Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-08
12 "mit akarok én az Istentől? / vállaltae, hogy gondomat viseli, / vagy csak büntetni akar engem? / vagy csak szeretni akar engem? / ne büntessen! / ne szeressen! / hallgassa meg, amit kiáltok, / hallgassa meg, ami csak hallgatás neki, / mert nyüzsög a mező irtózatosan, / verekszik s ölelkezik, / fűszállá kellene változnom, / hangyává, tücsökké, falevéllé, / de nem lehet, / vihar gyötri a fát, / zokog talán, / mégsem tud emberi nyelven szólni, / nem értem én sem a mennyei beszédet, / s az angyal értetlenül vonogatja vállát, / ha én beszélek, / fejemet megsimogatja, és elrepül, / dühömben fogamat csikorgatom, / kitartóan cirpel házam előtt a tücsök, / valamit mondani akar, / milyen szép muzsika! / valamit üzenni akar, / valami fontosat, / va lami öröm érte, / valami szörnyű baj van, / dong a darázs, döngicsél a méh, / ki tudja, mi történhetett, / mi pusztult, mi született, / néma nekem a kő, / néma nekem a folyó, / néma nekem a csillag, / és néma vagyok nektek én is, / sóhajtva nézitek, ahogy / cipelek valamit valahonnan valahova, / mint a hangya, / sóhajtva hallgatjátok versemet, / s nem tudjátok, / hogy öröm érte engem, / vagy pedig szörnyű baj van." (Miért hallgatok?) A versbéli kérdés ennyi: halljuke, értjüke egymást, mi erdélyi és ma gyarországi magyarok? Ne siessünk a válasszal! Itt van ez a csucsai példa. Csucsa vérlázító "fölfalása", a te szavaiddal élve. Csakhogy... Van itt egy csakhogy! Ugyanis Csucsát nemcsak megvette egyvalaki, Csucsát el is adta másvalaki. Erről miért nem b eszélünk? A XIX. századi románok általad is "életrevalónak" nevezett politikájában nem az "ellenálláson" van a hangsúly - az ugyanis, mindannyian tudjuk, nagyon hamar befuccsolt, kár vele példálózni , hanem a "kulturális és gazdasági szerveződésen". Erdél y nemcsak a mócok által felperzselt kastélyok földje, hanem a pénzen vett, pénzen eladott kastélyoké is. Miért nem szólunk erről is? Miért nincsen szavunk arról a történelmi feladatának megfelelni nem tudó magyar politikai elitről, amely minket - hiába ken jükfenjük - magunkra hagyott, és azt a páratlan huszadik századi történelmi fegyvertényt tudja felmutatni, hogy nem egyszer, hanem kétszer veszítette el Erdélyt? Nem kellenee erről is ejtenünk néhány szót? Nem lennee érdemes tényleg belegondolni, hogy m iért volt rossz a magyar politika, és miért volt jó a román? De már megbocsáss, a román politikát mégsem az általad sugallt rezisztencia, a "szűkösnek bizonyult parlamenti keretek közüli" kilépés, hanem éppenséggel a halálosan - így: halálosan! - pontos he lyzetfelismerés jellemezte. Ismerték az érdekeiket, ismerték a lehetőségeket, és ki is tudták használni őket. A kellő helyen és a kellő időben. Ez a magyar politikáról sem az első világháború előtt, sem azután nem mondható el. Akkor pedig honnan az a magab iztosság, amivel éppen ismét ránk akarnak oktrojálni valakik valamit odaátról? Most történetesen a megosztottságot. Azt a szerencsétlen kettészakítottságot, amely Magyarországnak is rosszat tesz, nemhogy Erdélynek. Nagynagy szükségünk van a segítségre, de nem úgy kellene nekünk segíteni, ahogy a viccbéli öregasszonynak: át sem akart menni az utca túlsó felére, mégis átvitték. Minket sem kellene hol jobbra, hol balra rángatni, mert úgy tűnik, együtt, egy helyen többet használhatnánk, mint táborokra szakadvaszakítva. Még egyszer kérdem: honnan ez a magabiztosság? Régieket olvasgatok mostanában - ha van időm egyáltalán ilyesmire , így akadt ismét kezembe Zrínyi Miklós Az török áfium ellen való orvossága. Kiki a maga igazságát kihüvelyezheti belőle, pers ze, az igazság ugyanis gyakran sokrétű, szó van itt is ellenállásról, de szó van egységről is, és főként szó van arról, amit a mű mottója ekképpen foglal össze: Sors bona nihil aliud. Dulce et decorum est pro patria mori. Mors et fugacem persequitur vi rum. Dulcius est pro patria vivere. Magyarul: "Jó szerencse, semmi más. / Édes és dicsőséges a hazáért halni. / A halál a menekülő embernek is a nyomában van. / Édesebb a hazáért élni."