Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-31
12 a rendszer egyszer meg fog szűnni. Az elszakított területeken élő magyar pedig még abban is hitt, hogy ha megbukik a kommunista rendszer, talán jóvá lehet tenni a rajta elkövetett sérelmeket. Vannak személyes tapasztalataim 1968ból, élő emlékeim 1956ból. Két olyan történelmi eseményhez kapcsolódó mély élményem van, a melyek alapján már néhány évtizeddel a rendszerváltozás előtt tudatosulhatott bennem, hogy a kommunista rendszer nem reformálható meg, és mindaddig nem dönthető meg, ameddig azt katonai vagy rendőri erővel tartják fenn. Nem véletlenül érdemelte ki Magyar ország az 1970es és az 1980as években a "gulyáskommunizmus" és a "legvidámabb barakk" megalázó jelzőt. Akkor kollaborált az ország lakosságának nagy része a világtörténelem egyik legbűnösebb rendszerével, amikor a környező országokban szigorodott az elny omás. Ha ettől épült és gyarapodott volna a nemzet, nem lehetne kifogást emelni ellene, csakhogy éppen ettől züllött szét erkölcsileg. IV. Érdemes visszatekinteni ezekre az évekre. Először 1982ben kerültem börtönbe, Csehszlovákiában. Azon a napon tartóz tattak le, amelynek hajnalán meghalt Brezsnyev. Halála hírét egy nappal később hozták nyilvánosságra. A csehszlovák pártvezetésnek jó kapcsolatai voltak Moszkvával, és amint az később kiderült, feltételezték, hogy Brezsnyevet az a személy fogja felváltani a főtitkári poszton, akinek a legjobb kapcsolatai voltak Prágával. Csernyenkónak hívták ezt az embert. A sztálinista és a szovjetorosz nagyhatalmi politika megtestesítője volt. De nem ez történt, hanem Andropov, a kágébés került a pártvezetői tisztségbe, aki már tudta, éppen a KGB révén, hogy krízisben van a Szovjetunió, tehát tenni kell valamit. Ezért Brezsnyev halálával nem az ideológiai és a hatalmi bekeményedés politikája következett be, hanem egy sajátos, rendőri ésszel elképzelt reformpolitika. Ennek is köszönhető, hogy 1983ban az ellenem folytatott politikai perben nem ítéltek el, hanem felfüggesztették a büntetőjogi eljárást, és szabadlábra helyeztek. Velem csaknem egy időben kiengedték a Charta '77 bebörtönzött tagjait is. Viszont Andropov 1984 fe bruárjának elején meghalt - állítólag az ellenlábasai segítették az eltávozását az élők sorából. Ekkor azonban Andropovot a hadsereg embere, az oroszszláv nacionalista Csernyenko követte a pártvezetői poszton. Tanulságos visszaidézni, hogy mit jelentett b e a magyarországi és a csehszlovákiai tévéhíradó Andropov halálának napján. A magyar híradóban bejelentették, hogy meghalt Magyarország nagy barátja, Andropov elvtárs, a szlovák híradóban pedig bejelentették, hogy Andropov elvtársat Csernyenko elvtárs fogj a követni a pártvezetői tisztségben, aki Csehszlovákia nagy barátja. Akkor jóízűt nevettem ezen, de arra nem gondoltam, hogy ez jelenti a diktatúra átmeneti megszilárdulását. Nem sokkal Csernyenko hivatalba lépését követően ismét letartóztattak. Csernyen ko azonban súlyos beteg volt, és 1985 márciusában meghalt. A párt főtitkári székében ismét a KGB által támogatott ember, Gorbacsov jelent meg. Amikor elolvastam Gorbacsov első beszédét, amit Csernyenko temetésének idején mondott el, közöltem a cellatársaim mal: rövidesen szabadon bocsátanak. Azt nem tudtam pontosan, hogy mikor, de tudtam, pontosabban éreztem, hogy ezzel a beszéddel, illetve ezzel a személycserével megszűnt a brezsnyevi doktrína, és egy új korszak kezdődik a szovjet blokkban. Így függött az én életem az orwelli világban a nagypolitikától. vissza Készítette: Boér Krisztina, Balogh Zsuzsanna és Csoma Sándorné
