Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-02
15 téren állt, s amelyet úgymond azért kellett lebontani a világháború után, mert – a múlt szemet szúró emlékeként – akadályozta a forgalmat. Helyébe Szvetozar Miletics szerb nacionalista pol itikus szobra, Mestrovics alkotása került, amely már nem is volt útban. Nagybecskereken is beleszólt a politika a szoborállításba. A Zrenjanin partizánhős nevét viselő város központi terén a milosevicsi idők nagy nacionalista nekibuzdulása Péter királyna k akart szobrot emelni (a város egy ideig ugyanis a király nevét is viselte), mégpedig ugyancsak a katolikus templom előtt. A cél ugyanaz, mint Nagybecskerek több száz éves nevének elvétele volt. Hiszen a királynak az égvilágon semmi köze sem volt a városh oz. Egyelőre csak a talapzat áll, a ló és fenséges lovasa hiányzik, s nem is tudni, hogy mikor kerül oda. Szabadka is megkapta városidegen szobrát. Ez Jovan Nenad, Fekete Ivan vagy Cserni Jovan, Zápolya szerb lovásza, majd martalócvezér. Az így, kissé hami san megidézett történelemmel a Vajdaság szerb jellegének a hangsúlyozása a cél. A kárpátaljai magyarságnak is megvan a maga Szabadságszobra, jóllehet, annak megépítése mindmáig nem jutott tovább az alapoknál, ám a meg nem értés, a gyűlölet máris torzóvá nyomorította. S ez akkor is fájó sebként él a kárpátaljai magyarok szívében és tudatában, ha az utóbbi másfél évtized során a történelem és a kultúra számos kiválóságának állíthattak szobrot, illetve emléktáblát, s ma a vidéken közel ezer olyan emlékjel t alálható, amelyek a magyarság tetteit és nagyságát jelképezik, illetve őrzik. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Magyarok Világszövetsége és a Kárpátaljai Református Egyház a millecentenárium évét szerette volna még emlékezetesebbé és maradandó bbá tenni a Vereckeihágó legmagasabb pontjára tervezett monumentális emlékmű megépítésével. Az elképzelés kiötlői arra a helyre képzelték el az emlékművet, amelyről az őshazából elindult magyarok a feltételezések szerint először pillanthatták meg azt a va dregényes, a természet minden szépségével és kincsével, kéklő hegyekkel, gyors vizű folyókkal, csobogó forrásokkal, erdőkkel és szántóföldekkel megáldott tájat, amely később végleges honukká vált. 1996 tavaszán Matl Péter fiatal munkácsi szobrászművész t ervei alapján meg is kezdődött az emlékmű építése, amely az alkotó szavai szerint „valójában már ezer éve ott állt, csak valamilyen formát kellett neki adni”. Az emlékmű azonban, amely az alapok lerakásától kezdve a szélsőséges ukrán nacionalista szervezet ek politikai kirohanásainak tárgyává vált, mind a mai napig nem épülhetett meg. Ennek ellenére a torzó mégis az összmagyarság zarándokhelyévé vált. vissza Készítette: Boér Krisztina, Balogh Zsuzsanna és Csoma Sándorné i a Figyelőben előforduló rövidítések: - Nsz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Magyar Hírlap - Nszv = Népszava - MaNcs = Magyar Narancs - MF = Magyar Fórum - ÉS = Élet és Irodalom - VH = Vasárnapi Hírek - Vg = Világgazdaság - Ng = Napi Gazdaság - BN = Budapesti Nap
