Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-11
18 az újak között húzódnak - tehát például a magyarosztrák vagy a magyarszlovák határok. Ha viszont például a magyarromán, illetve a magyarhorvát határon jövő májustól életbe lépne a kishatárforgalom, a s zemélyi igazolvánnyal közlekedő romániai vagy horvátországi határ menti lakosok előnyösebb helyzetbe kerülnének, mint az útlevélfelmutatásra kötelezett szlovákiaiak. Az eleve átmenetinek szánt javaslat ezért az ideiglenes külső határokra is kiterjeszti a kishatárforgalom lehetőségét, amely azonban - ha minden jól megy - 2006tól értelmét veszti. "A többi tagjelölttel együtt a magyar kormány is rendkívül egyetértőnek mutatkozott, amikor idén januárban véleményt kértünk a tervezetünkről" - említette a HVG k érdésére Laura Corrado, az EB bel- és igazságügyi főigazgatóságának munkatársa, jelezve Brüsszel reményét, hogy a tagállamok belügyminiszteri tanácsa és az Európai Parlament a 2004 május 1jei bővítésig elfogadja a javaslatot. Értesülések szerint azonban a magyar hatóságok lelkesedése szerény. Kormányzati szakértők attól tartanak, hogy például a magyarukrán határon az ukrán lakcímnyilvántartás megbízhatatlansága miatt eleve nem lehet majd bevezetni a rendszert, s az 50 kilométeres magyar oldali sávba nem i s férne bele Nyíregyháza, ami az ottani kishatárforgalomban érdekeltek fő célpontja volna, tetejébe a kormánynak nem célja a kishatárforgalommal együtt járó feketekereskedelem lehetőségeinek szélesítése. Szerbiában jobb a lakcímnyilvántartás, magyar kormán yforrások azonban nem bíznak benne, hogy Belgrád hajlandó lesz osztozni a határ mentieknek ingyen vagy nagyon olcsón adandó, a biztonsági előírások miatt viszont igen drágán készülő Lvízum költségeiben, így azt a magyar államkasszának kellene állnia. A k ishatárforgalom újbóli bevezetése egyes szakértők szerint jelentős anyagi többletterhet róna a magyar büdzsére, hiszen a schengeni határvédelmet úgynevezett mélységi ellenőrzéssel kellene kiegészíteni, vagyis bővíteni a határőrség személyi és technikai kap acitását ahhoz, hogy megfelelően ellenőrizhessék, hogy a kishatárforgalmi engedéllyel rendelkezők nem hagyjáke el a kijelölt területet. Bors István alezredes, a Határőrség Országos Parancsnokságának munkatársa szerint viszont a schengeni csatlakozásig min denféleképpen ki kell építeni a mélységi határvédelmet, "a határőrség oldaláról tehát a kishatárforgalom újbóli bevezetésével nem merülnek fel jelentősebb költségigények". Az aggodalom azonban nemcsak pénzügyi, hanem politikai is: ha a határátlépés könnyít ésével párhuzamosan megugrana Magyarországon az illegális bevándorlás, akár meg is hiúsulhat a várva várt 2005ös EUtanácsi határozat a magyar polgárok akadálymentes uniós mozgásáról, ezt pedig a magyar kormány aligha kockáztathatja meg. A határőrségnél a zonban nem osztják ezt a félelmet: az osztrákmagyar határon áprilisban bevezetett könnyített határátlépés ellenére sem jutott át Magyarországról több illegális bevándorló az EUba, legalábbis erre utal, hogy nem nőtt az onnan visszatoloncoltak száma. Ki skapumúlt (Szerző: Riba István) A külföldi utazáshoz útlevél általában nem szükséges - szólt az első, 1903as magyar útlevéltörvény bevezető paragrafusa. Voltak azonban kivételek: a Monarchia idején idetartozott Románia és Szerbia, az a két ország, amelly el Magyarországnak külső határa volt. E területeken vezették be először az úgynevezett kishatárforgalmat is. A román határral szomszédos területeken kezdetben a helyi hatóságok, különféle hivatalok adtak ötnapos külföldi tartózkodásra jogosító igazolványt. A kishatárforgalmat gazdasági érdekek hívták életre, hiszen sok határ menti tulajdonosnak volt földje a szomszéd országban, mások pedig napszámba vagy piacozni jártak át. Még inkább ez volt a helyzet az első világháború után, hiszen igazi jelentősége a k ishatárforgalomnak a trianoni béke miatt lett. Az új határok mellett fekvő földek tulajdonosainak többnyire a szomszéd országban is maradt birtokuk, így számukra létkérdéssé vált, hogy át tudjanak járni azt megművelni. Kezdetben ad hoc módon, minden telepü lésen vagy megyében másként szabályozták a kérdést. A kormány 1922től egységesíteni próbálta az előírásokat, s tárgyalásokat kezdett a szomszédokkal a határszéli forgalom rendezéséről. Már ebben az évben sikerült megállapodni Ausztriával, majd két év múlv a Romániával (az egyezmény azonban csak 1927ben lépett életbe), míg Jugoszláviával 1925ben, Csehszlovákiával pedig 1927ben született megállapodás. A két világháború között fokozatosan a korábbi 40 kilométerről 1015 kilométerre szűkítették azt a sávot, amelynek lakói igénybe vehették a határszéli igazolványt. Az
