Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-27
15 Jobb fordulat – Ellenzéki győzelem Horvátországban HVG 2003. november 27. Szerző: Vida László Négy év után ismét a Franjo Tudjmanféle HDZ vezette jobboldal alakíthat kormányt Horvátországba n. A hét végi parlamenti választásokon a vártnál nagyobb arányú vereséget szenvedett kormánykoalíció szerint a hatalomváltás lelassíthatja Horvátország euroatlanti integrálódását. A kiegyensúlyozott erőviszonyokat előre jelző közvéleménykutatásokra rácá folva magabiztos győzelmet aratott a vasárnapi horvátországi parlamenti választásokon az évtizedes kormányzás után nem egészen négy éve ellenzékbe szorult Horvát Demokratikus Közösség (HDZ). A nem hivatalos előzetes eredmények alapján úgy tűnik, hogy az 19 99 decemberében elhunyt Franjo Tudjman elnök pártja önállóan 62, három potenciális koalíciós partnerével, a Demokratikus Központtal (DC) és a Horvát Szociálliberális Párttal (HSLS), valamint a szélsőjobb Horvát Jogpárttal (HSP) együtt pedig 73 mandátummal rendelkezik majd az egykamarás törvényhozó testületben, a száborban. Ezzel szemben az eredeti hatról hárompártivá olvadt balközép kormánytömörülés meghatározó ereje, Ivica Racan miniszterelnök Szociáldemokrata Pártja (SDP) a vele közös listákon induló háro m szatellitpárttal is csak 43, jelenlegi szövetségeseivel, a Horvát Parasztpárttal (HSS) és a Horvát Néppárttal (HNS) együtt 63 helyre számíthat. Teljesen átrendeződhetnek azonban a parlamenti erőviszonyok, ha a volt házelnök, Zlatko Tomcic vezette HSS átáll a HDZhez, ahogy azt zágrábi politikai körökben már a kampány idején rebesgették. A találgatásoknak maga Tomcic is tápot adott, hiszen nyilatko zataiban azt fejtegette, mindkét nagy párt leszerepelt, sőt még azzal az egzotikusnak tetsző elképzeléssel is előrukkolt, hogy a HDZ és az SDP kihagyásával technokrata kormányt kellene létrehozni. Tomcic bátorságát megfigyelők elsősorban azokkal a felmérés ekkel magyarázták, amelyek azt jósolták, hogy a HSS előretör és a mérleg nyelve lehet a koalíciós alkudozás során, ám meglepetésre a párt 7 mandátumot vesztett. Ennek ellenére a „briliáns győzelmet" bejelentve Ivo Sanader, a HDZ elnöke közölte, a parasztpá rttal is tárgyalni fog a kormányba való bevonásukról. Az ünneplő HDZt némileg lehűtve Stipe Mesic államfő hétfőn kijelentette, nem fog sietni a kormányalakítási megbízással, ám elismerte, hogy az 50 éves Sanader a legvalószínűbb jelölt. A HDZ esélyeit ne m befolyásolja az egyfordulós horvát választási rendszernek az a sajátossága sem, hogy a szábor 140 „biztos" helyén fölül 8 mandátumot a nemzeti kisebbségeknek, legfeljebb 14 helyet pedig - a részvételi aránytól függően - a szavazásra jogosult külföldi, fő ként boszniai horvát diaszpórák listáinak tartanak fenn. Mivel vasárnap viszonylag kevesen voksoltak - a névjegyzékbe felvett összesen 4,3 millió horvát állampolgár 68,7 százaléka , az előzetes adatok szerint csupán öt „szórványhorvát" képviselő jut be a száborba, akik természetesen a HDZt támogatják majd, részben ellensúlyozva a korábbi nacionalista retorika miatt Sanader pártjától még mindig ódzkodó nemzetiségi honatyák csoportját. A választásokat megelőző koalíciós latolgatások mellőzték a Horvát Nyug díjasok Pártját (HSU), amelyről senki sem feltételezte, hogy átlépi a parlamentbe kerüléshez szükséges 5 százalékos küszöböt, és végül 3 mandátumot is szerez. A HSU sikere a Racankabinet gazdasági és szociális politikájával való széles körű elégedetlenség re enged következtetni. Amikor a 2000. januári parlamenti választások nyomán az SDP körül létrejött balközép blokk leváltotta az országot Tudjman elnöksége alatt egypárti stílusban irányító HDZt, nem fukarkodott az ígéretekkel, de a lakosság életkörülmény einek érezhető javításával adós maradt, legalábbis a felfokozott várakozásokhoz képest. A Racankormány feloldotta Horvátország nemzetközi elszigeteltségét, és felgyorsította a populista HDZ által halogatott nehéz gazdasági reformokat, mindenekelőtt a pri vatizációt, ám nem tudta kezelni sem az örökölt társadalmi feszültségeket, így például a 20 százalék körül mozgó munkanélküliséget vagy a menekültkérdést, sem a háborús viszonyok között mély gyökereket eresztett szervezett bűnözést. Ráadásul Racannak nem s ikerült úrrá lennie a kormányt alkotó pártok belső széthúzásán, ami tavaly nyáron a HSLS kiválásával tetőzött (HVG, 2002. július 13.), majd jellemző módon oda vezetett, hogy a mostani választások
