Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-02
7 vihetjük be” ellentéteinket a szomszédainkkal. Tisztuljunk le, mondták. Az intés megfogant, két alaps zerződés – a román és a szlovák – tanú rá. Kevesen gondoltak volna rá, de az akkori állapotokat, mutatis mutandis, néhány év elteltével sikerült reprodukálni. Az uniós csatlakozás küszöbén, a NATO formális kibővítésétől nem sokkal nagyobb távolságra, a NA TOtag Magyarország és a NATOba tartó Szlovákia és Románia, továbbá az ugyancsak, velünk együtt, az EUba tartó Szlovákia között válságos viszonyok alakultak ki. Az ok az Orbánkormány kezdeményezte de az MSZP által is megszavazott kedvezménytörvény fogad tatásában keresendő. Vele szemben születése pillanatától kezdve számos kifogás hangzott el. Európai fórumok, kormányok, parlamentek foglalkoztak vele, mert példaértékűen sajátos jogi kapcsolat megteremtésével próbálkozott a határon inneni és túli magyarság , szárazabban: a magyar állam és a Kárpátmedencei szórványmagyarság között. A panaszokat két körben orvosolták. Az egyik az Orbán – Nastase egyetértési nyilatkozat volt, a másik a törvénynek a Medgyessykormány által eszközölt módosítása. Egy dolgot azonba n nem lehetett és nem is lehet orvosolni, azt tudniillik, hogy egy par exellence magyar törvénynek idegen államok joghatósága alatt álló területen csak eme idegen állam egyetértésével lehet érvényt szerezni. Ilyen egyetértés szlovák részről soha nem dokume ntáltatott. Ebbe a szimpla jogi képletbe kapaszkodik Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő, aki lehetne nagyvonalúbb is, de nem az. Hogy miért, rejtély. Azt még csak érteni vélem, milyen reflexeket indít meg benne, ha „a magyarok” izmozni akarnak a mindössze tízéves államiságra visszatekintő szlovákok fölött. E reflexeknek történelmi múltjuk van. Az azonban sokkal kevésbé érthető, hogy az EU és a NATO kapujában, miért fenekedik a tökéletesen ártalmatlanított kedvezménytörvényre, ha ez annyira szívügye, sőt nem is szívügye, csak a maradék presztízs védelmét szolgáló pajzs egy szövetséges országnak? Ismét kérdezem: miért nem nagyvonalúbb? A választ abban vélem fellelni, ami a Jürgensjelentés körüli strasbourgi – tehát európai – drámában kibontakozott. Ez a der ék holland szociáldemokrata rapportőr, az Európa Tanács megbízottja, kinek a sors a kedvezménytörvény véleményezését ajándékozta oda, láthatóan nagy erőfeszítéssel fogta vissza magát annak a kimondásától, hogy a magyarok a Kárpátmedence bajkeverői, kik jo ghatóságukat, mintha még mindig élne a Monarchia, ki akarják terjeszteni a szomszédaikra, márpedig mi ebből nem kérünk. Se rossz, se jó, se javított változatban. Ha bajt csináltak, oldják meg maguk, egyezzenek meg (és ki) az érintettekkel, ennyi. Ha nem tu dnak meg (és ki)egyezni, stornírozzák a törvényüket. Dzurindánál roszabb, ügyetlenebb politikusok is felfogták volna a Jürgensjelentésből – meg korábban a Verheugennyilatkozatból – hogy Európa pillanatnyilag teljesen érzéketlen a magyar nemzet egységéne k gondolatából táplálkozó lépésekkel szemben. Ő persze felfogta. Talált egy felszerszámozott lovat, felült rá. Tárgyalni se hajlandó arról, mégis, milyen feltételek mellett lehetne kiegyezni a kedvezménytörvényt menteni akaró magyarokkal, a többi között sa ját koalíciójának magyar szegmensével (MKP). Körítésként szolgál mindehhez a szlovák – magyar közös történelem fokozódóan szűkkeblű értelmezése, a „magyar ellenségkép” érezhető árnyalatlansága, melyből Hrusovsky parlamenti elnökkel az élen pár szlovák méltó ság igyekszik ugyan kitörni, de nekem epizodistáknak tűnnek. Pláne, ha épp ugyanők – van logika a dolgokban! – kiegyeznének a kedvezménytörvényről. Ezt fájlalni kell. A teljesen emancipált, öntudatos Szlovákia vezetői épp fordítva reagálják le új helyzetük et, mint ahogyan elvártam volna tőlük. A románok sunyítanak. Ez viszont nem lep meg. Nekik még minden „arrébb” van. vissza Mindenkinek kínos Thaqi ferihegyi feltartóztatása Alaposan eljárt az idő az Interpol körözési lis tája felett, amelynek alapján hétfőn Ferihegyen másfél órára feltartóztatták Hasim Thaqit – mondta az MHnak nyilatkozva az incidensről a második legbefolyásosabb koszovói politikus főtanácsadója, Bilal Sherifi. A letartóztatási parancs alapja ugyanis a Mi losevicrendszerhez köthető. Szerbiában viszont azt nem értik, hogy az általuk háborús bűnösnek tartott Thaqit Budapest miért nem adta ki Belgrádnak. Orodán Sándor, a határőrség szóvivője lapunk kérdésére
