Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-07
A lakosság tájékoztatására továbbra is szükség van – hangsúlyozta Juhász, de ezt a munkát alapvetően a szakminiszterek felelősségének nevezte. A leendő EUkoordinátor „nyugodt, tárgyilagos, ha tetszik: unalmas“ ismeretterjesztést helyezett kilátásba. Tabajdi Csaba, az integrációs bizottság MSZPs alelnöke megjegyezte, hogy az unalmas tájékoztatás és az EU Kommunikációs Közalapítvány poénjai között azért van átmenet, mire Juhász közölte, hogy az unalmas szóval a szakszerűségre kívánt utalni. vissza Ők azért valahogy elintézik NSZ • 2003. május 7. • Szerző: Aczél Endre Az, hogy a Fidesz megakadályozza magyar békefenntartó katonák kiküldését Irakba, nagyfokú polit ikai vakságra vall. Mindama „megváltozott körülmények” között, melyekre oly sokszor történik – igaz, jobbára Washingtonban – hivatkozás, Orbán Viktor és munkatársai egyszerűen nem érzik Magyarország és a maguk helyét a világban. Vagy ha érzékelik is, látás ukat elhomályosítja a nem pusztán ellenzéki szerepből, hanem az MSZPvel és az SZDSZszel szembeni bosszúvágyból táplálkozó intranzigencia. (Bár, jegyezzük meg, ez az érzület nem tudna „kétharmadosan” érvényesülni, ha a rendszerváltozást követő bármely kor mány bármely időszakában a parlament a mindenkori kormány kezébe adta volna nemcsak a külföldieknek juttatandó légtér- és közúthasználati engedélyeket, hanem a magyar csapatok külföldre vezénylésének jogát is.) Orbánék ragaszkodnak ahhoz, hogy csak „nemze tközi felkérésre” szavazzák meg a magyar békefenntartó katonák kiküldését. Tudják azonban, hogy ilyen felkérés nincs és egy darabig nem is lesz, mert se a NATOban, se az EUban, se az ENSZben nem alkalmasak rá a pillanatnyi erőviszonyok. „Amúgy” az állás pont jogilag, erkölcsileg rendben van. Pragmatikailag kevésbé. Emlékezünk rá, hogy az ENSZ milyen „eredményesen” vezényelte a hajdani boszniai békefenntartást. Nem is lett ott béke addig, amíg Clinton – Dayton után – nem vezényelt amerikai csapatokat e pos ztjugoszláv köztársaságba. Mellesleg, Koszovóban se lett volna az amerikaiak kezdeményező szerepe és fizikai jelenléte nélkül. Mindkét esetben alapvetően – ha nem kizárólag – az érvényesült, amit „amerikai vezető szerepnek” neveznék, igaz, nemzetközi jogil ag védhetőbben (ha nem is kifogástalanul), mint Irakban. Az iraki békefenntartást ma az amerikaiak (és a britek) szervezik, és előbbutóbb – a magyar ellenzék legnagyobb ámulatára – nemzetközi alapra helyezik. Aki ma egy kicsit is előre képes nézni, tudja , hogy heteken belül Iraknak „bennszülött” kormánya lesz, amely majd annak rendje s módja szerint – kétoldalú egyezménnyel – legalizálja a nemzetközi békefenntartók iraki jelenlétét. Onnantól kezdve a „nemzetközi felkérés” érdektelenné válik. Szót aligha f og bárki is emelni ellene. Az amerikaiaknak például soha nem volt bajuk azzal, hogy a franciák – az iraki háború első számú ellenzői – ilyen egyezmények alapján, olykor ezek nélkül védik érdekeiket (katonailag) FeketeAfrikában. A lényeg azonban nem ez. A lényeg az, hogy miközben a Fidesz – 300 magyar katona kiküldésének elutasításával – ugyanazt kéri számon nyakasul Amerikán, mint amit a franciák és a németek, nem veszi észre a nagyságrendi különbségeket. Nem veszi észre, hogy kicsit mímelt dolog az, amih ez köti magát. Az elmúlt 48 órában – gyors hangsúlyváltással – az amerikai védelm i miniszter köszönetet mondott Berlinnek afganisztáni béketeremtő erőfeszítéseiért. Ott ugyanis a németek tehermentesítik az amerikaiakat. Igen! Aztán született egy francia – amerikai belügyi megállapodás új, biometriai eljárások együttes kidolgozásáról – a terroristák ellen. „Együttműködésünk töretlen”, mondta Sarkozy, francia belügyminiszter. Újabb hangsúlyváltás. A történet arról szól, hogy minden handabandázás ellenére Bushék igénylik és meg is kapják (ha nem is Irakban) a németek és a franciák biztonsági együttműködését, miközben mi ilyet nem nyújtunk és nem is tudunk nyújtani. Nekik ezért jár ki a bocsánat. Míg a magyar parlament, afganisztáni szerencsétlen szerepvállalásunkat is ideértve, a nullát szorozza nullával, mert ezt tudja. Ez lesz az érdem, ami t illőn honorálnak. vissza
