Reggeli Sajtófigyelő, 2003. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-06-17
Nem szabad ilyen félreértésbe ejteni az olvasót. Az igazság tehát az, hogy Mádl elérkezettnek látta az időt, mintegy szinkronban a Kereszténydemokrata Internacionálé tag szervezetivel, hogy figyelmeztetően felemelje mutatóujját: meg kell szólalnom, eleget kell tennem alkotmányos kötelezettségemnek, mert veszélyben az állam demokratikus működése. Másként fogalmazva: az államelnök a kormány és a politikai baloldal tevékenysé gét olyannak ítéli, ami veszélybe sodorja nehezen kiküszködött demokráciánkat. Súlyos gondolatok. Ha úgy tetszik súlyosabbak, mint a Lisszabonban elfogadott memorandum. Azt tudniillik egy, a magyarországi viszonyokat nem vizsgáló, a másik, a megbírált ol dal véleményére nem kíváncsi szervezet fogadta el, míg Mádl Ferencről nem állítható, hogy ne lenne tisztában a hazai viszonyokkal. Ily módon azt is állíthatjuk, hogy a magyar köztársasági elnök nemhogy gyengítendőnek, netán visszautasítandónak tartotta az ország vezetését elítélő véleményt, ellenkezőleg: fontosnak vélte azt nyomatékosítani, felerősíteni. Furcsának és meglepőnek is vélhetnénk ezt a hozzáállást, kiváltképp ha hozzátesszük - amit persze Mádl Ferenc a nyilatkozat pillanatában még nem tudott; ismerte a CDI állásfoglalást, de nem találkozhatott az ezzel kapcsolatos közvéleménykutatással , hogy az emberek többsége lényegében elítélte az orbáni akciót. És, ami ennél is fontosabb: saját személyes életével igazolhatatlannak találta a kormány demok ráciaellenes ténykedését. Erre persze válaszolhatjuk azt: Mádlnak finomabbak a receptorai, hamarabb érzékeli a demokrácia elleni burkolt támadásokat, mint a köz népe. A baloldali, liberális médiára pedig ilyen ügyekben nem is érdemes odafigyelni. Hanemh át mégiscsak érdemes eltűnődni azon, hogy a magyar köztársaság legfőbb közjogi méltósága miért szembe ilyen látványosan a magyar kormánnyal, miért csatlakozik föl egy nemzetközi szervezet támadásához. (A fentiekben azt igyekeztem bizonyítani, hogy Mádl Ferenc , ha inplicite is, de ezt tette.) Miért tartotta fontosnak itt és most, hogy találkozzon a legfőbb ügyésszel, illetve még korábban miért emelete be programjába Magyar Rádió fölkeresését, illetve annak elnökével a diskurzust ? Nem tudom nem egy tőről fakadó nak felfogni a szándékot: Magyar Rádió, Legfőbb Ügyészség - két olyan intézmény, amelynek működésével kapcsolatban kétségkívül rendre felhorgadnak a politikai viták. Az előbbinél egyes, szélsőséges hangnemet is megengedő, a kormányt, vagy a baloldalt brutá lisan támadó műsorai miatt, az utóbbinál pedig az előző kormány idején gyanúsnak találtatott ügyek kivizsgálását blokkoló magatartása okán. Nyilvánvaló a jelzésértékű, ha Mádl Ferenc felkeresi ezen szervezeteket; a látogatásoknak nem zárójelbe tehető polit ikai üzenetük van. De vajon miért tartja fontosnak a köztársasági elnök ezeket az üzeneteket? Az első és kézenfekvő válasz az lenne: mert így gondolja. Úgy gondolja, hogy a Medgyessykormány működésében valóban felfedezhetőek az antidemokratikus elemek, o lyannyira, hogy immár a legmagasabb szintű védelemre van szüksége a Magyar Rádiónak és a Legfőbb Ügyészségnek. Van persze más válasz is, de ez inkább politikai tartalmú, és nem is szívesen írom ide. Nem, mert, ha így lenne, az szomorúsággal töltene el. Még is meg kell tennem, mert létező olvasat. Az tudniillik, hogy a jobbról, konzervatív oldalról érkező köztársasági elnök odaadóbb híve Orbán Viktornak, mint az éppen regnáló kormánynak. Jelenlegi pozícióját is alapvetően a volt miniszterelnöknek köszönheti, még akkor is, ha akkortájt a hivatalos verzió szerint Torgyán József javasolta őt. (Ma már szerintem Orbán nem vállalná, hogy koalíciós partnere volt az ötletgazda.) A személyes elkötelezettség és a politikai meggyőződés - e kettő már elegendő ahhoz, hogy a köztársasági elnök olykor kibillenjen egyensúlyozó szerepéből. Ami, lássuk be, emberileg érthető, Szóvá se tenném, hiszen a köztársasági elnök politikai szerepe - nem Mádlról, hanem az alkotmány által leírt szerepről beszélek - oly gyenge, hogy csak igenigen kevés kérdésben tudja befolyásolni a folyamatokat. (Abban például igen, ha most visszaküldi a parlament elé a ma szavazásra kerülő kórháztörvényt.) A nyilatkozat, a legfőbb ügyésznél tett nyilatkozat az, ami szólásra késztet. Eddig ugyanis úgy gondol tam, hogy az önérzetünket sértő, magyarságunkat megbántó nyilatkozatok esetén a köztársaság elnöke nem kétséges, hogy hová áll. Természetesen a többség mellé. Mádl most nem ezt tette.
