Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-03
17 Milyen teendők tartották távol a Fidesz képviselőket? - volt a következő kérdés. A politikus elmondta: ő a kérdéses időpontban Brüsszelben volt. Az Európ a Parlament éppen akkor szavazott arról - az ő kezdeményezésére született - indítványról, melynek értelmében 12 százalékkal megemelik azon pénzek összegét, melyekkel az EU a jövő évben a tíz új tagállamot támogatni fogja. Ez fontosabb annál, mintsem hogy e gy protokollbeszédet meghallgassak - jelentette ki Surján. Ami az ET többi Fideszes képviselőjét illeti, azokról a politikus csak annyit mondott: bizonyára mindegyiknek volt valami dolga. Arra kérdésre, hogy vajon nem kellett volna mégis csak jelen lenniü k a Fideszképviselőknek akkor, amikor a miniszterelnök egy hangsúlyozottan magyar érdekű ügyről - egy európai kisebbségügyi központ budapesti felállításáról - beszélt, Surján kijelentette: ő is, a Fidesz is teljes mértékben támogatja a központ tervét. A F ideszpolitikus SZDSZes kollégáját, Eörsi Mátyást hibáztatta, amiért a Fideszesek távolmaradását elítélő nyilatkozatával - mint mondta - feleslegesen kirobbantotta a vitát. Surján szerint Eörsi "blöffölt", amikor példátlannak nevezte azt, hogy az ellenzék i képviselők saját miniszterelnökük beszéde alatt távol maradjanak a Parlamenti Közgyűlés üléséről. vissza Búcsú Visegrádtól Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…” 2003. október 3. 7:00 Szente si Zöldi László Egy cölöphöz két lovat ne pányvázz – tartja a török közmondás. A Medgyessy – Kovácstandem újabb külpolitikai fiaskóját tekintve igazat kell adnunk az ismeretlen bölcselőnek. A visegrádi négyek kormányfőinek csehországi találkozója után jogg al vetődhet fel, vajon miért kell kényszeresen arról beszélni, hogy az uniós csatlakozás és a visegrádi együttműködés egyaránt fontos számunkra, amikor ez utóbbit immáron másfél éve éppen a magyar kormány gátolja a leginkább? Az eseménykövetésben és alkal mazkodásban oly nagyot alkotó szocialista diplomácia számára már csak azért is kínos a visegrádi kérdés, mert egész egyszerűen nem tudnak mihez kezdeni, ha cselekvési tér nyílik, s ha a körülmények önálló gondolkodásra késztetik őket. Marad tehát a másik l ó, a csatlakozási folyamat, ott nem jöhet váratlan fordulat – bőven elegendő, ha végrehajtják az utasításokat. A dobrisi találkozó magyar szempontból nem csak azért botrányos, mert Medgyessy Pétert ismételten megalázták tárgyalópartnerei – ennek lassan m ár hírértéke sem lesz – , sokkal fontosabb, hogy a miniszterelnök ezúttal számára ingoványos területre tévedt. A találkozón ugyanis felvetette, hogy az európai alkotmány rögzítse a nemzeti kisebbségek jogait is. Ha megpróbálunk a jelenlévő cseh, lengyel, sz lovák kormányfő fejével gondolkodni, könnyű belátni, hogy egy előkészítetlen, ügyetlen magyar felvetésre csak elutasítással lehet válaszolni. Nem csoda, hogy Medgyessy javaslatát valósággal lesöpörték az asztalról, bár az előterjesztő ezt is másként látta. Szerinte jelzésértékű, hogy bár Csehország, Lengyelország és Szlovákia nem foglalt állást egyértelműen – ez egyébként nem igaz, a szlovákok határozottan ellenezték – , de „elutasításra sem talált” a magyar kérés. Mindenesetre az a tény, hogy Medgyessynek e gyedül kell felvetnie a témát a római kormányközi konferencián, nyilvánvalóvá teszi, hogy a visegrádiak hallani sem akartak a javaslatról. Ha a magyar kormány komolyan gondolja a visegrádi együttműködést, nehéz választ adni arra, hogy Medgyessy Péter mié rt bojkottálta látványosan a találkozókat. Ha annyira fontosnak tartjuk a visegrádiak értékrendjét, miért nem hangoltuk össze céljainkat a sorsdöntő koppenhágai találkozó előtt? S végül, de nem utolsósorban, hogyan remélhetünk bármiféle megértést a határon túli magyarokkal kapcsolatban, amikor nemet mondunk a párhuzamos lengyel előterjesztésre? Jelenleg úgy tűnik, a visegrádi együttműködésnek – legalábbis ebben a formában – befellegzett. Pedig lenne sok közös feladat, például a schengeni határokkal kapcso latos egységes álláspont kimunkálása. A kudarcért súlyos felelősség terheli a magyar kormányt is, bár Kovács László külügyminiszter szerint negyvennyolc óra alatt rendbe tették azt, amit az Orbánkormány állítólag elrontott a szomszédos országokhoz fűződő
