Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-11
Ilyen feltételek mellett a koncertszervezők önerőből nem tudják kigazdálkodni a rendezvényeket. Külső forrásért kell kilincselniük, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha „erdélyi ügyről” van szó, akkor az ellenzékhez közel álló szervezetek, alapítványok éppúgy szívesen nyúlnak a zsebükbe, mint a kormányzati oldal intézményei. A rock Erdélyben is tömegeke t vonz, ezért a jövőben is „pártolt pénzekkel” fogják finanszírozni a nagy bulikat, hiszen a fiatalokat mindegyik párt meg akarja nyerni magának. A támogatók viszont a pénzükért cserébe elvárják, hogy a meghívottak ne pártsemleges módon viszonyuljanak a re ndezvényekhez. Hamarosan tehát itt is bekövetkezik a magyarországi gyakorlat: a jobboldali rendezvényeken a jobboldali, a baloldali rendezvényeken a baloldali érzelmű előadók bazseválnak. Ennek a szakadásnak idén már Erdélyben is voltak jelei. Néhány előad ó demagóg kijelentésekkel igyekezett „meghálálni” bőkezű gazdái pártfogását. Nem verik nagydobra, de Erdélyben is nagyot lehet szakítani az ilyen pántlikázott tömegrendezvényeken. Volt olyan csúcsra járatott sztár, aki egy fellépésért 4,5 milliós gázsit te tt el szemrebbenés nélkül. Ekkora összegért már igazán elvárható, hogy az illető „hangoskodjon” is az őt támogatók érdekében! Az erdélyi közönség nagy része – legalábbis idén nyáron – még nem volt vevő a „hangoskodásra”, nem foglalkozott a politikai tábor ok acsarkodásaival. Csak látni akarta régi és új kedvenceit, hallgatni a jól ismert dalokat. Ezt tapasztalták a Heaven Street Seven zenészei is – Szűcs Krisztián, Németh Róbert – , akik négy éve rendszeresen visszajárnak Erdélybe. S mindig oda mennek, ahová hívják őket, legyen az Marosvásárhely, Kolozsvár vagy Tusnádfürdő. „Marosvásárhelyre régi ismerőseink hívtak meg bennünket, akikkel ugyanúgy állapodtunk meg idén is, ahogy szoktunk. Utána beszéltünk a székelyudvarhelyi ismerősünkkel, akitől viszont már az t hallottuk, hogy a Félsziget „ellenrendezvénye” lesz a tusnádfürdői összejövetelnek. Mi soha nem foglalkozunk politikával, mert a rock and roll nem erről szól. Számunkra ezekben a fellépésekben az a fontos, hogy az erdélyi fiatalságot be lehessen kapcsoln i a zenei körforgásba. Az más kérdés, hogy Erdélyben a rock and rollmilliő most pont olyan, mint nálunk volt a nyolcvanas évek elején. Koncert után az MP3diszkóban István, a király, Piramis, Edda, P. Mobil, esetleg Tankcsapda vagy Kispáldalokra pörö gnek a gyerekek, mert a rocknak Erdélyben még van egy sajátos nemzeti jellege. Ezért jelentenek ott még mindig sokat azok az „üzenetek”, amelyek nálunk időközben teljesen kiüresedtek. De többnyire már ott is a zsigeri rock and rollreakciók működnek. A köz önség bulizni akar, jó bandákra kíváncsi, jól akarja érezni magát. Számunkra úgy tűnt, hogy a nagy többség nem foglalkozik a politikával. Ha kívülről nem manipulálják őket, akkor ilyen témák a rock ürügyén sehol nem kerülnek szóba. A politikai kérdésekről „pályinkázás” közben is mindig humorral, iróniával, „góbésan” beszéltek, sosem pátosszal vagy gyűlölködve. A kinti srácok nem foglalkoznak a világmegváltással. Nem azon filóznak, hogy ki a polgár vagy ki a szoclib. Inkább arra figyelnek, hogy melyik csajna k van jó melle, jó feneke! Történelmi fáziskésésben A zenészek tapasztalatait a szociológiai kutatások eredményei is igazolják. Szapu Magda tanítványaival az elmúlt években az ifjúsági csoportkultúrák arculatát vizsgálta, s a magyarországi felmérések utá n 2001 – 2002ben Csíkszeredára és Székelyudvarhelyre is kiterjesztette a kutatást. Összegzése szerint a mai trendekkel, stílusirányzatokkal összehasonlítva Erdélyben több évtizedes fáziskésés mutatkozik a zenei divatok, szubkultúrák terén. Így lehet ott még mindig divatos a magas talpú cipő, státusszimbólum a mobiltelefon, és sztárzenekar a P. Mobil vagy a Beatrice. A felmérések szerint az értékpreferenciák terén is nagy különbségek mutatkoznak az anyaországi értékrendekhez képest: az erdélyi gondolkodásmód, tradíció, életstílus jelentősen eltér a hazai viszonyoktól, az ott élő magyarok körében a konzervatív értékek, a haza, a család, az erkölcs még mindig „szent dolgok”, s a vallásnak is jelentős befolyása van a tömegekre. De az elmúlt években a felnövekvő ú j generáció tagjai közül sokan már szakítanak a múlttal, a népi hagyományokkal, s az új mintákat követve – nem utolsósorban a határok átjárhatósága miatt – Magyarországra illetve tőlünk nyugatabbra figyelnek. S különösen a tömegkultúra, ezen belül is az if júsági zene van rájuk nagy hatással. Szapu Magda szerint: „A fiatalok körében a legnagyobb tömegben a diszkósok vagy digók vannak jelen, akik a kész mintákat követve leginkább szórakozni akarnak. A második legnagyobb csoport a rockereké, akiket hobósoknak neveznek, s az előző évtizedek kemény rock együtteseiért rajonganak. Rajtuk kívül kis számban vannak még rapperek, de a szélsőségek – punkok, szkinhedek, housosok – nem találhatók meg az ifjúsági csoportok között, ezért a rétegzenéknek, rétegkultúráknak si ncs közönsége.”
