Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-27
11 Németországnak semmilyen fenntartása nincs a javaslattal kapcsolatban. „A német kancellár sok jó tanácsát megfogadjuk, ez nem tartozik azok közé" - re agált Medgyessy Péter Schröder szavaira. Pedig Magyarország rászorulna a németek aktívabb támogatására a kisebbségvédelem EUalkotmányba foglalásának kérdésében. Hiába sorakoztak fel ugyanis a magyar parlamenti pártok a javaslat mögött, s járták körbe eur ópai partnerpártjaikat támogatást remélve, azok az országok, élükön Franciaországgal és Spanyolországgal, amelyek a kezdetektől ellenezték az ötletet, továbbra is hajthatatlannak bizonyulnak. Igaz, a magyar kormány is a nehezebbik végén fogta meg a dolgot, ugyanis először a kisebbségi kérdéseket hagyományosan elutasító Franciaország és Görögország támogatásában reménykedett (HVG, 2003. október 11.). A kormány minden érvet bevet, még ha azok szokatlanul hangzanak is szocialista politikusok szájából: „Magyar ország az első világháború után területének kétharmadát, lakosságának pedig egyharmadát veszítette el" - idézte fel Kovács László külügyminiszter a közelmúltban Berlinben a Friedrich Ebert Alapítvány hallgatósága, köztük szövetségi és tartományi kormánytis ztviselők előtt a történelmet, ezzel indokolva, miért tartja fontosnak, hogy az EUalkotmányba kerüljön be a kisebbségek védelméről szóló passzus. Ugyanebben az ügyben lobbizott néhány héttel korábban a német fővárosban a magyar parlament EUintegrációs bi zottságának hárompárti (SZDSZ, MSZP, FideszMPSZ) delegációja SzentIványi István vezetésével. A kérdéssel kapcsolatos megértő német álláspontot azonban két másik szempont pillanatnyilag „felülírja". Németország ugyanis mindenáron szeretné megakadályozni, hogy a konvent által már kidolgozott alkotmánytervezetet újratárgyalják. „Ha egyszer kibontják a csomagot, ki tudja, sikerüle, s ha igen, mikorra újra becsomagolni", hangzik a berlini érvelés, amelynek legfőbb hirdetője Schröder kancellár. Másrészt a kise bbségvédelmi passzus ügyében minden szimpátia és megértés ellenére sem szeretnének szembekerülni a kérdésről hallani sem akaró Spanyolországgal vagy Franciaországgal. Németország nem véletlenül óvakodik a csomag kibontásától, amit a leghangosabban talán L engyelország követel - maga mellé állítva Spanyolországot is , mégpedig amiatt, hogy az alkotmánytervezet Németország javára s a másik kettő rovására korrigálná a tagállamok szavazati súlyának arányát az uniós intézményekben. Valószínűleg nem lett volna o lyan szívélyes a MedgyessySchrödertárgyalás, ha szóba kerül a lengyel követelés, ugyanis a magyar kormány - belső viták után - addigra eldöntötte, hogy csereszabatos üzletet köt a lengyelekkel: ha támogatják a magyar javaslatot a kisebbségek védelmére, a kkor Magyarország is támogatja a lengyel igényt. Ezt a megállapodást végül Medgyessy a Középeurópai Kezdeményezés kormányfőinek múlt heti varsói tanácskozása során ütötte nyélbe Leszek Miller lengyel miniszterelnökkel. Pedig még alig egy héttel ezelőtt i s óvta ettől a kormányt Juhász Endre tárca nélküli miniszter. Nem érdemes erőinket a lengyel igény támogatására fordítani - fejtegette Juhász a parlament külügyi bizottságának ülésén , hiszen Németország nem enged a népességszám alapján kialakítandó szava zati arányokból, s ebben vannak támogatói is, például Franciaország. Igaz viszont az is, hogy Lengyelország agresszív külpolitikája egyszer, a tavaly decemberi koppenhágai EUcsúcson már eredménnyel járt, s nyilván most sem adják fel könnyen. Varsóban tal álkoztak a visegrádi négyek kormányfői is, ám rögtön kiderült, hogy az európai alkotmánnyal kapcsolatos lengyel igényben nem tudnak közös álláspontot kialakítani, mert Csehország elégedett a tervezetben szereplő megoldással. Ez előrevetíti azt is, hogy a v isegrádi négyek a jövőben nem alkotnak majd szorosan összetartozó csoportot, hiszen az unióban más lesz a súlyuk, és érdekeik is alapvetően különbözhetnek. Ezt a változást jelzi Medgyessy varsói kijelentése is, mely szerint a visegrádi együttműködést a jöv őben kizárólag konzultációs fórumnak lehetne használni az EUn belüli kérdések megvitatására. Megalakulása után másfél évvel sem világos, vane a kormánynak szomszédság, illetve KözépEurópapolitikája. Ez már csak azért is probléma, mert az EU még az id ei első félévi görög elnökség alatt eldöntötte, hogy előbbutóbb a délkeleteurópai országokat is tagjai között szeretné tudni. A magyar kabinet azonban eddig gyakorlatilag csak arra figyelt, hogy a szomszédos országokkal ne legyen olyan konfliktusa, amely
