Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-04
12 Mint emlékezetes, múlt hét végi közgyűlésén az Udvarhelyi Polgári Egyesület nevet és alapszabályt változtatott, és úgy döntött, hogy tevékenységét egész Székelyföldre kiterjeszti. Az új szervezetet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alternatívájának képzelik el. A 120 taggal megalakult MPSZ Marosszék, Csík, Gyergyó, Háromszék és Udvarhely területét kívánja átfogni. Elnöke Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, aki héttagú elnökség élén vezeti az új szövetséget. Elsődleges céljuk, hogy a jövőre esedékes helyhatósági választásokra felkészüljenek, amelyeken az RMDSZ ellenében indulnak, s amelyeken az MPSZ a székelyföldi választók érdekeit kívánja képviselni Bukarestben, s nem pedig Bukarest érdekeit a székelyföldi választók körében. De céljaik közö tt mások mellett a kettős (a román mellett a magyar) állampolgárság, illetve a területi és a kulturális autonómia biztosítása. vissza Az „uniós elvárások” illúziója NSZ • 2003. július 4. Egyre többször halljuk, hogy a határo n túli magyarok problémáira és egyben a trianoni traumánkra az Európai Unió jelenti majd a végleges megoldást. E felfogás már a rendszerváltozás óta uralja a közéletet, és nemcsak egyes publicisztikákban, hanem komoly politikai dokumentumokban is megjelent . A kormányprogram szerint például „a határon túli magyarság helyzete tartósan és megnyugtató módon csak hosszú távon, az európai integráció keretei között rendeződhet”, a Máért legutóbbi zárónyilatkozatából pedig megtudhatjuk, hogy hazánk uniós integráció ja „utat nyit a magyarság európai keretekben történő újraegyesítéséhez”. Bármelyik parlamenti párttól vagy publicistától idézhetnénk hasonló gondolatokat. Következmény: a sommás, nemegyszer hurráoptimista megállapítások azt az illúziót keltik a határon túl i magyarokban, hogy a kisebbségi lét komplex problémái egyetlen grandiózus politikai aktus révén megoldhatók. Az EUcsatlakozás nemzetpolitikai következményeinek megítélése jóval árnyaltabb megközelítést kíván. A szomszédos országok integrációjának eltér ő üteme eleve differenciálja a különböző nemzetrészek viszonyát az unióhoz és ezen belül Magyarországhoz. Ukrajnának például belátható időn belül semmi esélye sincs a csatlakozásra, és az egyelőre Szerbia és Montenegró nevet viselő államalakulat betagolódá sa is csak hosszabb távon várható. A hamarosan bevezetendő vízumkényszer árnyékában hazánk integrációja a kárpátaljai és a vajdasági nemzetrész számára a trianoni trauma feloldása helyett inkább a nemzeti szétszakítottság új fejezetének a kezdetét jelenti majd. EUtagságunk tehát félmillió magyar számára az uralkodó felfogással ellentétes üzenetet hordoz. És vajon a velünk egy időben, vagy nem sokkal utánunk csatlakozó határon túli magyarok számára a határellenőrzés felszámolása, a „négy szabadság” akadályt alan áramlása tényleg elhozza az igazi szabadságot? Nem a megmaradáshoz szükséges intézményi és jogi feltételek hiánya jelenti a valódi problémát? Konkrétan: Szlovákia és Románia EUtagsága megoldjae például a teljes körű anyanyelvű oktatás, a hivatalos k étnyelvűség vagy az autonómia kérdését? Az uniós jog és a politikai gyakorlat ismeretében a válasz nyilvánvalóan: nem. Jól tudjuk, hogy az oktatás- és a kultúrpolitika – melyek révén a leghatékonyabban lehet fékezni vagy gyorsítani az asszimilációt – tagá llami hatáskörben maradnak. Ez persze még nem jelentene problémát, ha létezne az unióban egységes, a tagországokra nézve kötelező érvényű kisebbségvédelmi minimum. Ilyen azonban nincsen. Egyedi, precedensértékű megoldásokat ismerünk ugyan, ám ezek nem köte lezőek a tagállamokra nézve. Vagyis a sokat emlegetett európai kisebbségi normák nem léteznek. Ráadásul több magyar nemzetpolitikai és kisebbségjogi célkitűzést – amelyekre egyébként számos uniós tagállamban találunk precedenst – éppen az összeurópai szerv ezeteket képviselő politikusok (Günter Verheugen, Erik Jürgens, Max van der Stoel) minősítettek túlzásnak vagy bélyegeztek az európai normákkal összeegyeztethetetlennek. Ha a magyar kisebbségi elvárások közül teljesült is valamelyik, az kizárólag belpolit ikai tényezőknek – például a parlamenti matematikából fakadó alkupozícióknak – , vagy egyes világpolitikai folyamatoknak
