Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-30
10 mellett. Ebben az esetben ugyanis megkapják a szükséges úti okmányt, amihez több közvetítőiroda is hozzásegíti őket. Valójában férjhez akarnak menni. vissza Románia: Nyugatra tartanak Néps zabadság • 2003. október 30. • Szerző: Tibori Szabó Zoltán A romániai magyarság elvándorlása a szülőföldjéről a nyolcvanas években erősödött fel a Ceausescudiktatúra elnyomása miatt. Akkoriban akár kéthárom évig is várniuk kellett a kitelepülni vágyóna k a szükséges engedélyekért. Az 1989. decemberi fordulatot követően az első nagyobb kivándorlási hullámot éppen azok alkották, akik már jó ideje várták az engedélyt. Erre 1990 első néhány hetében került sor. Marosvásárhely „fekete márciusa”, az 1990. má rciusi magyarellenes pogrom újabb kivándorlási hullámot idézett elő. Az akkor kitelepülők főképp azok voltak, akik úgy vélték, hogy az ország a magyarok számára soha nem lesz biztonságos hely. Az 1989 utáni harmadik nagyobb kitelepülési hullám 1992ben kö vetkezett be, amikor a kommunista utódpárt a választásokat megnyerte, és miután az új alkotmány egységes nemzetállamként definiálta Romániát. A bizonytalansági érzést az ismétlődő bányászjárások is erősítették. 1996ban a választások után a „demokratikus erők” kerültek kormányra. Hónapokon belül kiderült azonban, hogy az ország katasztrofális gazdasági helyzetét ők sem képesek orvosolni. Sőt a gyárbezárásokkal párhuzamosan egyre növekedett a munkanélküliség és süllyedt az életszínvonal. A kiábrándultak a n egyedik kitelepülési hullámban távoztak az országból. Az akkor felerősödött gazdasági jellegű kivándorlás a mai napig tart. Főképpen a fiatalok hagyják el az országot. Legtöbbjük nem Magyarországra távozik. A legkedveltebb célország Spanyolország, Olaszor szág, Hollandia, Ciprus, Kanada, NagyBritannia és Írország. vissza Félig üres - félig tele - Sztálini KisMagyarország Romániában HVG 2003. október 30. Szerző: Riba István A múlt vasárnap megalakult Székely Nemzeti Tanács e gyik célkitűzése autonóm közigazgatási egység létrehozása a Székelyföldön. Ez ott eddig csak egyetlen alkalommal, 1952ben sikerült. Akkor Sztálin közreműködésével született meg a Magyar Autonóm Tartomány. "Megint magyarok lettünk" - kutatók állítása szer int ez az attitűd jellemezte a székelyföldi magyarságot a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) 1952es megalakulásakor, s az aktus azóta is így örökítődik az ott élők emlékezetében. Ez ugyanis nem várt lépés volt a bukaresti politikától, amelytől Trianon óta min dig is távol állt bármiféle, a Romániában élő magyaroknak adandó autonómia gondolata. Főként a román történelmi tapasztalat okán: a Monarchia idején ugyanis az erdélyi románok szűnni nem akaró - és sohasem teljesített - követelése volt az önigazgatás bizto sítása, mi több, román értékelések szerint jórészt az erre irányuló politikai mozgalom vezetett utóbb Erdély Romániához csatolásához. Csodae hát, ha azóta minden, a magyar kisebbség által követelt autonómiára Romániában úgy tekintettek, mint Erdély az any aországhoz való visszatérésének előkészítésére? Nyilván ezzel is magyarázható, hogy a két világháború között, majd egy vesztes oldalon megvívott második világháború után a romániai magyarság aligha számolhatott az autonómia elnyerésével. Különösen, hogy a z etnikai autonómia gondolata amúgy is idegen volt a nyugati hatalmaktól - így a párizsi béketárgyalásokon fel sem merült ez a kérdés. Volt azonban egy másik, a háborúban győztes hatalom, ahol nagyon is léteztek etnikai autonómiák: a lenini nemzetiségi pol itika jegyében ugyanis számos, a Szovjetunió területén élő nemzetiség már az 1920as évek elejétől autonóm köztársaságot, illetve körzetet hozhatott létre. Ezek az
