Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-12
gettónak nevezi az épületegyüttest, bár amikor az elnevezés okairól próbálunk érdeklődni, meggyőző magyarázattal egyikük sem szolgált. – Szögesdrót fut körbe, lobogó leng a bejárat fölött, a WCben leesik a csempe a falról – sorolja egy másodéves, a Vajdaságból érkezett kertészhallgató. – A hallgatói önk ormányzat nevében cégektől próbálunk támogatást kérni, kiselejtezett bútorokat, irodai felszereléseket, hogy javítsunk valamit a körülményeken. A Kárpát medencei magyarokat itt helyezik el, ha valaki véletlenül más kollégiumba kerül, a Márton Áron Szakkoll égium kikéri őt. A nyugati szórványmagyarsághoz tartozó diákokat azonban a Gellérthegyen szállásolják el, nekik még a villanyt sem kell fölkapcsolniuk, mert mozgásérzékelő van a folyosón elhelyezve. Néhány hete éjszakai razziát tartott nálunk a határőrség , és bejelentették, hogy a jövőben rendszeresek lesznek a hasonló idegenrendészeti ellenőrzések. Ezért nevezzük a mi kollégiumunkat gettónak. – A magyar fővárosban mindenhol azt éreztetik velem, hogy a szegény rokonnak adnak egy kis alamizsnát – szól közb e egy Erdélyből érkezett politológushallgató. – A Keleti pályaudvaron a pénztárnál rám ordít egy férfi, hogy az ő adójából utazgatok ebben az országban kilencvenszázalékos kedvezménnyel. Öt nyelven beszélek, fordításból teremtem elő az itt tartózkodásom kö ltségeit. De nem egy cégnél azzal utasítanak el, hogy a magyaroknak sincs elég munka, nemhogy a románoknak. B. Cs. a közgazdaságtudományi egyetemen tanul, két év múlva végez. A Márton Áron Szakkolégiumtól kapott havi ösztöndíja 19 ezer forint, miután tan ulmányi átlaga csupán közepes. Barátnője, mint mondja, aki színjeles, 29 ezer forint ösztöndíjat kap. A leendő közgazdásztól azt kérdezem: tervezie, hogy két év múlva hazatér a Vajdaságba? – Az ösztöndíjszerződésem arra kötelezne, hogy térjek vissza – mo ndja megfontoltan. – De szeretném magam eldönteni, mihez kezdek az életemmel. Az otthoniak közül már csak a szűk családommal tartom a kapcsolatot. A nyolcvanas években a Vajdaságban még voltak olyan vállalatok, amelyek élén magyar igazgató volt. A kilencve nes években már lecserélődtek, arról pedig sejtelmem sincs, milyen esélyeim lennének a képzettségemnek megfelelő állást találni 2005ben. Én 1999ben jöttem át Magyarországra, amikor a NATO megkezdte a bombázást. Még nem döntöttem el, hogy mit csinálok, de korántsem biztos, hogy haza akarok térni az iskola elvégzése után. Jogászhallgatók mondják, hogy az ösztöndíjszerződést nem lehet érvényesíteni, semmilyen szankciótól nem kell tartani. De ha azon múlik, hogy maradhassak, én visszafizetem kamatostul ezt a havi tizenkilencezer forintot. Dr. Drescher J. Attila, a Márton Áron Szakkollégium idén májusban kinevezett főigazgatója a pályázatában egyebek között azt írta: az intézmény célja, hogy a frissen diplomázott szakemberek tudásukkal az otthon maradottakat s egítsék. Ehhez azonban az szükséges, hogy hazatérjenek. – Ma már árnyaltabban látom ezt a kérdést – mondja. – A hallgatóktól tudom, hogy vannak, akiket munkanélküliség és szegénység várna otthon. Ezért mindenkinek magának kell döntenie, hogy igényele ösz töndíjat, vagy lemond róla. A hazatérők alacsony száma miatt a szakkollégiumot egyes határon túli magyar politikusok agyelszívással vádolják, s olvastam már arról is, hogy állítólag a fogyatkozó lakosságot akarjuk pótolni. Politikai vitába bonyolódni nem a karok, inkább a körülményeket szeretnénk úgy alakítani, hogy a hallgatók önként térjenek haza nagyobb számban. Átalakítjuk a szakkollégiumi rendszerünket, ősszel pedig tanácskozást szervezünk a környező országokban érdekelt magyar cégek részvételével, hogy az ottani leányvállalataik milyen támogatást tudnak nyújtani a hazatelepülő friss diplomás szakembereknek. Addigra elkészül az a szociológiai vizsgálatunk is, amely a hallgatói döntések motivációit kutatja, erre azért van szükség, mert azt szeretnénk, hog y ne valamiféle jogi kényszer hatására térjenek haza, hanem meggyőződésből vállalják küldetésüket. A. S. másodéves joghallgató azt tervezi: honosítja diplomáját és hazatér Erdélybe. Ezért háromhavonta hazautazik Csíkszeredába, hogy ápolja kapcsolatait.
