Reggeli Sajtófigyelő, 2003. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-06-26
megosztottsága miatt, képtelen volt megrendezni azt. A függetlenségpártiaknak ugyanakkor tisztában kell lenniük azzal, hogy az önállósulás ne hézségeket is okoz: a tapasztalatok azt mutatják, amikor a térségben megváltozik egy határ, azonnal megnő a többi függetlenségpárti erő aktivitása is. HVG: A politikai erők között az egyik legsúlyosabb vita a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműk ödés kérdése miatt tört ki. Mi a véleménye a háborús bűncselekményeket kivizsgáló testület működéséről? V. K.: Úgy vélem, hogy Hágával együtt kell működni. Ami korábban súlyos gondot okozott, az volt, hogy az együttműködésnek nem volt törvényi alapja. Eln ökké válásom után azonnal szorgalmazni kezdtem az együttműködési törvény elfogadását, ám több mint egy év kellett, hogy a szabályozás megszülessen. Azóta valamicskét javult a helyzet. Az együttműködésnek azonban kétirányúnak kellene lennie: Hágának a tárgy alások kezdetéig szabadon kellene engednie azon vádlottakat, akiknek ottani jelentkezését szavatolja a belgrádi kormány. Úgyszintén, a háborús bűnök elkövetői fölötti ítélkezést a hazai bíróságok előtt kellene megkezdeni. HVG: Megoldatlan az ENSZkormányz ás alatt lévő Koszovó ügye is. Belgrádban vannak politikusok, akik területcsere árán hozzájárulnának Koszovó egy része függetlenségéhez. Ön ezt ellenzi. Lát esélyt arra, hogy a tartomány visszakerül Szerbiához? V. K.: A koszovói kérdést az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244es határozatával összhangban kellene megoldani, ám egyértelmű, hogy a dokumentum egyetlen pontja sem valósult meg: nem térhetnek vissza az elmenekült szerbek, s a legutóbbi brutális gyilkosságok is mutatják, hogy a szerbek és más kisebbség iek nem élhetnek biztonságban. A kudarc egyik fő oka az a számomra elfogadhatatlan elv, hogy a menekültek csak korábbi otthonaikba költözhetnek vissza. A nagyvárosokban olyan körülmények jöttek létre, amelyek lehetetlenné teszik az elmenekültek hazatérését . Koszovó végleges státusáról csak akkor lehet beszélni, ha a nagyhatalmak betartatják a BThatározatot. Koszovó függetlenné nyilvánítása tragikus következményekkel járna a szomszédos államokban, elsősorban a jelentős albán kisebbséggel rendelkező Macedóni ában. HVG: Ön támogatjae Szerbia és Montenegró EU, illetve NATOtagságát? V. K.: Szerbiának és Montenegrónak nincs jövője az EUn kívül. A csatlakozáshoz persze sok időre van szükség. A felzárkózás gyorsabb lett volna, ha az utóbbi három évet okosabban használjuk fel a jogharmonizációra és a gazdaság fejlesztésére. A NATOval való együttműködés is elengedhetetlen, ám figyelembe kell venni, hogy még ma is érezhetőek az 1999es, Jugoszlávia elleni NATOháború érzelmi és anyagi hatásai. E téren a békepartn erségi programhoz való csatlakozást kell előtérbe helyezni. A jogász végzettségű politikusnak még Tito idején meggyűlt a baja a hatalommal: miután nyilvánosan bírálta az 1974es alkotmánymódosítást, kutatóintézeti állásából elbocsátották. Kostunica - aki a politikai elit tagjai közül szinte egyedüliként sosem volt tagja a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének - számára az igazi ismertséget az 1996os ellenzéki tüntetések hozták meg. A 2000es jugoszláv elnökválasztáson ő indult az ellenzék közös jelöltjekén t, és a Milosevics bukását okozó tüntetéssorozat amiatt kezdődött el, hogy a hatalom érvénytelennek minősítette a Kostunica győzelmét hozó voksolást. Milosevics bukása után ő lett a jugoszláv államfő, ám mandátumát nem tölthette ki, mert idén februárban Ju goszlávia megszűnt, és helyét Szerbia és Montenegró uniója vette át. A politikus azóta eltávolodott volt szövetségeseitől, akik nacionalizmussal és a reformok fékezésével vádolták. Az általa vezetett, ellenzéki Szerbiai Demokrata Párt (DSZSZ) jelenleg a kö zvéleménykutatatások szerint a legerősebb párt az országban. vissza Készítette: Boér Krisztina, Balogh Zsuzsanna és Csoma Sándorné
