Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-15
19 felekezetileg is különböznek a többségtől. Az erdélyi magyarság (katolikus – református osztottsága közepette) ebben is eltér az ortodox románoktól. Ugyanígy esik egybe a nemzeti és a vallási választóvonal a kárpátaljai, a vajdasági, részben a szlovákiai magyaroknál. A gyakorlatilag azonos nyelvű szerbek és horvátok között a latin és a bizánci kereszténység a határ. Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát – szavalják az erdélyi magy ar költő mármár himnusszá nemesedett sorait az ottani magyarok, felekezettől, sőt vallásosságtól függetlenül. Az egyház a kisebbségiek szemében a megmaradás – a nyelviközösségi létfenntartás! – egyik legfontosabb eszközévé vált. Kulturális és gyakorlati szempontból egyformán. Ezért kemény vitatéma az egyházak kárpótlása, a templomok és vallási oktatóhelyek megoszlása a nemzetiségileg vegyes helyeken. A vezetőiket maguk választó felekezeteknél az egyháziak természetesen válnak közösségük egyik fő nemzeti(s égi) vezetőjévé is. Az egyetemes és felülről irányított római katolikusoknál ez sokkal bonyolultabb. A vajdasági, a kárpátaljai, az erdélyi és a szlovákiai magyar katolikus papok (Márton Áron öröksége) nyájuk evidens érdekében Trianon óta vállalják a kise bbség „világi” ügyeinek képviseletét is. Máig, s így folyton politikai konfliktusokba keverednek. A Vatikán viszont nyilván nem örül, ha két főpapja etnikai alapon egymás ellen fordul. Hiába kérik, alighanem emiatt vonakodik a katolikus egyházfő magyar püs pököt kinevezni a magyar hívőknek a Csángóföldön – ahol ez már a közösség létéhez elengedhetetlen – , de Szlovákiában és másutt is, ahol megteheti, hogy ne az adott nemzetiségből válasszon. Ráadásul II. János Pál fő célja az ortodoxokkal és a protestánsokka l való kibékülés, nem terhelné a viszonyt a román és a pravoszláv egyházakkal. Biztosra nem lehet venni, de a szombati szentmisén elhangzottak mintha arra utalnának, hogy az egyházfő úgy érzi: az említett politikai kockázatok immár mégis vállalhatóak. Göm örben nyíltan, magyarul is arra hívta fel – értelemszerűen magyar – híveit, hogy őrizzék apáik örökségét. Most nem mondta, de egész pápaságának üzenetéből kiviláglik ennek a fő feltétele: a nemzeti és felekezeti azonosságot senki ne használja más elnyomásá ra, kisebbítésére, ellentétek szítására. Ha hallgatnak rá, akkor bekövetkezhet a második fordulat a római egyház és a nemzetek viszonyában: ahogy egy ideje az államalkotó, úgy idővel a nyelvietnikai kisebbségben lévő hívők nemzettudatát is figyelembe vesz ik a Vatikánban. vissza Lejárt a feszültségek ideje Egy románmagyar megbékélési parkban képzeli el az aradi Szabadságszobrot Ion Iliescu, aki szerint a két nép közötti feszültségek ideje lejárt, aminek jele az a párbeszé d is, ami például a státustörvény kérdésében egy racionális kompromisszum elérését tette lehetővé. A ma Budapestre érkező román államfő írásban válaszolt lapunk kérdéseire. Néhány nappal azelőtt érkezik Budapestre, hogy a két kormányfő aláírná a megálla podást, amely lehetővé teszi a státustörvény alkalmazását Romániában. Ön szerint az összes román elvárás teljesült, vagy kompromisszumról van szó? Nem az én feladatom megítélni azokat az indokokat, amelyek a státustörvény elfogadásához vezettek, miként az sem, hogy véleményt mondjak egy ilyen dokumentum időszerûségéről akkor, amikor mindkét ország az európai és euroatlanti integráció kellős közepén van. Románia nem tett mást, mint tudomásul vette a törvény létezését, és kifejtette véleményét néhány olyan k itételével szemben, amelynek diszkriminatív és területen kívüli jellege van. E véleményünket osztotta az Európa Tanács, az Európai Bizottság, a velencei bizottság, az EBESZ kisebbségi főmegbízottja és a törvényben érintett néhány állam. Tiszteljük és megér tjük, hogy Magyarország törődik a határon túli magyarokkal, kulturális identitásuk védelmével, de ennek összhangban kell lennie a nemzetközi joggal és az európai gyakorlattal. Úgy véljük, Románia és Magyarország egyeztetései, az Európai Unió és az EBESZ ki sebbségi főbiztossága szakértőinek tanácsai olyan racionális kompromisszumokhoz vezettek, amelyek elfogadhatóvá és alkalmazhatóvá tették a törvény azon előírásait, melyek megfelelnek az európai normáknak. Személy szerint úgy vélem, hogy a kisebbségek legme gfelelőbb védelme a demokrácia fejlődése, az állampolgári jogok és szabadságok teljes tiszteletben tartása, a gazdasági növekedés és országaink csatlakozása az EUhoz. A partnerség Úgy tûnik, a kétoldalú kapcsolatok normális mederbe terelődtek, amikor olyan tervek is megvalósíthatók, amelyek régebben esélytelennek tûntek. Ezek egyike például az Erdélyen átvezető BukarestBudapest autópálya, amit a közelmúltig Románia ellenzett. Mi az oka ennek a véleményváltozásnak? A románmagyar kapcsolatok normalizá lása realitás, noha a folyamat, amely elvezetett ehhez a mindkét fél által kívánt eredményhez, távolról sem volt egyszerû és akadálymentes. Jelentős lökést adott ennek a fejlődésnek az alapszerződés 1996os aláírása. Lehetséges, hogy ez a normalizálás lass úbb volt, mint szerettük volna, de ez mostanra már realitás, és
