Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-13
Zsugorodó magyar nyelvhatár - A hang ulatkeltés helyett célirányos cselekvés hozhat kedvező fordulatot Szlovákiában Népszabadság • 2003. szeptember 13. • Szerző: Szilvássy József Két riasztó adat foglalkoztatja a szlovákiai magyar közvéleményt és a szakembereket. Az egyik már tavaly óta ism eretes, amikor nyilvánosságra kerültek a 2001ben végzett népszámlálás adatai. Ezek szerint a tíz évvel korábbi felmérésekhez képest 47 ezerrel csökkent a felvidéki magyarok lélekszáma. Ezredfordulókor immár csak 520 ezer szlovákiai polgár vallotta magát m agyarnak. A másik tényre mindössze néhány hete derült fény. Ekkor jelentették be, hogy az elmúlt évtizedben tizeneggyel csökkent azoknak a településeknek a száma, ahol a helyi magyar lakosság aránya eléri a húsz százalékot, ami lehetővé teszi, hogy a hivatalokban az anyanyelvüket használhassák, s a település információs táblái is kétnyelvűek legyenek. Jelenleg 501, magyarok lakta helységben élhetnek ezzel a jogukkal az emberek Szlovákiában. Gyurgyik László Gyurgyík László neves szociológus, aki a pozsonyi Mercurius Társaság és a budapesti Teleki László Int ézet munkatársa, széttárja a karját, amikor a felvidéki magyar nemzeti közösség fogyásának okairól kérdem: – Csaknem lehetetlent kér tőlem, mert a tudomány emberei leginkább a problémák leegyszerűsítésétől ódzkodnak. Aztán mégis kötélnek áll: – Három lény eges oka van a lélekszám csökkenésének. Az első mindenképpen a honi magyarság kedvezőtlen demográfiai adataiban keresendő. Az ezredváltozás éveiben csaknem harminc százalékkal kevesebb felvidéki magyar született, mint amennyi meghalt. Felgyorsult a nemzetv áltás, vagyis a természetes asszimiláció is, elsősorban a peremvidék kisvárosaiban és falvaiban. Emiatt zsugorodik a magyar nyelvhatár Szlovákiában – közli. Amikor ennek a folyamatnak az okairól faggatom, azonnal válaszol: – Az egyik kétségtelenül a megsza porodott vegyes házasságok száma. Legújabban a homogén házasságokból született gyermekek nyolcvanötkilencven százaléka magyar tannyelvű óvodába és iskolába íratja a gyermekét, viszont a vegyes családokban a gyermekek óriási többsége, csaknem nyolcvan száz aléka szlovák tannyelvű iskolába jár. Egy másik ok a szlovákiai romák öntudatosodása. A legújabb adatok szerint mintegy nyolcezer olyan személy vallotta magát romának, aki tíz éve még magyarként határozta meg a nemzetiségét – tájékoztat a szociológus, majd így folytatja: – A legutóbbi népszámláláskor lényegesen megnőtt azoknak a száma, akik nem sorolták magukat semmilyen nemzetiség közé sem. Tíz éve az arányuk jelentéktelen volt, most viszont már elérte a megkérdezett polgárok egy százalékát. Az úgynevezet t nemzetiség nélküliek zöme éppen a magyar nyelvterület pereméről került ki. Ők már nem magyarok, de még nem érzik magukat szlováknak, esetleg nem vallják be hivatalosan a nemzetváltást – mondja. A szociológus a gyakori területi átszervezések következmény eit is az asszimilációt gyorsító tényezőként említi: – Nem feledhetjük, hogy az egykori Csehszlovákiában több területi átszervezést hajtottak végre, s az egyik szempont csaknem mindig az volt, hogy lehetőleg csökkentsék a színtiszta vagy többségében magyar ok lakta térségek számát. A legutóbbi közigazgatási reformok, valamint az új megyehatárok azt igazolják, hogy Szlovákia sem szakított ezzel a dicstelen szemlélettel. – Példaként a mátyusföldi Felsőkirályit említem, amely még húsz éve nyelvhatár volt. Tize nöt éve még magyar tannyelvű általános iskolája is volt a községnek. A nyolcvanas években közigazgatásilag egy szlovák községhez csatolták, s mára nincs magyar iskola, sőt: magyar mise sem. A közeli Vágsellye (Sal’a) pedig mesterségesen felduzzasztott ipar város lett, s ma már a magyarok száma itt is húsz százalék alá csökkent. Tanulságos a csallóközi Gutor története is, ahol a térség legrégibb román kori temploma található. Ezt a Duna menti falut 1960ban a zömében szlovák Pozsony (Bratislava) vidéki járás hoz csatolták, elszakították természetes vonzáskörzetétől az innen öt kilométerre levő Somorjától (Šamorin). Jelenleg az ugyancsak
