Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-19
10 rosszabb annál jo bb" felelőtlen politikájával. Aki a takarékosságot kéri rajtunk számon, hadd emlékeztessem: a 2002es kiugróan magas államháztartási hiányt - vagyis a kiadások többletét - az idén több mint négy százalékkal mérsékeljük. Ez hívják takarékosságnak. És ez nem keverhető össze a megszorítással. Jövőre folytatjuk a hiány csökkentését. Ezt is takarékosságnak hívják. Terveink szerint mintegy 140 milliárdot spórolunk az államapparátus működésén. És bizony ebbe beletartoznak olyan apróbb, de fontos, az elkötelezettsé günket tükröző lépések, mint a tárcák által használt gépkocsik számának csökkentése, egyes állami vezetők és épületek őrzésének visszafogása, vagy az, hogy kiadtam a minisztereknek: Európán belül csak turista osztályú repülőjegyet vehetnek. A takarékosságo t a kormány magán kezdi, így tisztességes. - A kormány programjában egyaránt szorgalmazta a jóléti rendszerváltást, a modernizációt, és a versenyképesség növelését. Ám a várt világgazdasági fellendülés elmaradt, így minden követelménynek aligha lehet párh uzamosan eleget tenni. - Éppen ezért vagyok a fokozatosság híve. A jóléti intézkedésekkel, a béremelésekkel, a nyugdíjasok támogatásával, a rászorulók segítésével történelmi adósságot kezdtünk el törleszteni. Tűrhetetlen, igazságtalan bérviszonyok alakul tak ki az egészségügyben, az oktatásban. Méltatlan sok idős ember helyzete, akik évtizedeket dolgoztak a nyugodt öregkor reményében. Változtatni kellett az előző kormány torz politikáján, amivel a jómódúakat támogatta a nehezebb helyzetben lévők adóforintj aiból. Ezeket a lépéseket büszkén vállalom. Tudtuk, jól tudtuk, hogy ennek ára van. De ezt nem a kormány, hanem a köztársaság biztosítja. Ezt hívják közösségvállalásnak. A béremeléseket nemcsak egy évre, de hosszú távra biztosítjuk a pedagógusoknak, az egé szségügyi dolgozóknak. Egyértelműen és határozottan kell kijelölnünk a prioritásokat. És ez számomra 2004ben az építkezések elindítása és a megkezdett korszerűsítési programok végrehajtása az egészségügyben, a közigazgatásban és a honvédség átszervezésébe n. - Van viszont egy ellenzékük, amelyik, ha pénzt költenek, a jövő felélésével vádolja a kormányt, ha viszont szigorúbb az elosztás, akkor sanyargatásról, nemzethalálról beszél. Láte módot arra, hogy az uniós belépés előtt egy alapvető gazdasági minimum ban megállapodjanak a politikai erők? - A gazdasági minimumban való megegyezés csak felelősen, a tények tiszteletben tartásával, valós helyzet ismeretében történhet. Az ellenzék azonban a konstruktív együttműködés egyetlen kritériumának sem felel meg. Pró báltam követni az elmúlt hetekben, mit követel rajtunk a Fidesz. Legalább ezer milliárdot akartak csak egykét hét alatt elkölteni az adófizetők pénzéből úgy, hogy a forrásokra még csak utalást sem tettek. Ezer milliárd, rengeteg pénz. Majd harminc százalé kkal növelnék a költségvetés hiányát, ez pedig a magyar gazdaság összeomlását jelentené. Az ellenzék dolga a kritika, a számonkérés, de ezt nem lehet felelőtlenül tenni. Költségvetési kiadásokról, az adófizetők pénzéről nem lehet a bevételek figyelmen kívü l hagyásával beszélni. Arról, hogy mit, csak azzal együtt lehet beszélni, hogy miből. Amit a Fidesz követel, az nem más, mint döbbenetes mértékű adóemelés, vagy a szociális kiadások csökkentése. Egyikkel sem értek egyet, egyiket sem tesszük meg. Ugyanakkor nyitott vagyok minden konstruktív javaslatra, ellenzékire is. Meg kell jegyeznem, jelentős a különbség a két ellenzéki párt között. A Fidesz, feledve minden felelősséget, tartja össztűz alatt a kormányt, önös politikai haszonszerzésük és a hatalom vágya n em enged számukra semmiféle józan belátást. Az MDF, bár időnként a Fidesznél is élesebben bírál, azért megfogalmaz javaslatokat, előre mutató gondolatokat is. A gazdasági megállapodásra tehát az ellenzékkel nem látok esélyt addig, amíg vissza nem térnek a felelős politizáláshoz. Ezért én inkább a gazdaság szereplőivel törekszem egyezségre. A munkavállalókkal és munkaadókkal az érdekegyeztető tanácsban, illetve a nagyvállalatokkal a Versenyképességi Tanácsban. - Az ellenzék, az ellentmondó gazdasági támadás ai mellett azt is a kormány szemére veti, hogy a koalíció támadja a köztársaság független intézményeinek vezetőit, a Nemzeti Bank elnökét, a legfőbb ügyészt, a pénzügyi felügyelet vezetőjét. Az emberek többsége viszont megütközve tapasztalja a pénzügyminis zter és a Nemzeti Bank elnökének szócsatáit, csodálkoznak és háborognak, hogy nincsenek következményei az Orbánkormány idején tapasztalt pazarló gazdálkodásnak, az eltűnt milliárdoknak, hogy éveken keresztül mindaz megtörténhetett a második legnagyobb mag yar bankban, amit most a Kulcsárügy révén láthatunk.
