Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-02
11 nézhető kazettáról a helyi kábeltévén (igaz, egykét hetes késéssel), így aztán a fiatalok millióinak az anyaország a Mónikák, Jáksó Lászlók és Majka papák országa. Ma Székelyföldön a megjelenés hetében megvásárolható a Sztár és a Best magazin, miközben a magyarországi napilapok terjesztését a rendszerváltozás óta nem sikerült megoldani (az átkosban – amíg a politika nem szólt be le – meg lehetett rendelni a Magyar Nemzetet Szabadkától Sepsiszentgyörgyig). Nem tisztem a siránkozás, ezért tudomásul veszem, hogy a Kárpátmedencei fiatal álmainak netovábbja a kamerás mobiltelefon, kedvenc énekese a bronxi rapper vagy (ha már muszáj m agyart választani) az „ózdi hős”. Tizennégy évesen az a legnagyobb baj, hogy a szülők nem engedik a tetkót a fenékre és testékszert a köldökbe vagy a nyelvbe. A legfőbb érték a pénz és a hírnév, de ezt nem munkávaltanulással, hanem más, trükkös utakon pró bálják elérni. A Sapientia Alapítvány kutatói ösztöndíjpályázatának nyertesei tavaly egy szociológiai tanulmánykötetet jelentettek meg az erdélyi fiatalokról. Szerintük a nyugati társadalmakban a hatvanas – nyolcvanas évek között lejátszódott ifjúsági korsza kváltás a posztkommunista társadalmakban a kilencvenes években ment végbe. Akkor, amikor az egész társadalomnak új volt a fogyasztói világ megjelenése, és a nyugati világ évtizedes tapasztalata, kialakult immunrendszere, értékrendszere nélkül kellett beles zokni az újba. Ugyanekkor zúdult az emberek nyakába a médiabőség is: több csatornán ömlött rájuk a fogyasztás mindenhatóságát dicsőítő marketingvilág, így a bérből és fizetésből élők álmaiban a hétköznapi élet nélkülözhetetlen tartozékai luxuscikkekből let tek összerakva. A reklámra és marketingre költött dollármilliárdok beértek a keleteurópai piacokon: a fiatalok kultúrájuktól idegen, mindennapjaikhoz fölösleges cikkekre vágynak. De a siránkozás helyett próbáljuk levonni a tanulságokat: ami működik nagyb an, miért ne lenne lemásolható kicsiben? Ha a globális vállalatok piacot látnak a megtépázott vásárlóerejű posztkommunista országokban, akkor mi az akadálya annak, hogy Magyarország ne csak támogatni való szegény rokont lásson a határon túli magyarokban, h anem többmilliós vásárlóközönségre, gazdasági partnerre találjon a magyar áru, kultúra és nemzetstratégia expanziójához? Ez politikai döntés kérdése, hiszen a gagyi eddig is megtalálta a maga értékesítési csatornáit, ám a tudatos gazdasági stratégia és az értékhordozó kulturális cikkek exportja állami támogatás nélkül nehezen elképzelhető. Tudom, most sokan idealizmussal vádolnak, hiszen hogyan is mehetne szembe a kevés költségvetési forint a globális piac dollármilliárdok által hajtott gőzhengerével? A já tszma ugyanis nem reménytelen: az István, a király című rockopera csíksomlyói előadásának sok százezres közönsége, az Ákoskoncert sikere, de a nemrég alakult Erdélyi Magyar Könyvklubhoz beérkező megrendelések is azt igazolják, hogy hatalmas igény van a ma gyarul megfogalmazott szóra, dalra, gondolatra. A határon túli magyar fogyasztó nem jobb és nem roszszabb, mint más országban elő társa: ha a polcon csak olyan terméket talál, amelyet a multinacionális vállalatok szánnak neki, akkor azok közül vásárol, ám ha lehetősége van rá, akkor igénye van a történelméhez, hagyományaihoz, nemzetiségéhez közel állót választani. A polgári kormány alatt elindult egy pozitív folyamat a nemzet határokon átívelő egyesítésére. A változásnak legelőször a fejekben kellett, kell megtörténnie: ha Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja a helyére kerül az anyaországi polgárok tudatában, és nem etnikai skanzent, netán munkahelyüket, adójukat fenyegető veszélyt látnak benne, akkor már jó úton járunk. Ebben a sajtó segíthet a legtöbbet , és ehhez csakis szerkesztői jóindulatra van szükség, hogy a kínai sündisznókiállítás és a floridai rózsaszagoló verseny mellett jusson néha műsoridő, lapfelület a határon túli magyarsággal kapcsolatos hírekre is. Ezt a célt szolgálja az Orbánkormány al att kiépített Kárpátmedencei televíziós tudósítói hálózat is (lám, a polgári sajtó nyomására az MTV Rt. vezetősége elállt a nekik munkát és megélhetést adó határon túli műsorok megszüntetésétől); ezért vásároltak magyarországi turisztikai vállalkozások sz állodákat Erdélyben, és ezért volt szükség – hangsúlyozottan első lépésként – a státustörvényre is. A folyamat megtört: az új világban plaza épül a magyar költségvetési forintokból Nagyváradon, és közös kulturális programok helyett tőkésrécékkel kerülünk közelebb a román – magyar megbékéléshez. Majka papát már ismerik a székely kamaszok, de Budán is csak egyszer volt kutyavásár: legközelebb GhymesCDt vásárolok a lányoknak. Nemrég hallották, és az is tetszett. vissza Készítette: Boér Krisztina, Balogh Zsuzsanna i a Figyelőben előforduló rövidítések: - Nsz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Magyar Hírlap
