Reggeli Sajtófigyelő, 2003. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-06-04
Már alig van Milosevic Szerbiában Magyar Hírlap 2003. június 4. Szerző: J. Garai Béla Az egykor teljhatalmú Milosevic família tagjai közül csak az exelnök (majdnem) menye és unokája maradt Szerbiában. Lánya Montenegróba költözött, feleségét és fiát külföldön keresi az Interpol. Üresen kong az államtól potom pénzért felvásárolt dedinjei villa és a milliós költséggel újjáépített pozarevaci családi ház is: az ifjabb Milosevic élettársa, Milica (a beharangozott lagzira nem került sor) a kis Markóval együtt visszaköltözött szülei házába. Időnként az ért Moszkvába is elrepülnek, hogy találkozzanak az ismeretlen helyen tartózkodó apukával és az anyóssal, Mirjana Markovictyal. Marko Milosevic, a volt elnök fia ellen nemzetközi körözés van érvényben különféle gazdasági visszaélések miatt (olaj- és cigaret tacsempészet révén szedte meg magát), Milosevicnét pedig ingatlannal üzérkedés gyanúja miatt idézték be a belgrádi kerületi bíróságra, majd miután nem jelent meg, ellene is körözést adtak ki. Az oroszországi kiadatási ügy azonban minden magyarázat nélkül h etek óta húzódik, ami azzal függhet össze, hogy mostanában korántsem felhőtlen a Nyugatbarát szerbiai kormányzat és Moszkva viszonya, a duma kommunista frakciója pedig a leghatározottabban ellenzi az exdiktátor családtagjainak kiadatását. Igaz, a belgrádi kormánynak sem hiányzik egy e körüli diplomáci ai huzavona, tekintettel az újabbnál újabb belpolitikai megrázkódtatásokra. Milosevicék elvált lánya, Marija is elköltözött Szerbiából, ahol a család fénykorában – némi protekcióval – saját rádió- és tévéállomást rendezett be az egykori belgrádi kommunist a pártszékházban. A három évvel ezelőtti NATObombázásban ez a toronyház is találatot kapott, a "Kossava” nevű adó kiégett, Marija pedig depresszióba esett. Olyannyira, hogy amikor a demokratikus fordulat után az új hatalom elrendelte Milosevic letartóztat ását, több vaktában leadott pisztolylövéssel és "Öld meg magad! kiáltásokkal kísérte ki az apját szállító rendőrautót. Később a bíróságon azzal védekezett, hogy nem volt egészen beszámítható állapotban – egy üveg whisky elfogyasztása után. Újabban Monteneg ró fővárosában, Podgoricában él, és csatlakozott Vojislav Seselj Szerb Radikális Pártjához (SRP). Milosevicné amúgy azelőtt is előszeretettel utazgatott Moszkvába, ahol a kommunista eszme újjáéledéséről és várható XXI. századi térhódításáról tartott noszt algikus előadásaira mindig akadt közönség. Befolyásos barátai még azt is elintézték, hogy bekerüljön az orosz akadémia levelező tagozatára, és több művét lefordítsák oroszra. Az akkori szerb rezsimsajtó beállításában "Mirjana Markovic professzor” (hivatása szerint szociológus) a világ legismertebb haladó gondolkodói közé tartozott, akinek könyveit több világnyelvre is lefordították: pontosabban az orosz mellett kínaira és albánra is. (A magyar fordítás megszervezésére is történtek kísérletek.) A belgrádi k iadóvállalatok – bizonyítandó hűségüket a rezsimnek – kapva kaptak kéziratai után, és az átlag díjszabást akár tízszeresen is meghaladó honoráriumot fizettek érte. Akkor is, ha az elnökné művei iránt a nagyközönség furcsa mód nem is tanúsított nagyobb érde klődést, sőt – mint utóbb kiderült – semmilyen érdeklődést sem tanúsított. A naplójegyzetek formájában közreadott irományokat – amelyekben a tavaszi szellő, a rigófütty és a hozzátartozók iránti ragaszkodás szentimentalizmusa a világmegváltó balos eszmékke l és a globalizáció elleni tirádákkal keveredett – legfeljebb csak a szerző által alapított Jugoszláv Baloldal nevű, káderbázisként ismert párt aktivistái vásárolták. Sokan csak azért, hogy kifürkésszék a "jósnő” szándékait: vajon kit fognak legközelebb sz élnek ereszteni a vezetők közül. Az egykor vezető belgrádi könyvkiadó vállalat, a Prosveta, máig sem tudott kilábalni a Markovic asszony műveinek kiadása okozta csődből. A könyvraktár nagyobbik részét most is eladatlan kötetei töltik meg, az alkalmazottak "Mirjana utcáiként” emlegetik azokat a polcsorokat, amelyeken korszakalkotó művei porosodnak. Eddig semmilyen kiárusítási akció sem segített, előbbutóbb kénytelenek lesznek bezúzatni a sok ezer könyvet. A hálátlan olvasók nem kíváncsiak Mirjanának a kile ncvenes évek történéseiről "tudományos igénnyel megírt, mélyre ható elemzésére” – ahogyan az egyik recenzens fogalmazott. Pedig a naplójegyzetekből még olyan pikáns részleteket is megtudhatnának, mint azt, hogy a férj, Slobodan Milosevic előszeretettel bá multa a vadnyugati piffpuff filmeket, szabadidejében gyermekeknek szánt képes magazinokat olvasgatott, és képes volt fiával órákig az autók alvázáról vagy a sebváltókról csevegni, kiváltva ezzel az írónőfeleség megbotránkozását. Mirjana asszony különben sincs túlságosan elragadtatva a férfiúi nemtől, mindenekelőtt a nők elnyomását rója fel nekik. Milosevicné szerint a férfiakon a természet állt bosszút, elvakultakká, bírálatot nem tűrő, de sebezhető és betegeskedő lényekké tette őket. vissza
