Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-29
8 A román miniszterelnök kijelentéseire reagálva Markó Béla RMDSZelnök a Népszabadságnak elmondta: a kölcsönösségi elv alapján a nemzetiségeknek biztosítandó parlamenti helyek a romániai magyar közképviseletet nem érintik, az RMDSZ ugyanis nem a hivatalból biztosított helyre, hanem a választások során szavazatokkal elnyert helyekre küld képviselőket és szenátorokat a romá n törvényhozásba. A szövetségi elnök ugyanakkor úgy vélte, alkotmányában Románia nem fogalmazhat meg elvárásokat más államokkal szemben. Markó hangsúlyozta: hasznosnak tartja azt az elképzelést, hogy a kisebbségpolitikában Románia és Magyarország átvegye é s alkalmazza egymás pozitív tapasztalatait. Elismerte: Magyarországon már rég meg kellett volna oldani a nemzetiségek parlamenti képviseletének kérdését. Ugyanakkor rámutatott, hogy Romániának is lenne mit átvennie a magyarországi pozitívumok közül, s péld aképpen a nemzeti kisebbségek önkormányzatait említette. – Az RMDSZ, bár tisztában van a rendszer hiányosságaival, a választható, helyi és országos szinten szervezett nemzeti kisebbségi önkormányzatok meghonosításának módfelett örvendene – mondta Markó. vissza Árnyék a falon NSZ • 2003. július 29. • Szerző: Füzes Oszkár Sokáig sokan remélték, hogy az Európai Unió átlép a több évszázados vesztfáliai falon: egyre kevésbé az államok, egyre inkább a régiók, bennük a kisebbségek Európája lesz. E szavak még élnek, de az új uniós alkotmányterv is jelzi, hogy nem válnak valóra: az EUt alkotó államok megtartják maguknak a főhatalmat. Bár jogköreik egy részét feltételesen betették a közösen gyakorolt szuverenitásba, a nemzetállamok (v alójában: országállamok) maguk döntik el, hogy mit engednek. Abból biztosan nem, hogy egy ország az egy állam, éljen rajta akárhány különféle ajkú és nemzettudatú polgár. Bár óriási különbségek vannak a centralizált és a különféle föderalizált államok közö tt, a vesztfáliai fal masszívan áll: egy országban csak egy állam szuverén. Sem az EU, sem egy másik állam ebbe az egyetlenegy szuverenitásba nem nyúlhat bele, egy másik szuverenitás létre sem jöhet. Ennek sok következménye van. Például az, hogy Orbán Vik tor Tusnádfürdőn jogosan, de hiába idézte fel ama unióterveket, amelyek a tagországállamok EUja helyébe, vagy mellé a kultúrnemzetek szövetségét vizionálták. Eszerint (például) a spanyol állam (például) a baszkok lakta területen csak szuverenitásának töre dékét tartja meg. Ugyanígy tesz Franciaország a Pireneusok túloldalán, és a kettőből összeáll Baszkföld. Egységes, és se nem Spanyolország – , se nem Franciaország – de nem is független államú Baszkország. Hanem az EU egyik régiója. E tervek mára utópiának is elavultak. Az EU döntéshozó tanácsában a spanyol és a francia között nem ülhet baszk képviselő, hiszen nincs állama. Mert egy országot csak egy állam képviselhet. Amíg ez az elv a gyakorlatban rendíthetetlen, addig a kultúrnemzet céljait is csak az egye s államokon belül lehet valóra váltani. Ebből következik egy (sajnos?) áthághatatlan határ. Az európai államok óvják a teljes területüket, rajta a szuverén hatalmukat, függetlenül attól, milyen nyelvűek élnek egyes részein. Sőt, ha más nyelvűek, akkor még inkább. Nem engedik meg a határok virtuális megváltoztatását sem. Egyik sem egyezik bele, hogy a területén élő magyar nyelvűek körét Budapest akár csak kulturálisan a maga hatáskörébe vonja. Az anyaország sokféleképpen segítheti, de semmiképpen nem igazgat hatja a határain túli nemzetrészeit. E vastörvényt lehet vitatni, de megszegni még sokáig nem. A magyar státus, majd kedvezménytörvény erkölcsileg semmivel sem, jogilag aligalig volt támadható, politikailag mégis felkenődött a vastörvényen. Nem túlfélté keny szomszédaink graffitizták, ők csak kihasználták, hogy a (vesztfáliai) nemzetközi rendszer falán régóta ott a felirat: határokon átívelő kultúrnemzet nem hozható létre az anyaállam szuverenitásában. A magyar állam sem ívelheti át egyes hatásköreit a ha tárán. Orbán (az MSZP szavazataival is megtámogatva) megkísérelte ezt. Nem sikerült. Biztos tudja, de Tusnádfürdőn úgy beszélt, mintha nem nyugodna bele kudarcába. Kovács, bár ő se erről beszél, beletörődött a realitásba. Múlt heti pozsonyi és bukaresti al kui a vastörvény tudomásulvételét mutatták. Jött is Brüsszel helyeslése, halvány ígérete is: az egyik uniós sikermodellnek nyilvánítják az anyaországból nyújtott, államtalanított kisebbségvédő segítséget, ha ennek formáit a másik állammal kötött szerződése k rögzítik. Kovács nem a győzelem elől hátrált meg, hanem kihátrált egy vereségből, márpedig ez előrelépés – a realitásig. Még siker is lehet, ha gyakorlatban növeli a határon túli magyarok tényleges lehetőségeit. Abban, amiről Orbán beszélt: a kisebbségi magyarok nemzettudatának megőrzésében. Ez az uniónak is alapcélja, de konkrét jogi előírásai
