Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-15
13 Másfél éve már ennek. S most ott tartunk, hogy a leköszönőfélben lévő főtitkár a minap már nem csak a ma gyar tisztségviselők, de a NATO összes védelmi minisztere előtt jelezte: Budapestnél nagyobb kerékkötő nincs a szövetségben. Elég volt modellezni a szövetség döntéshozatali mechanizmusát, hogy kiderüljön az, amivel természetesen addig is tisztában volt min denki: míg a magyar belpolitika főszereplői képesek dönteni például a részvételről egy NATOakcióban, a többi tag lassan már le is cseréli első körös embereit az adott misszióban. Nem másod, hanem 19ed rangú tagjai vagyunk tehát ennek a szövetségnek. S ez még mindig nem rossz, jövőre jönnek még heten, s mi a fontossági és főként a hasznossági sorrendben visszacsúszunk a 26. helyre - feltéve, hogy nem változtatunk valamit igen gyorsan. De mitől változtatnánk? Ehhez ugyanis a magyar politikusok látóköréne k át kellene nyúlnia a határ menti utolsó szavazókörzeten, erre pedig az elmúlt néhány év tapasztalatai alapján sok esély nincs. Különösen érvényes ez a mindenkori ellenzékre, amelyik jottányi plusz hatalmat sem akar adni a kormánynak - még akkor sem, ha m ár ők maguk is megtapasztalták ennek hátrányait. Ehelyett jönnek a szemforgató kifogások, lásd: az alkotmánymódosítási vitában mérlegelni kell a jelenlegi kormánynak az iraki háború ügyében képviselt politikáját, amit a közvéleménynek és az ellenzéknek is fel kell még dolgoznia. Az például Párizsban vagy Berlinben eszébe nem jutott senkinek, hogy Irak miatt esetleg ők hátráltathatnák a NATOt, az a jelek szerint az ellenzéki, amúgy magát az atlantiság és az új atlantiság hívének nevező pártvezérnek a jelek szerint nem számít. Egy a lényeg: betartani itthon az ellenfélnek, kerüljön ez az országnak bármibe. Sok jóra persze nem számíthatunk akkor sem, ha mégis feldolgoznák az iraki történetet. Az ellenzéki kompromisszumajánlat ugyanis most éppen úgy szól: el képzelhető a döntés átengedése a kormánynak, de kizárólag akkor, ha valamely NATOtag veszélybe kerül, esetleg már meg is támadták, vagy ha egy akcióról a szövetségben már konszenzusos döntés van. Vagyis ha például két magyar tisztet átvezényelnének Lissza bonból Afganisztánba, ahhoz előbb össze kellene hozni egy NATOegyeztetést - igaz, még ez is egyszerûbbnek tûnik, mint kétharmados magyar parlamenti támogatást szerezni. Szegény NATO - ezt kifogták. vi ssza Bécs: albánszerb kézfogás Magyar Hírlap 2003. október 15. Szerző: J. Garai Béla Csak találkozó volt Bécsben, de nem kezdődött meg a szerbalbán párbeszéd, hangoztatják Belgrádban. Az albánok függetlenséget követelnek, és elvárják, hogy a sze rbek kérjenek bocsánatot a tömegmészárlásért. Széthullóban a kormánykoalíció A szerb képviselőházban tegnap csaknem egész nap tartott a színfalak mögötti alkudozás a demokratikus ellenzékből kinőtt kormánykoalíció (DOS) pártjai között arról, hogy nap irendre tûzzéke az ellenzék bizalmatlansági javaslatát Natasa Micic házelnök és a kormány ellen. Miközben az ellenzékiek a folyósón és az ülésteremben várakoztak, a kormánypártok képviselői arról egyezkedtek, hogy legyene szavazás, vagy inkább írják ki a rendkívüli választásokat. Goran Svilanovic államközösségi külügyminiszter, a Szerbiai Polgári Szövetség vezetője csak ez utóbbi feltétellel egyezne bele a pártjához tartozó Micic asszony esetleges elmozdításába. A DOS koalíciónak a jelek szerint már nincs többsége a szerb szkupstinában. Szerény eredménnyel zárult a Belgrád és Pristina közötti dialógus kezdeteként beharangozott és a nemzetközi közösség magas képviselőinek jelenlétében megtartott bécsi találkozó, hiszen az első kapcsolatfelvételtől eltek intve más nem történt. A konferenciát megnyitó Wolfgang Schüssell osztrák kancellár követendő példaként említette Svetozar Marovic szerbmontenegrói és Stipe Mesic horvát elnök minapi kölcsönös bocsánatkérését, a balkáni vendégek azonban egyelőre csak keze t fogtak egymással. Zoran Zivkovic miniszterelnök csalódásának adott hangot, mert nagyon kevés szerb menekült térhetett vissza a déli tartományba. Mint mondta, nem lehet szó dialógusról, ha a koszovói küldöttségben csak albánok foglalnak helyet. Nebojsa C ovic kormányfőhelyettes egyenesen sajátos etnikai tisztogatással vádolta meg a pristinai ENSZadminisztrációt.
