Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-18
8 Az unió "kormánya" javasolja továbbá az eg yhangú döntések körének további szűkítését egyebek között a költségvetés, az adózás, és bizonyos bel- és igazságügyi kérdésekben. Az Európai Bizottság szerint szükség van az eurózóna országainak szorosabb gazdaságpolitikai koordinációjára is. vissza Elnökválasztás harmadszor Szerbiában Népszava 2003. szeptember 18. Szerbiában ismét, egy év leforgása alatt immár harmadszor tartanak elnökválasztást. Natasa Micsics parlamenti elnök - aki ideiglenesen ellátja a köztársasági elnö ki teendőket is - tegnap november 16ra írta ki az újabb szavazást. Déli szomszédunknál tavaly szeptemberbenoktóberben tartottak két elnökválasztási fordulót, illetve december 8án került sor a megismételt választásra, amely ugyancsak érvénytelen volt az alacsony részvétel miatt. Mindhárom alkalommal Vojiszlav Kostunica akkori jugoszláv államfő toronymagasan megelőzte vetélytársait. vissza Románmagyar két jóbarát Népszava 2003. szeptember 18. Szerző: Dési János Egyrészt az semmit nem jelent, ha a politikusok mosolyognak egymásra, barátságosan veregetik hátba egymást a kamerák kereszttüzében, mert közben még gondolhatják azt, hogy "Rohadjon el az összes befőtted a spájzban", hogy más szigorú fenyegetéseket ne is említsünk. Másrészt mégiscsak van annak jelentése, ha az államfők jókedélyűen tereferélnek egy fogadáson, miközben kíséretük tagjai és egyéb notabilitások villával vívnak késhegyig menő csatát egymással az utolsó töltöttkáposzta gombócért vagy éppen a süti maradékáé rt. Ahogy ez nagyjából történt a héten Iliescu és Mádl elnök urakkal Budapesten. Egyrészt mondhatjuk azt, hogy Románia és Magyarország kapcsolatai normálisak (és ez soksok abnormális év után elég jó hír), szépen fejlődnek, egy csomó dologban szót tudu nk érteni. Másrészt azért azt sem szabad elhallgatni, hogy Magyarország és Románia kapcsolata közel sem olyan felhőtlen, amilyennek lennie kellene egy már majdnem teljesen EUs ország és egy várhatóan rövidesen majdnem EUs állam kapcsolatának. Említhetn énk a történelmi sérelmeket, hogy azok ám nem múlnak el egyik napról a másikra, azt a sok igazságtalanságot, amit az erdélyi magyarokkal követtel el egyesek, vég nélkül. A múltat ismerni kell, nem elfelejteni és legfőképpen milyen jó lenne tanulni belőle. Bár ne kergessünk hiú ábrándokat. (Ha már itt tartunk, csendben jegyezzük meg, hogy azért a magyar közgondolkodás sem gondolkodik teljesen árnyaltan, hogy finoman fogalmazzunk. Például kimarad általában mindenhonnan, ha már Erdélynél tartunk, hogy sokfelé az erős magyar jelenlétet a magukat magyarnak valló zsidókkal együtt sikerült prezentálni. Kik,l mint jó magyarok, lelkesen köszöntötték a bevonuló hős magyar katonákat, s a magyar közigazgatást, s kiket aztán a magyar fegyveresek, s a magyar közigazgatás hathatós támogatásával meggyilkoltak.) Vegyük fel hát ott a fonalat, hogy a múlttal, a jövő érdekében meg kell békélni. S az ilyesmi nem lehetetlen, aki járt már Elszászban és Lotharingiában az tudja, az évszázados és véres németfrancia ellentétet elfújta az Európai Unió. Persze a mi múltunk még sokkal közelebbi, nekünk különösen fájó. De akkor is. A múltkor azt találtam itt írni, hogy a szegény, levadászott tőkés récék vére árán talán felépül az aradi emlékmű, értsd a magyar és a román kormányfő diplom áciai vadászata, a hangsúlyozott barátság igenis fontos és jó dolog. Ma már nem tenném le a nagyesküt, hogy október hatodikára felépül az az emlékmű. Kudarc lenne tehát ez a politika, a kulturált hang, az európai stílus?
