Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-21
13 Amerikai megnyitás, európai védelem − Brüsszeli vi ták az EU önáló katonai szerepvállalásáról Rendkívüli tanácskozást tartottak hétfőn a NATOnagykövetek Brüsszelben. Az amerikai kérésre összehívott ülésen az Európai Unió formálódó védelem- és biztonságpolitikája volt a téma. Az Egyesült Államok attól ta rt, hogy az önálló európai véderő gyengíteni fogja az északatlanti szövetséget, és aláássa a transzatlanti viszonyt. Washington jó ideje bizalmatlanul szemléli az önálló európai haderő és védelempolitika megteremtésére tett kísérleteket. Néhány uniós ta gállam viszont siettetné a folyamatot, kimondvakimondatlanul az amerikai nagyhatalmi szándékok és törekvések ellensúlyozására. Nem véletlen, hogy az önálló európai haderő megteremtésének zászlóvivői azok az országok, amelyek élesen ellenezték az Egyesült Államok iraki háborúját. A magát szokatlanul éles bírálatra ragadtató amerikai kormányzatot a leghűbb szövetségesnek tekintett Tony Blair árulással fölérő berlini fellépése hergelte föl. A brit miniszterelnök néhány héttel ezelőtt a német fővárosban rend ezett németbritfrancia minicsúcson, föladva addigi ellenállását, beleegyezett abba, hogy az érdekelt uniós tagállamok fölgyorsítsák és elmélyítsék védelmi együttműködésüket. Schröder, Chirac és Blair megállapodott abban, hogy az EUt képessé kell tenni ö nálló katonai akciók végrehajtására, és létre kell hozni a leendő euróhaderő NATOn kívüli, független tervezési központját. Kinyilvánították továbbá, hogy a szoros együttműködéshez bármelyik tagállam csatlakozhat, de a "kemény mag" nélkülük is akcióba lend ül. A brit részvétel ára az volt, hogy Berlin és Párizs letett az eredeti terveikben még szereplő katonai főparancsnokság fölállításáról. A berlini találkozót követően hiába nyugtatgatta a brit kormányfő az óceán túlpartját azzal, hogy a tervek nem gyengí tik a NATOt, hogy a kezdeményezésben résztvevő országok nem kívánják létrehozni az északatlanti szövetség riválisát, az amerikai kormányt nem sikerült meggyőznie. Nicholas Burns amerikai NATOnagykövet a múlt héten, az az uniós csúcs kezdete előtti napon a "szövetség jövőjét fenyegető legkomolyabb veszélynek nevezte" az önálló európai védelmi kezdeményezést. A bajok még áprilisban kezdődtek, amikor Brüsszelben az iraki háborút ellenző négy uniós tagállam - Belgium, Franciaország, Luxemburg és Németország - úgy határozott, hogy szorosabbra vonja védelmi együttműködését, és ha kell, az EUn kívül is létrehozza a tervezett közös véderő stratégiai és tervezési központját. Az amerikai, és néhány európai kormányzat azonnal fölhördült, mondván: miért kell az uni ós erőknek külön főparancsnokság, amikor a NATO kapacitásait - éppen egy idén megkötött külön megállapodás alapján - annyiszor igénybe veheti, ahányszor csak önálló katonai fellépésre szánja el magát. Az úgynevezett Berlin plusz egyezmény érvénye azokra a válsághelyzetekre terjed ki, amelyekbe az Egyesült Államok nem kíván beavatkozni. Ám úgy tűnik, Európa a saját erőire akar támaszkodni, és ehhez nem kíván engedélyt kérni legerősebb szövetségesétől. Amerikai vélemény szerint viszont a "vén Európának" épp enséggel nem saját főparancsnokságra, felesleges, párhuzamos kapacitások kiépítésére, hanem korszerű haditechnikára van szüksége, hogy képes legyen gyorsan és hatékonyan reagálni az új biztonsági kihívásokra: a terrorfenyegetésekre, a tömegpusztító fegyver ek elterjedésének veszélyeire. Bármennyire is nagyratörő terveket dédelgetnek az európaiak, a tények azt mutatják, hogy még jó ideig képtelenek lesznek katonai téren (is) fölvenni a versenyt az Egyesült Államokkal. Az európai országoknak nagy szükségük va n és egy darabig még lesz is Amerika és a NATO katonai képességeire. Ezért is lehet igaza Javier Solanának, az EU külpolitikai főképviselőjének, aki szerint kár túldramatizálni a transzatlanti feszültséget. vissza
