Reggeli Sajtófigyelő, 2003. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-06-21
megvalósítása annál inkább sürgető, mivel az Egyesült Államok jelezte, akár már jövőre vízumkényszert vezet be az EU, illetve a schengeni övezet országaival szemben, mert nem elégedett egyes tagországok jelenlegi ellenőrzési módjával. A szigorítás jegyében hamarosan új útlevélformula bevezetése várható a közösség országaiban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egységes útlevelet t ervezne Brüsszel, amely a tagországok szemében szuverenitásuk megnyirbálását jelentené. vissza Német – cseh közeledés a kitelepítésekről Magyar Hírlap 2003. június 21. A német parlament felsőháza, a Bundesrat tegnap nyila tkozatban üdvözölte a cseh kormány gesztusértékû történelmi nyilatkozatát, mely az első ilyen állásfoglalás a szudétanémetek kitelepítése és vagyonelkobzása ügyében. A Spidlakormány nyilatkozata általánosságban minősíti "ma már elfogadhatatlannak” a ’45 u táni atrocitásokat, de nem nevezi nevén a kisebbséget. A német parlament mind a cseh EUcsatlakozás, mint a kétoldalú viszony szempontjából üdvözölte a lépést. A felsőház egyik vezető konzervatív politikusa, Reinhold Bocklet is reményt keltőnek nevezte a cseh gesztust, egyben sürgette a Benesdekrétumok diszkriminatív passzusainak érvénytelenítését. vissza A panasz Magyar Hírlap 2003. június 21. Szerző: Tamás Pál A külföldi reakciók a fiatal demokraták eredeti "emberi jogi” panaszkísérleténél sokkal érdekesebbek. Sajátos teszteknek tûnnek. Jelzik azokat a tartósabb árnyék – fény viszonyokat a "nyugati” jobbközép Keletképében, amelyeket a napi politikai érintkezés többnyire elfed, és amelyről ezért (is) a magyar politikai elitben, elsősorban annak baloldalán, sokan szeretnének megfeledkezni. És szemléletesen mutatják, hogyan jelennek meg, milyen formákat öltenek vagy ölthetnek máris az "európai” belpolitika érdekkonfliktusai a mi erőtereinkben. Már kéthárom éve világos, hogy az előző ciklus kormányzási technikái – illetve a felfogás mögöttük a politika lehetséges mozgásteréről – a magyar politikai rendszert kibillenthetik egyensúlyából és gyorsan balkanizálhatják. A mi politikai kultúránkban persze a "nyugatos” és "balkán i” stílusok közötti választóvonalak általában nem a baljobb lövészárkokat követték. A végül is viszonylag kis intenzitású hazai napi politikai viták vagy a média környékén folyó pozicionális harc nemzetköziesítése azonban most éppúgy része egy lényegi met szeteiben máris erősebben balkáni kultúrának, mint a szómágia vagy a puha vezérkultusz. E politikai technikák alkotóelemei az ellenfél démonizálása és az így kialakított képet saját híveik mellett külső politikai patrónusoknak is eladni próbáló kísérletek. Feltûnő, hogy egy tiszteletre méltó nemzetközi fórum milyen könnyen hisz el valamit az itteni eseményekről. Hogy becsületszóra, különösebb vizsgálódás nélkül – legalább is nyilatkozatok szintjén – kész felkapni és továbbforgatni ideológiai partnerektől é rkező véleményeket. Ilyesmi csak akkor történhet ennyire magától értetődőn, ennyire automatikusan, ha a befutó panaszok e kör saját vélekedéseihez, előzetes Keletképeihez könnyen illeszkednek. Ha már jelen lévő, lappangó hiteket erősítenek. A kilencvenes évek eleji átmenetkutatás legfontosabb nyugati szereplői korábban igen nagy számban a latinamerikai vagy déleurópai katonai diktatúrák bomlásának voltak kutatói. Azoknak a rendszereknek az összeomlásakor a hadsereg visszavonult a laktanyákba. Ott, ebbe n a gondolati hagyományban a "tábornokok visszajövetelének” megakadályozása tûnt perdöntőnek. Persze hamar kiderült, hogy errefelé a restauráció igazán senkit sem érdekel, és a bomlás – újrarendeződés másmilyen törésvonalakat tesz meghatározókká. A szakértő k közül azonban többen az elméletet még hosszú ideig fontosabbnak tartották az új tapasztalatoknál. Hátha nem vesznek észre valamit. A teória mégiscsak megbízhatóbb. Az idő előrehaladtával az is jól látszik, hogy az egykori államszocialista rendszerek kül önbségeinek emléke a külső közvéleményben gyorsan elmosódik. A szakosodott elemzőkön kívül mind kevesebbeknek érdekes, hogy az egyik rendszer puhább volt, a másik meg keményebb. Hogy Kádár így, Todor Zsivkov meg úgy. Hogy részben éppen ezért az egyik rezs imből ilyen új elit bújt ki, a másikból meg olyan. Ebben érzékelhetően nincs lényeges különbség a "nyugati” bal-
