Reggeli Sajtófigyelő, 2003. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-12-24
A határon túli magyarság a magyar belpo litika játékszere Az erdélyi magyarság most már végképp magyarországi mintára szerveződik és gondolkodik Tizennégy évvel ezelőtt, 1989ben Magyarországon a XX. század utolsó évtizedeinek talán legdrámaibb karácsonyát élhettük át: lélegzetvisszafojtva szemléltük a romániai forradalom eseményeit. December 25én egy katonai bíróság halálra ítélte Románia hírhedt diktátorát, Nicloae Ceausescut és feleségét, Elenát. Az ítéletet még aznap végrehajtották. A magyar, majd a román rendszerváltás óta sokat fejlő dtek a két ország kapcsolatai. Igaz,e viszonynak még ma is akadnak árnyoldalai. Az 1989 es rendszerváltás után úgy tűnt, hogy bár szimbolikusan, de a századelőn szétdarabolt nemzet részei újra egymásra találnak. Egy évtized azonban elég volt ahhoz, ho gy a remélt egymásratalálás helyett drámaian szétesett nemzet tagjaivá váljunk. Antall József még 15 millió magyar lélekbeli miniszterelnökének nevezte és érezte magát, ma a nemzetnek minimum két miniszterelnöke van: egy demokratikusan megválasztott és egy demokratikusan megbukott, de hívei által egyedüli miniszterelnöknek tartott és akként is viselkedő. A határon túli magyarságnak egy Magyarországra lenne szüksége, amelyre felnézhet, amelyet tisztelhet, ehelyett a két Magyarország lövészárkai véglegesnek t űnően kialakultak a határon túl is. Nem ők ásták, nem róluk szól a történet. A határokon átívelő nemzet újraegyesítésének víziója mögött durva pártpolitikai érdekek munkálkodtak oly sikerrel, hogy a demagógia középpontjába emelt határon túli magyarság jó r észe észre sem vette, hogy a magyar belpolitika eszközévé vált. Csapdában az erdélyi ellenzék Legtragikusabb a helyzet Erdélyben. Egy évtizeden át a határon túli területeken kisebbségben élő magyarok számára követendő mintának számított az RMDSZ, az erdélyi magyarság egysége. Eredményeik láttán temették el a csatabárdot a felvidéki rivalizáló szervezetek, állt ki a vajdasági magyarság zöme a racionális politikát szorgalmazó VMSZ mellett. Erdélyben fordított folyamat zajlott le. A Fidesz által kitalál t és anyagilag támogatott Bálványosi Nyári Szabadegyetem műhelyeiben kiforrott az a fiatal nemzetiliberális politikusi nemzedék, amely az érvényesülést Fidesz mintára képzelte el: harcos szembenállás, hangzatos, mindent és mindig kritizáló retorika, bőven fűszerezve demagógiával, populizmussal, a következményekkel nem számoló "kemény" kijelentésekkel. Csupán a vezérválasztás történt más képlet szerint. Tőkés László nem az a szellemi vezér, mint Orbán Viktor a magyarországi harcos liberálisból még harcosabb keresztény demokratává vált fiatal politikusok számára, hiszen mindnyájuk számára egyértelmű, hogy a forradalmár püspök békeidőben is képtelen kilépni a forradalmár szerepéből, politikai érzéke pedig egyenlő a nullával. De mivel szükségük van mind a püspö k, mind a forradalmár tekintélyére, lévén ő az egyedüli közismert és népszerű személy az erdélyi ellenzék soraiban, évek óta Tőkés László
