Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-30
8 Böjte atya, akinek tevékenységét olvasóinknak már évekkel ezelőtt bemutattuk (Magyar egyházi magáni skola Erdélyben. Népszabadság, 1997. június 2.), nem a törvények maradéktalan tiszteletben tartásával sze rzett magának Erdélyben hírnevet. Pedig jót akar. Népét akarja felemelni, az e l veszett „tündérkertet” akarja Erdélybe visszavarázsolni. Amikor tíz évvel ezelőtt Déván leverte az államosított és az 1970es árvíz után elhagyott romos kolostorépületről a lakatot, tudta, hogy tö r vénytelenséget művel. De szeri nte azt tette, „amit Isten józan székely eszének diktált”. Nem érd e kelte, hogy cselekedete törvényese, avagy sem, de meg volt győződve arról, hogy össze kell sze d nie a délerdélyi szórványban kallódó magyar gyermekeket, s azoknak szeretetet és otthont nyú jtva fel kell nevelnie őket. A hatóságokkal hamar meggyűlt a baja. Megdöbbenést okozott már akkor, amikor az első osztálynyi gye rmekkel a közeli iskola évnyitóján megjelent, s közölte, hogy védencei az iskola magyar tagozatát képezik. Böjte Csaba nem ism ert lehetetlent. Nagy erőfeszítésekkel hozta rendbe a romos kolostort, s re n dezte be abban a Magyarok Nagyasszonya Központot, amely ma már gyermekgondozó otthont, óvodát és Erdély első és mindmáig egyetlen magyar tannyelvű I – VIII. osztályos magániskoláját foglalja magában. Az eltelt években a kolostor melletti tömbház legtöbb lakását is megvette, felúj í totta, s ott nevelőszülőkkel 1012 tagú szociális családokat alakított ki. Ma már családi házak is részei kis birodalmának. Ezekben nővérszállót működtet a középiskolás lányoknak, kollégiumot a fiúknak, asztalosműhelyt a mesterséget tanulóknak. Ipari parkot hozna létre a nemrég megv á- sárolt szövetkezeti épületben, ahol magyar vállalkozók lendítenék fel a térség gazdaságát, s ahol gyermekei majd elhelyezkedhetn ek. Eközben Déva első magyar óvodájának felépítésén fáradozik, és a közelmúltban Szovátán megszerzett 20 millió forintot érő épületben a Maros megyei elhagyott gyermekek számára árv aházat akar ősztől beindítani. Célkitűzései között önálló magyar középiskol a létrehozása is szerepel – Déván. Tény, hogy ma már a dévai központ mellett Csaba atya Szászvároson is gyermekotthont működtet, s a két helyen összesen 374 gyermek talált otthonra. Ezeket – 80 munkatársával együtt – román állami, romániai és magyarország i alapítványi támogatásból, hazai és külföldi magánszemélyek, és intézmények segélyeiből tartja el és neveli. A szászvárosi terjeszkedés ismét kiváltotta a hatóságok rosszallását. Áprilisban a Hunyad megyei tanács úgy vélekedett, hogy a ferences központba n összegyűjtött gyermekeket „állami pénzen m a gyarosítják el”, hiszen „kizárólag magyarul beszélnek velük”, s ez olyan „súlyos következménye k kel járhat, hogy az itt felnövő fiatalok nem tudnak majd beilleszkedni a román társadalomba”. Ez a vélekedés az egy ik helyi román újságban is megjelent, s erre a dévai központot napokon belül megr ohamozták a megyei tanfelügyelőség, a gyermekvédelmi, a közegészségügyi és más hatós á gok ellenőrei. Nem találtak mindent a hatályos törvényekkel megegyezőnek. De hát hány romá niai állami árvaházban, gyermekvédelmi központban, iskolában tesznek eleget valamennyi jogszabály előírásának? Böjte atya szerint a vádak – nevezetesen, hogy román gyerekeket nem fogad be intézményébe, illetve, hogy ott elmagyarosítást végez – tulajdonkép pen kizárják egymást. A valóság ezúttal is öszszetettebb. Böjte Cs aba fél- és negyedmagyar gyermekeket is összeszedett kollégiumába, ak i ket – szüleik írásos beleegyezésével vagy anélkül – valóban magyarul taníttat. Persze a gyereke k nek – mint minden román iai magyar iskolában – románul is tanulniuk kell. – Hogy is lehetne e l magyarosítani azt, akit be sem fogad? Másf elől miért baj az, ha egy utcagyerek megtanulja apja, anyja, nagyapja vagy nagyanyja nyelvét, s elsajátítja annak kultúráját? Nem Európa felé tartunk, ahol annyival hasznosabb az ember, amennyivel több nyelvet ismer, s amennyivel több kultúrában otthonos? – kérdi az atya. Az sem kevésbé igaz, hogy a román hatóságok tíz éve semmit nem tettek annak érdekében, hogy a félig vagy háromnegyed részt elrománosodott gyerekek számára hasonló román tannyelvű kollég i umot hozzanak létre.
