Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-29
14 vitát kezdeményeztek. Miután ez utóbbi teljes érdektelenségbe fulladt, a tagállamok jó része, valamint az Európai Parlament úgy gondolta: az alkotmányról rendezett népszavazással viszi közelebb a néphez az európai eszmét, így bizonyí tandó, hogy az EU igazi demokratikus szervezet, nem pedig a brüsszeli bürokraták fogságában szenvedő, túlszabályozott óriás. Csakhogy a nagy igyekezet visszaüthet, és a legrosszabb esetben akár a szervezet bomlásához is vezethet. Az alkotmányról huszonöt igencsak különböző érdekû országnak kell megegyeznie, és az eldöntendő kérdések nagy része a hatalommegoszlásról szól. Például, hogy kinek mekkora súlya legyen a döntéshozatalban, vagy hogy minden tagállamnak legyene azonos jogú biztosa a brüsszeli bizott ságban, és hogy milyen területeken szûnjön meg a nemzeti vétó lehetősége. Most ezeket még tetézik olyan - a politikusok számára esetleg kevésbé fontos, de a népszavazásra hívandó emberek fantáziáját jobban megragadó - témák, mint a kereszténység megemlítés e vagy a kisebbségek védelme. S mindezt egyhangúlag kell elfogadni. Az optimisták szerint az EU eddig is megoldotta ezeket a vitákat, és lám az alkotmányozó konvent képes volt előállni egy - legalábbis a testület elnöke, Valery Giscard d’Estaing szerint - konszenzuson alapuló szövegtervezettel. Ezt a konszenzust azonban nem támasztotta alá szavazás, sőt nyolcan kisebbségi véleményt fogalmaztak meg. Az azóta folyó vitában még arról sem sikerült megegyezniük a tagállamoknak, hogy a közösen elfogadott "jó ala p” kifejezés azt jelenti, hogy apró módosításokkal véglegesíthető a szöveg, vagy pedig hogy jó kiindulóalap a kormányközi konferencián újra megnyíló vitához. Ráadásul eddig is láthattuk, hogy egyegy kínkeservesen megszült, a legkisebb közös többszörös elv én alapuló kompromisszum csak a politikusok számára volt az, otthon a nép elutasította őket. Maastricht után a dánok részére kellett engedményeket tenni, miután az első népszavazáson negatív eredmény született. A nizzai szerződésre az írek mondtak nemet, é s csak óriási kormánypropaganda révén sikerült azt másodszor elfogadtatni. Most a legtöbb helyen azért terveznek referendumot, mert a közvélemény erre hajlik, ráadásul ezek olyan országok, ahol az alkotmánytervezet a legtöbb bírálatot kapta. A nagy engedm ényekkel elfogadott végső szövegből az emberek leginkább arra fognak emlékezni, amit nem sikerült elérni. Hiszen azzal volt tele legtöbbet a sajtó. A kormányoknak mégis mint valami nagyon fontosat és jót kell eladniuk az alkotmányt a szavazóknak. S ebben s ok esetben nem számíthatnak majd az ellenzékre, különösen, ha létezik erősebb euroszkeptikus tábor. Ha megtörik a népszerûségét vesztő Tony Blair ellenállása, és a britek is népszavaznak, akkor akár négyöt tagállam - dánok, svédek, britek, finnek, írek - is elutasíthatják az új alapszerződést. Márpedig az igen kényes helyzetet idézhet elő. A kormány- és államfőknek még el kell dönteniük, mi történik ebbe az esetben. Szemétre kerül az egész alkotmány, vagy ha egy adott számú - mondjuk kétharmad - ország ra tifikálja, akkor mégis életbe lép. De mi lesz akkor a nemet mondókkal? Mégis vonatkozni fog rájuk? A logikus lépés az lenne, hogy egy következő népszavazáson már arról kellene dönteniük, mégis elfogadjáke az eredeti szöveget, vagy kilépnek a szervezetből. A nagyobbik dán kormánypárt már eleve úgy kíván szavaztatni az alkotmányról, hogy ha az emberek elutasítják azt, akkor az az ország távozását jelenti az EUból. De milyen új kibővül közösség lenne az, ahonnan éppen többen is távoznak? vissza Rockenbauer Nóra Ukrajna: a befektetők új vadászterülete? [20030929] Spekulációs hajlamokkal megáldott nyugati és orosz befektetők azt latolgatják, hogy az orosz piac helyett az ukránt részesítik előnyben – írja a Reuters egy mú lt heti kijevi befektetési konferencián elhangzottakat összegezve. Oroszországban kezd leáldozni azoknak a 200szoros, 300szoros megtérülési lehetőségeknek, amelyek akkor voltak jellemzőek, amikor az ország még kedvenc feltörekvő piaci célpont volt. Ukraj na ugyanakkor még szinte érintetlen területnek számít: az egykori szovjet állami vállalatok közül eddig még szinte semmit sem értékesítettek, ugyanakkor a gazdasági növekedés biztató, az emelkedő átlagbérek a fogyasztói késztetés fokozódására utalnak a 48 milliós piacon.
