Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-07
14 elkönyvelni. Egyedül a szolgáltatások terén beszélhetünk előrelépésről, és ennek a szektornak köszönhetően elképzelhető, hogy az idén gyarapodni fog a hazai össztermék, ám az kizár t, hogy elérnénk a korábban prognosztizált 5 százalékos gazdasági növekedést. HVG: A belpolitikai bizonytalanságok mellett a Szerbia és Montenegró közti államszövetség jövője is ké tséges, és azt sem tudni, mi lesz Koszovó sorsa. Önök Szerbia függetlenné v álását szorgalmazzák. Miért? M. L.: A jelenlegi helyzetben sem a szerb kormánynak, sem pedig az unió vezetésének nincs mandátuma arra, hogy komolyan tárgyaljon erről a kérdésről. Márpedig amíg ezek az ügyek megoldatlanok, fennmarad a bizonytalanság, és el maradnak a külföldi befektetések. A független Szerbia léte csak a második legjobb megoldás. A legjobb az, ha az unió működőképes. Ennek azonban feltétele, hogy mindenki értsen egyet a közös állam fennmaradásában. Csakhogy a jelek szerint Montenegróban is t öbbségben vannak, akik a kö ztársaság teljes függetlenségét akarják, és a montenegróiak nyomásgyakorlásként élik meg az unió megőrz é- sére irányuló erőfeszítéseket. Ha pedig az uniópártiak kisebbségbe szorultak, meg kell próbálnunk jó szo mszédként élni egymás mellett. Úgy vélem, nincs értelme lassítani Jugoszlávia szétesését, ha már megállítani nem tudjuk. Pedig mindent megtennék ennek érdekében. Jugoszláv miniszterelnökhelyettesként azért írtam alá a Szerbia és Montenegró uniójáról szóló belgrádi egyezményt, mert ígéreteket kaptunk rá, hogy megáll Jugoszlávia szétesésének a folyamata, s ha kell, az EU közvetíteni fog B elgrád és Podgorica között. Már több mint egy év eltelt, s a közvetítésből nem lett semmi. A montenegrói vezetés sem változtatott a politik á- ján. Ezért egyértelművé vált a számomra, hogy folytatódik a dezintegráció. Koszovóban is hasonló a hel yzet: a lakoss ág döntő többsége nem akarja a közös létet. A tartomány ENSZprotektorátusnak tekinthető, Szerbiának semmi beleszólása nincs a dolgok menetébe. HVG: Miért döntöttek tavaly decemberben a nem kormányzati szervezetként működő, kiváló szakember eket tömörítő G 17+ párttá alakulása mellett? M. L.: Évek óta működő szervezetünk politikai célja Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök hatalmának megdöntése, a demokrácia megteremtése volt. Úgy véltük, csakis e politikai feltételek teljesülése esetén indulhatnak meg a ga zdasági reformok, és fordulhat Szerbia Európa felé. A világ többi országában szok á- sostól eltérően a nem kormányzati szervezetként működő G17+ belépett a jugoszláv kormányba, aminek az volt az oka, hogy a koalíciót alkotó pártok - a Szerbiát képviselő Szerb iai Demokratikus Ellenzék (DOSZ), illetve a montenegrói Szocialista Néppárt és a Szerb Néppárt - teljesen különböző ideológiai alapon álltak, s hogy a dolgok egy kicsit jobban fessenek, szükség volt a mi jelenlétünkre. A szerbiai politikai helyzet me gválto zása, elsősorban a tavalyi köztársaságielnökválasztási fordulók kudarca után úgy döntöttünk, minde nképpen párttá kell alakulnunk, mert szükség van a mögöttünk álló parlamenti képviselők támogatására. A párttá alakult G17+ célja változatlanul az, hogy bevi gye Szerbiát az Európai Unióba. Olyan demokratikus társadalmat képzelünk el, amelyben nyitott a piacgazdaság, s viszonylag kicsi az állam szerepe. Nem az állam a társadalmi változások motorja, a reformoknak az egyének és társadalmi rétegek érdekeinek kell megfelelniük. Az állam fő feladata, hogy megtisztítsa a társadalmat a korrupciótól és a bűnözéstől. HVG: Ön korábban a meggyilkolt miniszterelnök pártjának, a Demokrata Pártnak volt az alelnöke. Miért lépett ki a szervezetből? M. L.: Még 1997ben összekü lönböztünk Gyingyiccsel azon, milyen úton kellene járni a pártnak, s vissz avonultam a politikától. Ha Szerbiában normális mederben zajlott volna a rendszerváltozás, valószínűleg sosem tértem volna vissza a közéletbe. Négy évvel ezelőtt, 1999ben azonban me gkezdődött a háború a NATOval, és megértettem, hogy mindenkinek hozzá kell járulnia valamivel a Milosevicsrezsim megdö ntéséhez. Nem akartam belépni egyetlen pártba sem, mert egyikük sem működött úgy, ahogyan nekem te tszett volna. Ezért kollégáimmal létre hoztuk a G17 nevű szervezetet, melynek fő célja az volt, hogy az Ene rgiát a demokrácia érdekében program keretében eljuttassuk az EU fűtőanyagsegélyeit az ellenzéki vezetésű szerbiai városokba. A sikerrel több politikai pártot magunkra haragítottunk, ám na gyon sok polgár mögénk állt, mert olyan szervezetet látott bennünk, amely valóban tesz valamit a társadalomért.
