossága túlnőtt ezen. A korábba n szürke politikusból harcos intrikus is lett, aki ha jónak látta, összeugrasztotta partnereit, ha ez nem ment, fenyegette őket, csak a lojalitás meglegyen: mindenkinek dolgoznia kell az ő további győzelmeiért. Itt azonban már nem lehetett sikere. A szlov ák koalíció viszályszövetség lett, nem múlt el hónap, hogy ne fenyegette volna azonnali szétesés. Most pedig megvan a szakadás, igaz, egyelőre nem a koalícióban, hanem pont Dzurinda pártjában. Saját emberei unták meg a kormányfő hajthatatlanságát, kicsinye s, immár a NATOban és az EUban is kifogásolt játszmáját azok ellen, akik nemet mertek mondani neki. Mikulás Dzurinda kormánya gyakorlatilag kisebbségbe került. A pártjából kilépők ugyan azt ígérik, a reformokat támogatják, de már nem mindenáron, s főkén t nem parancsra. Félő, hogy a bomlás folytatódik, akkor pedig lőttek a reformoknak, jönnek - és főként mennek be az EUba - a populisták. Dzurindának ideje lenne taktikát váltania. vissza Válságban a szlovák kormány Magyar Hírlap 2003. december 9. Szerző: Molnár Norbert Szlovákiában elveszítette parlamenti többségét és komoly válságba sodródott a kormánykoalíció. Elhagyta Mikulás Dzurinda kormányfő Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióját (SDKÚ) Ivan Simko volt védelmi miniszter és még hat képviselő. Így a Magyar Koalíció Pártjának már csak egygyel kevesebb képviselője van, mint az SDKÚnak. Tavalyi megalakulásakor a kormánynak még 78 képviselője volt, míg az ellenzéknek 72, ám hárman kiléptek a liberális Új Polgár Szö vetségéből (ANO), s így 7575 lett az arány, noha a kilépők függetlenként is támogatták a kormányt. Ôsszel Ivan Simko védelmi miniszter keveredett vitába Mikulás Dzurinda kormányfővel, és ezért távozni kényszerült a kabinetből. Simko már akkor jelezte, a kormányprogramot továbbra is támogatni fogja, de nem köti magát a koalíciós egyezségekhez. Simkót végül leváltották a párt alelnöki tisztségéből, és menesztették az elnökségből is. Saját szavai szerint megpróbálta demokratizálni a pártot, amelynek vezetőj e despotikus módszereket alkalmaz, hatalmi pozícióból politizál, de nem talált megértésre.
