Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-02
Iliescu interjúja egy árnyalattal rosszabb volt, mint az eredeti kormányközlemény. Az elnök ugyanis a holokauszt jótékony ernyőjét ráterítette a náciktól szenvedő népek valamen nyijére, amivel a holokauszt egyediségét tagadta. Szó szerint tagadta. „A holokauszt nemcsak a zsidókat sújtotta”, mondta ő – legalábbis ez áll a Haarec által közölt szövegben. Újrafogalmazva az olvasottakat: Ion Iliescu ebben az interjúban nem holokauszt relativizálóként mutatkozott be (tudják, az ilyen mindig azt számolgatja, hogy hány olyan genocídium volt a világon, amely több áldozatot szedett, mint a zsidó holokauszt), hanem a relativizálók sajátos alfajaként. Ő ugyanis a „román teljesítményt” relativ izálta pozitív módon, ami úgy értendő, hogy a másokkal való összehasonlításból Románia mindig jobban jön ki. Vagy ha úgy tetszik, azok a mások: rosszabbul. Persze, hogy ezek a mások megint mi voltunk. Nyugtázzuk azonban először azt, hogy a relativizálás s zörnyű csapda. Íme egy példa. A cinikus náci főkolomposok éppenséggel önmagukat látták jobbnak, mint a románokat, kik 1941ben nem gázzal, hanem a pogromok leghagyományosabb eszközeivel öltek le hétezer zsidót a moldovai Iasiban. „Ez egy kulturálatlan nép” , mondta Curzio Malaparténak Hans Frank, a lengyel zsidóság hidegvérű gyilkosa, a varsói főkormányzó. Annak, aki relativizál, ezt érdemes fejben tartania. Miként azt is, hogy a magyar hadsereg Ukrajnában semmilyen zsidóirtásban nem vett részt, a román útjá t meg ugyanott 150 ezer áldozat szegélyezte. De ezek förtelmes történelmi tréfák, félre velük. Ion Iliescunak ma sincs jobb dolga, mint azzal emelni pajzsot a besszarábiai, bukovinai és (megszállóként) ukrajnai brutális (bár nem ipari rendszerű) zsidóirt ások kezdeményezője, a méltán kivégzett Antonescu marsall elé, hogy ő Sztálingrád után megkímélte az ország maradék zsidóit. Ellentétben Horthyval, aki kevésbé volt okos, nem látta az írást a falon. Való igaz, hogy Olténia, Valachia és DélErdély faji üld özöttjei nem kerültek német halálgyárakba. Való igaz, hogy ezek akár imába is foglalták a marsall nevét. Való igaz, hogy ÉszakErdély magukat magyarnak vallói zsidóit Horthy alatt kímélet nélkül elpusztították. De azzal védeni Antonescut, hogy puszta számí tásból, a német vereséget előtételezve, megóvta a romániai zsidók felét (hátha kereskedni lehet velük később… de hol a másik felük?), 2003ban elég különösen hangzik. Gondoljuk el: mi volna, ha Mádl Ferenc azért kommendálná ma Horthyt, mert, hasonló számít ásból, 1944 júliusában leállította a deportálásokat, és megkímélte a budapesti zsidóságot?! Az idézett interjúban kényszeresen előjött az Antonescu – Horthy párhuzam. A zsidókímélő/zsidóirtó alapfelállításban, s azzal a fájó, kimondatlan kérdéssel, hogy mié rt nem jutalmazták a szövetségesek Antonescu „zsidómentését” s miért nem oldozták fel ezzel a román népet is? Iliescu sebeibe só, hogy egy Antonescuszobor láttán ma egyesek rendőrért kiáltanak, de a Horthyújratemetésről egy szavuk se volt. (Ezek, „megmon dom a frankót”: a zsidók, maguk. Ugye, Iliescu úr?) Azt kell üzennem a román elnöknek, hogy fájdalom, a zsidóság sorsa a két úr sorsában nem játszott szerepet. Antonescut kivégezték, mert nem kért különbékét a szovjetektől, Horthyt futni hagyták, mert kért . Sztálint nem izgatták a zsidók; ez azonban nagyon. vissza Éles vita a vajdasági kérésről Magyar Nemzet 2003, augusztus 2. Elutasítja a vajdasági magyar szervezetek által szorgalmazott kettős állampolgárság megadását a külü gyi tárca. Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára egy tegnapi sajtóbeszélgetésen elmondta: Magyarországon nincs politikai akarat arra, hogy olyan törvény szülessen, amely származás szerint diszkriminál. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke úgy véli, a kettős állampolgárság elutasítása azt bizonyítja, hogy a baloldali kormány cserbenhagyta a vajdasági magyarokat.