Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-07
15 Magyarországon persze mást jelent a "kereszténység” a politikai nyelvben. Mást jelent, amikor Orbán Viktor vagy Dávid Ibolya beszél "keresztény Magyarországról”. Márpedig Szájer va gy Lezsák kezdeményezésének nyilvánvaló belpolitikai funkciója van: az MSZPSZDSZkormányt állítják választás elé, hogy igent vagy nemet mond a "kereszténység” effajta emlegetésére. Mit is jelent ez a magyar közéletben? A politikai "kereszténység” Magyaro rszágon az államnak a keresztény egyházak melletti elkötelezettségét jelenti. Így volt ez évszázadokon keresztül, de Magyarország a második világháborút követően szakított az államegyházi tradícióval, és a modern Magyar Köztársaság 198990ben világnézetil eg semleges államként jött létre. Politikai gesztusok hosszú sora tette ezt kérdésessé az elmúlt másfél évtizedben. Mint arra 1990 nyarán Németh Zsolt még a liberális ellenzéki Fidesz képviselőjeként az Országgyûlésben rámutatott: az állam és az egyház elv álasztásával ellentétesen választották ki állami ünnepként augusztus 20át, a katolikus egyház ünnepét. Ezt követte iskolák tömegének egyházivá tétele, sokszor nem törődve a pedagógusok és diákok akaratával, a tábori lelkészet visszaállítása, a jobboldal t öbb kísérlete az egyházakról szóló törvény olyan módosítására, amely szigorítja az egyházalapítás feltételeit, a szocialista miniszterelnök által kezdeményezett vatikáni megállapodás, az egyházak költségvetési finanszírozásának ismételt kiterjesztése, a va llás megkérdezése a népszámláláson, majd ennek figyelembevétele a finanszírozásban, Orbán Viktor vatikáni látogatásához kapcsolódó kijelentése, miszerint a magyar kormány a katolikus egyház értékeivel azonosul. Rendszeressé vált vezető politikusoknak e min őségükben, valamint katonai díszalakulatnak a katolikus körmeneteken való részvétele, papoknak állami rendezvényeken való megjelenése (új létesítmények felszentelése), legutóbb pedig formálisan is az állami ünnepség részévé tették a katolikus körmenetet. M ármár egyfajta "ellenreformáció” bontakozik ki a szemünk előtt. Miért baj ez? Kit zavarnak a papok az állami rendezvényen és a miniszterek a körmenetben? Kit zavarnak az egyházaknak visszaadott iskolák és kórházak, a katonák lelkét tiszti rangban istápol ó tábori lelkészek? Azt a magyar polgárt zavarják, aki nem hívő vagy más hitet követ, és úgy érzi, hogy akár általában a keresztény egyházak, akár a katolikus egyház meghitt kapcsolata az állammal azt jelenti, hogy az állam nem ugyanannyira az ő állama, mi nt katolikus vagy általában hívő keresztény polgártársaié. Ez az elharapózó gyakorlat ezért az állampolgári jogegyenlőség elvét sérti. Helyteleníti sok felvilágosultan gondolkozó hívő polgártársunk is. A magyar Alkotmánybíróság nemcsak a vallásszabadságot, de - sok nyugati országtól eltérően - az állam semlegességét is számon kéri a törvényalkotáson. Az Alkotmánybíróság azonban csak a törvényalkotáson kérheti számon ezt az elvet - a jogalkalmazáson, a politikai intézmények mûködésén, a politikusok gesztusai n csak a közélet szereplői kérhetik számon. Nem volna helyes hallgatni arról, hogy a magyar politikai nyelvben mást is jelent a "kereszténység”. A történészpolitikus Szabó Miklós számos esetben figyelmeztetett: amikor keresztény értelmiségiekről, kereszt ény orvosokról, keresztény újságírókról hallunk, akkor a keresztény szó a huszadik századi magyar hagyomány szerint azt jelenti: nem zsidó. A MIÉP kampányversikéjének üzenetét - "se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar” - mindenki megérthette. A magy ar politikai antiszemitizmusnak van egy agresszív, kemény változata, amely KamenyecPodolszkot, Auschwitzot és a Dunapartot jelenti, és van egy békés, puha változata is, amely "csupán” azt várja el, hogy a zsidók húzzák meg magukat, ne foglaljanak el szám arányuknál több vezető és értelmiségi pozíciót. (Csoóri Sándor fogalmazta ezt meg emlékezetes cikkében a rendszerváltás nyitányán.) Élhetnek itt Magyarországon, de vegyék tudomásul, hogy ez keresztény ország, a keresztény magyarok hazája. A "keresztény Mag yarország” képviselői barátságosak az elkülönülő vallásos zsidók iránt, de mély gyanakvással fogadják az asszimilációt, a zsidó származásúak egyenlőkként való jelenlétét a magyar társadalomban. Erre is emlékezteti az értő közönséget a politikai "keresztény ség”, még ha egyikmásik jobboldali politikusnak esetleg nincs is ilyen szándéka. A "keresztény Európa” kategóriája a magyar jobboldal szóhasználatában belpolitikai üzenet, a "keresztény Magyarország” meghosszabbítása. Annak szorgalmazása, hogy a kereszté nységet tekintsék az egységes Európa szellemi alapjának, megtûrt kisebbséginek nyilvánítaná a nem keresztény európaiakat. Azért lenne ez fontos a magyar jobboldalnak, hogy egyfajta hivatkozási alapot illesszenek az európai alkotmányba hazai "ellenreformáci ós” törekvéseikhez. Megírja a Magyar Hírlap, hogy a spanyol, olasz, lengyel törekvésekkel szemben Franciaország a "keresztény értékek” preambulumba illesztésének fő ellenfele. A Deákévben érdemes felidézni: Deák utolsó parlamenti beszédében azt tartotta fontosnak hangsúlyozni: státus és kultusz, állam és vallás viszonyában Magyarországnak nem a kontinentális, hanem az amerikai modellt, a szigorú elválasztás modelljét helyes követnie, amelyet Európában Franciaország képvisel. Érthetetlen, hogy az a kormány ,
