Reggeli Sajtófigyelő, 2003. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-06-28
feladatunk az itt élő magyarság lehetőségeinek megteremtése. Ezekkel pedig vagy él az ember, vagy nem. Vannak most magyar iskoláink? Vannak, mégis mennyi magyar szlovák iskolába adja gyermekét. Ha ötször ennyien adnák szlovák iskolába a gyermeküket, akkor is harcolnunk kell a magyar iskolákért. Tudnak arról, hogy létezik ellenstátustörvény? Rebesgetik. Mivel ismerjük a kollégákat, el tudom képzelni, hogy valamin már dolgoznak, vagy már valami elkészült. Ezt viszont egészen jól titkolják, mert mindegyik minisztériumban van egykét ember, aki szívesen szolgáltat információkat, hogy növekedjen a feszültség. Gondolom, nem lepte meg önt Dzurinda vehemens ellenállása. Most már tényleg nem meglepetés Dzurind a viselkedése. Jó fél évvel ezelőtt, amikor Budapesten bejelentette, nem fogadja el a kedvezménytörvényt, nemcsak meglepetés volt, hanem pofon is. Dzurinda már nem a nagy integrátor, mint az előző kormányban volt. Most inkább használja a koalíciós partnere k ellentéteit. Korábban ő volt a legközelebbi partnerünk, de ma már ezt nem mondanám. Milyen lehetőségei maradtak az MKPnak? Ön azt nyilatkozta, nem szeretnének kilépni a kormánykoalícióból. Nem szeretnék elébe menni a dolgoknak. Minden a szlovák ellen lépések függvénye. Csak az biztos, hogy egy ellentörvény komoly feszültséget teremthet a koalícióban. A határon túli magyarok nagy többségét képviselő szervezetek vezetői elégedetten nyilatkoztak a magyar parlament által módosított státustörvényről. Az ő egyetértésük nem gyengíti az ön bírálatát? Egyetértésük az ő pozícióikat rontja. Azt mondják, a határon túli magyarok 98 százaléka támogatja a módosításokat, de ha készülne egy felmérés, valószínûleg az derülnek ki, hogy ha nem is 98, de 7080 százalékba n elutasítják a státustörvény kilúgozását a Felvidéken és Erdélyben is. Nem lehet, hogy akinek hazájában kormányzati felelőssége van, le akarta zárni a vitát, míg ellenzékből, parlamenten kívülről könnyebb dacolni? Az egyik oldalon, már ha szívükre tesz ik a kollégáim a kezüket, a státustörvény kilúgozásával szemben közösségi ellenszenv van, a másik oldalon pedig a diplomáciai bonyodalmak, az erőteljes nyomás a magyarországi és saját országbeli partnerek részéről. Ők ilyen döntést hoztak. Mi nem, mert nem is így fogtuk fel a kérdést. A vajdasági Ágoston András nyíltan azt mondta, ô azért mond nemet a módosításra, mert a Fidesz is ezt teszi. Önök nem ezért döntöttek így? Rosszindulatú dolog úgy beállítani a helyzetet, mintha a KMKSZ lépését a Fidesszel f ügg ő viszony diktálta volna. Mi ugyanis kezdettől nemet mondtunk erre a módosításra. Megbízható értesülések szerint ön nemet mondott volna a Máért tavaly novemberi ülésén az akkori módosításokra is, ám elbeszélgetett a Fideszt képviselő Németh Zsolttal, maj d mégis aláírta a nyilatkozatot. Valóban fontolgattam, hogy nem írom alá az akkori nyilatkozatot, mert kétségeim voltak afelől, érdemese partnerként részt venni a már kirajzolódó szalámizó taktikában. Mégis aláírtam a szöveget, s így a munkavállalási és szociális kedvezmények kiüresítését, mert el lehetett fogadni mint a kormányzat őszinte törekvését arra, hogy megmentse a státustörvény lényegét. Ez a helyzet most megváltozott. Ön szerint vége a jogszabálynak? A státustörvénynek nincs vége, de ezek utá n azt lehet mondani, hogy csupán kedvezménytörvényről van szó. A magyar kormányzat alibi politikáját szolgáló kedvezménytörvényről. Mennyivel volt más az eredeti vagy a novemberi változat? A novemberi döntés konkrét kedvezményeket áldozott volna fel, ne m érintve a törvény alapvető koncepcióját. Annak pedig az a lényege, hogy van egy egységes magyar nemzet, annak van egy szerencsésebb része, amely rendelkezik saját állammal, az utóbbi pedig segíti a saját állammal nem rendelkező nemzetrészeket, hogy azok nemzeti identitásukat meg tudják védeni. A nemzeti identitás
