Reggeli Sajtófigyelő, 2003. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-12-10
10 A volt kormányfő úgy vélte: nem történik tragédia, ha a készülő uniós alkotmány néhány kérdésében most nem sikerül dűlőre jutni, és a következő hetekhónapo k még munkával telnek el. – Pár nappal a kormányközi konferencia utolsó ülése előtt elkezdődtek az esélylatolgatások a végső eredményt illetően: Silvio Berlusconi, az EU soros elnökségét ellátó Olaszország kormányfője a siker esélyét egyenesen 55 százalé kra taksálta. Ön szerint mekkora az esély arra, hogy a hétvégén megszülessen az európai alkotmány? – Őszintén szólva engem hidegen hagy, hogy a hétvégén lesze már alkotmány, vagy sem. Ellenben fontosnak érzem azt, hogy milyen tartalmú lesz. Azt gondolom , hogy ebben az esetben a rossz döntésnél jobb, ha nincs döntés. Egy alkotmány hosszúhosszú évekre, sőt évtizedekre is szólhat, ezért csak jó minőségű alkotmányt érdemes létrehozni. Nem szabad elfogadni az idő sürgetését. – Melyek azok a területek, amel yeken előrelépésre számít, illetve ahol javítani kellene a mostani szövegen? – Szerintem a kisebbség ügyében a pozíciók jók, az alkotmány kisebbségekről szóló szövege pedig jobb lesz, mint azt sokan várják. Ugyanakkor nem lesz elég ahhoz, hogy mi, magyar ok beérjük ennyivel. A későbbiekben tehát jogfenntartással kell élnünk, és az elkövetkező esztendőkben még küzdenünk kell egy jobb alkotmányszövegért. Úgy gondolom, hogy a kereszténység értékeire, illetve a gondviselésre való utalás is bekerülhet az alkotm ányba. Lényegében egyetlen ország – bár tekintélyes ország – komoly ellenállása van még hátra, s ma még senki nem tudja megmondani, hogy ez ügyben lesze változás. Jó esélyt látok arra, hogy minden államnak legyen legalább egy bizottsági résztvevője, tehát minden állam képviselője ott legyen a legfelsőbb döntéshozó testületben. A rotációs elnökség szerintem szintén megkaphatja a támogatást. Az esélyeket tehát jónak látom. Persze ahhoz, hogy az esélyből győzelem is legyen, a kínálkozó helyzeteket a csatárokn ak értékesíteniük kell. – Említette a kisebbségi utalást, valamint azt, hogy akár még kedvezőbb formula is bekerülhet a végső szövegbe. Mi az, ami okot ad optimizmusára? – Úgy látom, hogy az Európai Unióban most már sikerült világossá tenni – ebben egy ébként a magyarok munkájának jelentős szerepe volt – , hogy Európa nemcsak a polgárok és nemcsak az államok közössége, hanem a közösségek közössége is. Európa tehát nem teheti meg, hogy az alapdokumentumában nem tér ki arra a tényre, hogy nemcsak egyének, h anem az egyének által alkotott, speciális tulajdonságokkal rendelkező közösségek – például nemzeti kisebbségek – léteznek. S arra a tényre, hogy egy személy ehhez a közösséghez tartozik, bizony jogokat lehet alapítani: anyanyelvhez, művelődéshez, kultúráho z, anyanyelvi vallásgyakorláshoz, anyanyelven történő ügyintézéshez, autonómiához való jogot. Úgy látom, az unióban ez a gondolat most már megérett. – Bennfentesek szerint az alkotmányozási folyamatban két leginkább vitatott pont van: a bizottsági helyek elosztása, valamint a szavazási rendszer ügye. Sokak szerint ezen a két kérdésen áll vagy bukik az alkotmány sorsa. Mit gondol, lesz megegyezés? Egyáltalán milyen kompromisszum születhet ezekben a kérdésekben? – Magam is úgy látom, hogy ez a két kérdés a legnehezebb. Az álláspontok ma meglehetősen messze vannak egymástól. Szamárság lenne jóslásokba bocsátkozni – lehet eső, lehet szél. Nem mernék most még százalékokban sem fogalmazni, miként Berlusconi tette. De megmondom őszintén: bár a nemzetek egymásho z való viszonya szempontjából kétségkívül nagy jelentősége van ennek a két kérdésnek, ugyanakkor egy alkotmánynak nemcsak a hatalmi kérdései, hanem a szellemikulturális hátteret megadó rendelkezései is fontosak: mint a kisebbségre vagy a kereszténységre v aló utalás. Úgy érzem, hogy jó munkát végeztünk eddig. Nem történik tragédia abban az esetben, ha néhány kérdésben most nem tudunk dűlőre jutni, és az előttünk álló hetekhónapok még munkával telnek.
