Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-20
10 Politikai földrengést okozott a harmadszorra is érvénytelennek bizonyult elnökválasztás Szerbiában. Az urnához járult választók többsége a szélsőségesen nacionalista Szerb Radikális Párt jelöltjére szavazott, ami nem sok jóval kecsegtet a december 28ára előrehozott parlamenti választások előtt. "Ez a szerb nép világos üzenete: senki sem alázhatja, senki sem félemlítheti meg többé" - jelentette ki diadalittasan vasárnap éjszakai sajtóért ekezletén Tomiszlav Nikolics, a Szerb Radikális Párt (SZRSZ) jelöltje, miután napvilágot láttak a 15 hónapon belül immár harmadszor megrendezett szerbiai elnökválasztás nem hivatalos előzetes eredményei. A 49 éves politikus, aki a hágai Nemzetközi Törvénys zék (NT) elé állított Szlobodan Milosevics regnálása idején a miniszterelnökhelyettesi posztig vitte, minden előrejelzésre rácáfolva több szavazatot kapott, mint a kormánykoalíció, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOSZ) jelöltje, Dragoljub Micsunovics. A Titoéra alatt politikai nézetei miatt bebörtönzött, ma 73 éves filozófiaprofesszor csak a voksok 35 százalékát szerezte meg, míg a választók 46 százaléka az ugyancsak Hágában "vendégeskedő" SZRSZvezér, Vojiszlav Seselj ügyét folytató Nikolics mellett t ette le a garast. A radikális párt alelnökének sikere azonban mit sem ér, hiszen a vasárnapi elnökválasztáson a részvételi arány nem érte el az érvényességhez szükséges 50 százalékos határt: a választásra jogosult 6,5 millió polgárnak alig több mint 38 szá zaléka látta értelmét a szavazásnak. Ezért a legizgalmasabb kérdés most az, milyen hatása lesz Nikolics morális győzelmének a december 28ára kitűzött rendkívüli parlamenti választások kimenetelére. Az alkotmány szerint közepesen erős hatalommal - a minis zterelnök kijelölésének, a törvények ellenjegyzésének és a törvényhozás, a szkupstina feloszlatásának jogával - rendelkező szerb államfő feladatait ideiglenesen a DOSZ párti parlamenti elnök, Natasa Micsics látja el. Ő vetett véget a Zoran Zsivkovics vezet te kabinet ellen október közepén benyújtott bizalmatlansági indítvány hosszadalmas vitájának azzal, hogy a múlt héten szélnek eresztette a szkupstinát, és 2003 utolsó vasárnapjára kiírta a választásokat. A tavaly kétszer is kudarcba fulladt elnökválasztás után tehát november 16án úgy nyíltak ki a szavazóhelyiségek Szerbiában, hogy az országnak már parlamentje sem volt. A szétesés szélére került, egykor 18 pártból álló DOSZ vezetőiben már akkor megérlelődhetett a választások előrehozásának a gondolata, ami kor októberben a 10 mandátummal bíró Szociáldemokrata Párt hivatalosan is hátat fordított a szövetségnek, és így a koalíció kisebbségbe szorult a 250 fős parlamentben. Zsivkovics és miniszterei ügyesen éltek ugyan az obstrukció eszközeivel, és egy darabig elodázták a bizalmatlansági szavazást, ám nem várták meg, amíg teljesen ellehetetlenül a kormány munkája. Vélhetően arra számítottak, hogy a parlament feloszlatása mozgósítja potenciális híveiket az elnökválasztáson, Micsunovics esetleges győzelme pedig ja vítja pozícióikat a következő megméretés előtt. Merthogy a törvényhozási választások tétje sokkal nagyobb, mint a hét végi voksolásé volt. Mindenekelőtt az dől majd el december 28án, hogy Szerbia egyáltalán kormányozhatóbb lesze, mint a Milosevics 2000. őszi bukása után, nem egészen három éve hatalomra került DOSZ országlása alatt volt. Előbb a ma is a legnépszerűbb szerb politikusnak tartott Vojiszlav Kostunica Szerbiai Demokratikus Pártja (DSZSZ) 2001. nyári kiválása sodorta válságba a koalíciót, majd Zoran Gyingyics miniszterelnök idén márciusi meggyilkolása, mivel a viszonylagos ismeretlenségből előtérbe lépett Zsivkovics elődjénél kevésbé bizonyult alkalmasnak a pártszövetségen belüli törékeny egyensúly megőrzésére. Még saját pártjában, a Demokrata P ártban (DSZ) is sokan vélték úgy, hogy az új miniszterelnök a választási vereség felé kormányozza a DOSZ meghatározó erejét. A kabinet ténykedését nemcsak Kostunicáék, hanem a liberális szerb közgazdászok által alapított új technokrata párt, a Miroljub Lab usz nevével fémjelzett G17+ is bírálta, s végül mindkét oldal lényegében bojkottálta az elnökválasztást. A kétkedőknek lett igazuk. A februárban önként Hágába utazott Seselj pártjának előretörése arra vall, hogy Szerbiában növekszik a kiábrándultság és a csalódottság. Persze Nikolics sikerét az elemzők a választók tömeges apátiájával magyarázzák, mondván, a távolmaradók között Micsunovics támogatói túlnyomó többségben vannak, míg a radikálisok maximálisan mozgósították szavazótáborukat. A demokratikus poli tikai átalakulás és a piaci reformok, az európai integráció jelszavát már csak disszidens múltja miatt is hitelesen képviselő Micsunovics elutasítása ugyanakkor a szerb társadalom mély megosztottságát sejteti,
