Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-30
13 eközben nem hallani a miniszterelnök sorozatos populista intézkedéseiről: állítólag a nagy adósságot felhalmozó állami vállalatok tartozásainak elengedését fontolgatja, a fontosabb élelmiszerek és egyéb termékek esetében jelentős áfacsök kentésre, az adók mérséklésére s végül béremelésekre készül. Nastase amúgy láthatóan igyekszik megnyerni minden választói réteget. Ide tartozik az is, hogy miközben jó kapcsolatokat próbál ápolni az RMDSZszel, engedményeket tesz a szélsőségesen nacionali sta köröknek. Utóbbiak a kormánypártban is jelen vannak, hangjuk pedig a választások előtt mindig felerősödik. Ráadásul mindez Nastasétól sem áll túlságosan távol. A legutóbbi választások előtt az akkor még ellenzékben lévő pártja hangadó politikusaként sz inte minden héten közölt egyegy írást valamelyik bukaresti lapban, elhangzott egyegy felszólalása Erdély elvesztésének réméről, a magyar veszélyről, az RMDSZ alattomos irredentizmusáról, Budapest revizionizmusáról. A nacionalistáknak tett engedményei (íg y a Szabadságszobor körüli fejlemények, az eltávolodás Budapesttől) tehát nem csak a rá nehezedő nyomással magyarázhatók. De a "mindenkinek megfelelni” taktika nem csak itt érvényesül. Látszik ez mindennapi belpolitikai lépéseiben, de még az integrációs politikában is. A kettősségtől Adrian Nastase pedig aligha tud egyhamar megszabadulni. A harc ugyanis tulajdonképpen őbenne dúl. Ahhoz túlságosan is jó politikus, hogy ne értette volna meg: országa számára nincs más út, mint az európai integráció. Ahhoz vi szont túlságosan is sokat élt az elmúlt rendszerben, hogy így tudna érezni is. vissza Brüsszelből nézve a dolgokat Világgazdaság [20030930] Szerző: Fóris György „És mondd, mit gondolnak Brüssze lben azokról a vitákról, amik ma Magyarországon zajlanak?” – kaptam a kérdést visszatérően, amikor a napokban néhány napig otthon voltam. Tipikus kérdés, amire a tipikus válasz, hogy politikai szintre csak kevés jut el belőle, és – formálisan legalábbis – azzal sem nagyon foglalkoznak: minden országnak megvan a maga belpolitikai csatározása, koalíciós vitája, netán sikkasztási ügye, korrupciós botránya. Aligha győznék a napi ügyek intézését, ha kölcsönösen ezeket tartanák számon. Ám éppen ezen a ponton – a napi ügyek kezelésének a szükségénél – bizonyos értetlenséget is kivált a magyarországi helyzet egyes körökben. Kívülről persze mindig nehéz ténylegesen fair módon megítélni egy országot, tehát az aránytévesztést sem lehet kizárni. De tény, hogy él ma brü sszeli bizottsági és diplomáciai körökben egy olyan vélemény általában a csatlakozó keleteurópai országokról, hogy dacára minden figyelmeztetésnek, továbbra sincsenek felkészülve a hatalmas volumenű közösségi alapok jövő évtől esedékes hasznosítására. C supán az elmaradott régiók felzárkózását segíteni hivatott alapok esetében a tagság első három évében mintegy 700 milliárd forintnyi közösségi pénzt fognak „megpántlikázni” magyarországi potenciális felhasználók számára. Mindehhez jön az évről évre növekvő arányú agrártámogatások kosara, amiből a farmereknek jutó közvetlen támogatás látszólag „automatikus”, de persze ott is minimum a regisztráció és nyilvántartás megléte nélkül az „automatizmus” sem működik. Ráadásul – és tegyük hozzá: szerencsére – ez csup án az egyik közösségi agrárboríték. Éppen a csatlakozók esetében a mai tagokét is meghaladó arányban akarnak szerepet biztosítani a vidékfejlesztési alapoknak, amelyek igénybevétele viszont már szintén a felzárkózási (strukturális, regionális) pénzekhez ha sonlóan hatékony projektszemléletet és gyakorlatot követelne meg. Mindegyik esetben olyan pótlólagos források bevonására nyílhat mód, amelyek hullámain évszázadok óta először tényleg felzárkóztatható a vidék, pótolható az infrastrukturális elmaradás. Kor szerűsíthető a magyar agrárium, új élettel, tartalommal tölthető meg a vidéki életforma, a vidéki népesség jó értelemben vett helyhez kötése. Vállalkozók és vállalatok tízezrei juthatnak olyan megrendeléshez, amelyik egyszerre jelenthet meghatározó hozzájá rulást a társadalmi össztermékhez, és kínálhat egyúttal eltartó erővel bíró munkalehetőséget emberek tíz, ha nem százezreinek. Mindez azonban feltételezi egy sor működőképes, bejáratott körülmény meglétét. Kezdve a legláthatóbbal: a közösségi programok és alapok kezelésére kész és képes hatósági, intézményi háttér teljes körű, bejáratott
